A modernizált kosztümös romantika trendjének zászlóshajója és a Netflix egyik legsikeresebb szériája A Bridgerton család, így senkit nem ért váratlanul, amikor spinoff sorozatot rendeltek be egy közönségkedvenc mellékszereplő eredettörténetéről. Az már meglepőbb, hogy milyen kompetensre sikeredett ez a bőrlehúzás. A Sarolta királyné: Egy Bridgerton-történet megtartotta az eredeti sorozat népszerű jegyeit, miközben komolyabb társadalmi és lélektani témákba is belemegy – nem megfeledkezve első számú küldetéséről, az eszképizmusról.
A Bridgerton-jelenség Shonda Rimesszal, a Grace klinikától és Botrányig számos kábeltévés sikersorozatot magáénak tudó író-producerrel kezdődött, akit a Netflix egy 100 millió dolláros szerződéssel vett rá, hogy inkább a streamingre gyártson tartalmakat. Első közös projektjük Julia Quinn kétezres években íródott romantikus regénysorozatát vette alapul: a régenskori Angliában játszódó könyvek a címbéli Bridgerton család tagjának szerelembe eséséről szólnak. Rimes az alapanyagot nyakon öntötte egy jó adag diverzitással, olyan 19. századot teremtve, ahol a más bőrszínű emberek minden különösebb hátrány nélkül képezik a történelmi múltban szinte kizárólag fehérekből álló brit arisztokrácia részét, és ez már olyan természetes, hogy alig esik róla néhány említés. De a modernizálás nem állt meg a castingnál, A Bridgerton család a régit az újjal vegyítő nyelvezettel, a mai divatot tükröző kosztümökkel, popslágerek vonósnégyesre áthangszerelt változataival, és nem utolsósorban a műfajhoz képest explicit erotikájával dobta fel a formulát, rengeteg lelkes rajongót, és nem kevés, az autentikusság hiánya miatt háborgó ellenzőt szerezve magának.
A Bridgerton család egyik legszórakoztatóbb karaktere a Golda Rosheuvel által alakított Sarolta királyné, aki a Bridgertonokkal ellentétben valós történelmi személy, ám erőteljesen fikcionalizált változatban: a sorozatban leginkább azzal van elfoglalva, hogy kiderítse, ki Lady Whistledown, aki vitriolos írásaiban teregeti ki a társadalmi elit életét. A Saroltáról szóló spinoffból sem hiányozhat a régenskori Gossip Girl, aki ezúttal pont a királynőn köszörüli a tollát, mert a vérvonalát a kihalás veszélyezteti. Bár Saroltának 13 gyereke élte meg a felnőttkort, az első epizódban egyetlen unokája belehal a szülésbe, így örökös nélkül marad a királyi család. Miközben Sarolta ezt a válságot igyekszik kezelni az örök agglegény fiai és vénlány lányai megházasításával, bepillantást nyerhetünk saját házasságának első éveibe III. György királlyal.
A Sarolta királyné két idősíkon játszódik, az 1817-es „jelenben” és a 1761-es múltban, a királyné életének két kihívásokkal teli időszakában. A kettő idővonal persze kapcsolatban áll egymással: a fiatal Sarolta története segít megérteni az idős Saroltát. A 17 éves lányt a beleegyezése nélkül választják György feleségének, akivel az esküvő napjáig nem is találkozik, ám amikor a szökési kísérlete közben megismeri a királyt, azonnal leveszi a lábáról a jóképű, intelligens és figyelmes férfi. A házasságkötés után viszont György rejtélyesen kezd el viselkedni és teljesen elzárkózik az újdonsült felesége elől, akinek az uralkodó léttel járó kihívások mellett a férje furcsaságaival is meg kell küzdenie.
Sarolta számára a királynővé válás először rémálom, majd tündérmese, majd megint rémálom, ami idővel átalakul egy harmadik dologgá, a nehézségekkel és szépségekkel teli életté.
III. Györgyről leginkább az él a köztudatban, hogy ő az őrült király, aki elvesztette az amerikai függetlenségi háborút. Elég merész ötlet volt belőle megcsinálni a Bridgerton-univerzum következő romantikus hősét, de meg kell hagyni, működik a dolog. Ehhez persze arra volt szükség, hogy a politikai tevékenységét teljes mértékben száműzzék a történetből, a mentális betegségét pedig empatikusan ábrázolják, a személyes és szerelmi tragédiára fektetve a hangsúlyt. Bizonyos tekintetben igazságot is szolgáltat a sorozat az egyik leghosszabban uralkodó királynak, akire lényegében illenek is azok a személyiségjegyek, amik a leginkább romantikus kitalációnak érződnek.
Tényleg György gazdának becézték a mezőgazdaság iránti rajongása miatt és valóban hatalmas volt a tudományok és a művészetek iránti érdeklődése. Volt saját csillagvizsgálója, hatalmas könyvgyűjteményt halmozott fel és ő alapította a Királyi Művészeti Akadémiát. Ami pedig még fontosabb, hogy a történelmi beszámolók szerint elkötelezett férj volt és Saroltával boldog házasságban éltek – a teljes megőrülése előtt. A Saroltát és Györgyöt alakító India Amarteifio és Corey Mylchreest a Bridgerton-hagyományoknak megfelelően tökéletes vonásokkal rendelkeznek, színészileg is megküzdenek a feladattal, és teljesítik az alapkövetelményt, miszerint nagyon jól mutatnak együtt a képernyőn – a gyönyörű kosztümökben és azok nélkül is. Hiszen a sorozat alcíme, hogy Egy Bridgerton-történet, tehát a rendszeres szexjelenetek sem maradhatnak el.
