Azahriah: Tudom, mi mérgezi az embereket és a társadalmat

Kétség sem férhet hozzá, hogy a 2020-as évek legfelkapottabb magyar popsztárja Azahriah, vagyis a mindössze 21 éves Baukó Attila. A legtöbben őt még Paul Streetként ismerték YouTube-on, ahol pár év alatt az egyik legismertebb vloggerré vált, jelenleg több mint fél millióan iratkoztak fel a videóira. Ezzel párhuzamosan kezdte el építgetni a zenei karrierjét, ami egy igazi Z generációs sikersztori: a legeslegelső koncertjére 2021-ben rögtön 1500-an voltak kíváncsiak az akkor frissen megnyíló Monyolandben, most márciusban pedig már a Papp László Arénában adott telt házas koncertet. Sokan mégis a tavaly nyári, nagy sajtóvisszhangot kiváltó botránya miatt kezdték el megismerni. A nemrég új nagylemezzel jelentkező Azahriah volt az After Podcast vendége.

Azahriah kifejezetten termékeny előadó ahhoz képest, hogy még a karrierje elején jár. A Memento – ha a nyolcszámos I'm Worse-t ide vesszük – már a negyedik nagylemeze. Ahhoz képest, hogy alig 3-4 éve kezdett el zenéket publikálni, jelenleg félmilliónál is többen hallgatják havonta a Spotify szerint, és a tavaszi arénás koncertje után vált igazán egyértelművé, hogy az egyik legértékesebb hazai produkció, amit ma itthon színpadra lehet állítani.

Az újpalotai panelrengetegben felnőtt Azahriah gyakorlatilag mindent autodidakta módon tanult meg az énekléstől és angol nyelvtudástól kezdve a gitározáson át egészen a produceri és mixing technikákig, miközben YouTube-on vágóként és szerkesztőként dolgozott a saját videóin, amihez a szükséges tudást szintén magától sajátította el. Ilyen szempontból Azahriah tényleg egy szerencsés korosztályhoz tartozik: ahogy ő mondja, kicsit mindenhez ért, vagyis úgy igazán semmihez, viszont megadatott neki már az a lehetőség, hogy gyerekkorától az internetről tanuljon meg mindent, amit az iskolában nem tudott.

Nagy port kavart a nemrég megjelent klipje a Four Moods 2 című számához, ami nem is akarja titkolni, hogy a magyar kormány folyamatos butító propagandájára reflektál. A Queen Omega énekesnővel készült dal Orbán Viktor politikai igazgatójának, Orbán Balázsnak egy korábbi nyilatkozatával kezdődik, miszerint

„ki uralja egy adott ország médiáját, az eldönti, hogy ki uralja egy adott ország gondolkodását, és ezen keresztül ki uralja az adott országot”.

A dallal kapcsolatban elmondja, hogy végtelenül zavarja a propaganda, azonban azért ódzkodik kicsit a politikai szerepvállalástól, mert ahhoz, hogy bizonyos dolgokba rendesen beleálljon, nagyobb tudásra lenne szüksége. Viszont azt hozzáteszi, hogy „nagyon tisztán látom azt, hogy mi az, ami rossz irányba megy. Tudom, mi az, ami mérgezi az embereket, mérgezi a társadalmat, és jó érzés volt ezt egy zenében kiadni”. A Memento ettől még nem egy politikai töltetű lemez, inkább egy újabb showcase Azahriah sokoldalúságával kapcsolatban. Van rajta reggea, raggázás, három nyelv között váltogató szám, némi trap és bizony elektronikus tánczenei elemek is megjelennek itt-ott.

Hiába az elképesztő sikerei zenészként és youtuberként, az ország nagy része mégis tavaly nyáron ismerhette őt meg a bulvárlapoknak köszönhetően. A szolnoki palacsintafesztiválról szivárgott ki egy felvétel, ahogy Azahriah egy lánnyal kufircol a backstage-ben, miközben volt barátnője. Az ügyet szabályosan zabálta a magyar bulvársajtó annak ellenére is, hogy Azahriah egyáltalán nem állt szóba ezekkel a lapokkal, kerülte az ezzel kapcsolatos sajtószerepléseket. Aztán csak olaj volt a tűzre, amikor egy külön videót készített G.w.M.-ről és barátnőjéről, Kulcsár Edináról. A videó arról szól, hogy miért tartja trashnek a kényszeres bulvárszereplést és az ezzel járó álszenteskedést az illetőktől. „Azért szólok be valakinek, ha úgy érzem, mérgező az, amit csinál a médiában”.