A történelmi alapoktól leginkább elrugaszkodó forgatókönyvi húzás Sarolta bőrszíne. Ugyan létezik olyan tudományos elmélet, hogy Sarolta fekete felmenőkkel rendelkezett, azt biztosra vehetjük, hogy királynővé válása semmilyen szinten nem segítette a feketék társadalmi helyzetét. Ezzel szemben már A Bridgerton család első évadában is elmondták, hogy a feketék azért rendelkezhetnek nemesi ranggal, mert a király elvett „egyet közülük”. A spinoffban meg is ismerjük ezt a történetet: bár a Bridgerton-univerzumban a feketék helyzete már akkor is kiemelkedően jó a történelmi valósághoz képest, mielőtt létrejönne ez a házasság, Sarolta érkezéséig nincs címük és bejárásuk a társadalmi elitbe.
A feketék társadalmi felemelésének oka életszerű és keserűen ironikus: az egésznek köze sincs a szociális érzékenységhez.
A brit királyi család egész egyszerűen „benézi” a feleségválasztást, nem kaptak megfelelő előzetes információt Sarolta bőrszínéről, és már késő visszatáncolni. Inkább úgy csinálnak, mintha ez egy szándékos integrációs törekvés lenne, hiszen még botrányosabb lenne bevallani, hogy hibáztak. Az új királyné bőrszínének elfogadtatása érdekében gyorsan szétosztanak pár nemesi címet a gazdag nem fehérek között, hogy utána megkezdődjön az úgynevezett „Nagy Kísérlet”, ami pontosan olyan álságos, amilyen rozoga alapra épül. A kapott privilégiumok ugyanis csak látszatra egyeznek meg a fehér arisztokráciáéval.
A kísérletet az eredeti sorozat másik kulcsfigurája, Lady Danbury nemessé és özveggyé válásának történetében követhetjük nyomon (az idős Danbury-t alakító Adjoa Andoh visszatérése mellett Arsema Thomas alakítja a fiatalkori énjét). Nem a valóságtól védelmező falak között élő királynő, hanem Lady Danbury az, akinek szó szerint a bőrére megy a játék, ezért igyekszik a Saroltával kialakított barátságát, valamint a György édesanyjával (Michelle Fairley) kötött besúgói megállapodását arra használni, hogy biztosítsa a Nagy Kísérlet sikerét – elsősorban a saját, másodsorban az „övéi” érdekeit szem előtt tartva.
Míg az eredeti sorozatnak az a bája, hogy lényegében nem létezik benne rasszizmus, a spinoff attól lesz érdekes, ahogy bemutatja az egyenlő jogokért folytatott küzdelmet.
Az egy pillanatra nem merül fel a 19. századi britekben, hogy azért kellene egyenlővé tenni a feketéket, mert pontosan ugyanolyan emberek, mint a fehérek; attól lesznek ugyanolyan emberek, hogy kapnak rangot, címet és rendezhetnek bálokat. Történelmileg hiteltelen, mégis van igazságtartalma a sorozatban látott, politikai hátsó szándékok által vezérelt felemelésnek. A polgárjogi szál nem telepszik rá a romantikára épülő sorozatra, sőt még bőven elbírt volna további kifejtést, főleg a fiatal királyné ráeszmélése arra, hogy az ő felelőssége a „Nagy Kísérlet” pozitív és negatív végkimenetele is.
Míg A Bridgerton család évadai rendre azzal küzdenek, hogy a mellékszereplők történetszálai kidolgozatlan időhúzásnak érződnek a fő páros mellett, a Sarolta királyné esetében a jelen szereplői kerülnek háttérbe a múltbéliekhez képest. Érdekes gondolatok merülnek arról, hogy Sarolta talán pont azért lett rossz anya, mert túl jó feleség, és a középkorú nők ritkán vizsgált szexualitása is előtérbe került az idős Lady Danbury és Violet Bridgerton (Ruth Gemmell) szálában. De ezek a karakterívek kifejtetlenül maradtak vagy félbe lettek vágva; ugyanakkor várhatóan folytatódnak majd valamilyen módon a fő sorozat harmadik évadában.
Az első irodalmi alap nélkül készült Bridgerton évad több tekintetben is érettebb az elődeinél. Bár a sorozat korábban is megpendített olyan komoly témákat, mint a gyász, a gyerekkori trauma vagy a társadalmi normák korlátai, a rasszizmust és a mentális betegséget előtérbe helyező spinoff szintet lépett. Azért mélyreható szociális és lélektani tanulmányra ne számítson senki, ez még mindig az a Jane Austen által inspirált fan fiction, amire leginkább magas minőségű bűnös élvezetként lehet tekinteni. A nyomasztó témák és a könnyed fantáziavilág viszont bravúros harmóniában fér meg egymás mellett a minisorozatban. Soha rosszabb pénzhajhász univerzumépítést!
A Sarolta királyné a Netflixen látható.