A két ügy pillanatok alatt tette fel az addig főleg a fiatalok körében népszerű előadót a bulvár- és kereskedelmi média tetejére. Innentől minden szavába belecsimpaszkodott a magyar bulvár, mint amikor a Sztárban sztárt kritizálta egy bejegyzésben.

Ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy őt nem a zsűri személye zavarja a tehetségkutatókban, hanem az, hogy ezekbe a műsorokba kizárólag hírnév és bulvárérték miatt kerülnek be ismert emberek, nem pedig azok, akik egyébként tényleg oda valók. Hogy miért kerüli a kereskedelmi médiás világot, arra példaként az RTL Reggeli egyik adását hozza fel.

„Reggel felkelek, nagyon reggel, mert nagyon messze van a stúdió. Bemegyek két olyan emberhez, akinek fingja nincsen arról, hogy én mit csinálok, vagy ki vagyok”.

Közben akkorára nőtt a közönsége, hogy bizony sokan vannak a rajongói között, akik ilyen típusú médiát fogyasztanak, így azért mégis érdekes, miért kerüli annyira az ehhez hasonló szerepléseket. „Szerintem annál nagyobb flash nincsen, minthogyha a közösség által piedesztálra emelt ember akkora presztízst szerez magának, hogy a népszerűségben akár tévéműsorok vagy ilyen dolgok is alá kerülhetnek” – utal itt arra, hogy ma már sokan úgy tudnak országos ismertséget szerezni maguknak, hogy ahhoz nem kell a kereskedelmi média segítsége sőt, egyre többször fut a média a trendek után, nem pedig alakítja.

„Soha nem erőltették sehol másokra a zenémet. Soha nem volt az emberek arcába nyomva hirdetéseken keresztül. Én nem is hittem abban soha, hogy ez működik. És lehet, hogy ezért állok mondjuk ennyire szemben a kereskedelmi tévével, meg az ilyen dolgokkal, mert tudom úgymond igazolni azt, hogy ez működik. Szerintem az működik igazán jól, hogyha az emberek kiválasztják azt, amit szívesen hallgatnak”

– mondja.

Később az is szóba kerül, hogy ő nagyon tudatosan próbálja különválasztani Baukó Attilát Azahriah-tól és Paul Streettől, és hogy nyíltan vállalja, mennyire fontos neki a branding. Bizonyos zenészkörökben az „önmárkázás” még mindig szitokszó, és gyakran tud megrökönyödést kelteni, amikor valaki nyíltan termékként kezeli az előadói énjét. Azahriah viszont erről másként gondolkodik, és ebben például nagy hatással volt rá a Slipknot metálzenekar is. Ő branding alatt a kinézetet, a színpadképet és saját magát érti. „Voltaképpen az Azahriah egy termék” – mondja, és arra utal ezzel, hogy az ő nevével adnak el koncertbelépőket, amiért cserébe tőle produkciót várnak a nézők.

„Az én nevemmel eladnak valamit, annak az az értéke, hogy rajta van ez a név. Tehát ez egy brand, ez egy termék”.

Az adás többi részében szóba kerül még:

• Mi a karibi és jamaikai zenei hatásainak a háttere?
• Hogyan tanult meg ennyire sok mindent a zenéléshez teljesen magától?
• Hogyan inspirálta a magyar politikai propaganda a Four Moods 2 című számot?
• Honnan ered az ellenérzése G.w.M-mel és Kulcsár Edinával kapcsolatban?
• Hogyan dolgozta fel azt a fesztiválos videót, és annak következményeit, ami tavaly nyáron került ki róla?
• Miért van rossz véleménnyel a magyar tehetségkutatókról?
• Miért kerülte a sajtót sokáig?
• Hogyan tervezi a nemzetközi karrierjét? Mennyire érzi magát alkalmasnak ehhez?
• Nem fél attól, hogy a túl sok zene kiadása túl rövid idő alatt elértékteleníti magát az alkotást?
• Mennyi köze van a hozzá köthető TikTok-trendek beindításában?
• Mennyire figyel a társadalmi felelősségvállalásra a közösségi felületeken?
• Hogyan kötődik a Slipknothoz?
• Készül-e még új zenékkel az idei évre?
• Hogyan lettek barátok Desh-sel?
• Miért annyira fontos neki a branding?
• Miért készít kevesebb videót Paul Streetként?

A podcast kivonatolásához az Alrite beszédfelismerő, speech-to-text szoftvert használtuk. Az idézeteket az olvashatóság érdekében megszerkesztettük.