„Szeretlek benneteket, de nem vagytok… komolyan vehetőek” – ha jól sejtem, ez az egyik utolsó dolog, amit Logan Roy mondott a gyerekeinek, mielőtt végzett vele a tüdőembólia a repülőn. Egy karaokebárban mondja az évad második részében, amikor megneszeli, hogy a gyerekek szeretnének még több pénzt kipréselni Matssonból és a GoJo-bizniszből, és abban a hangsúlyozásban nem volt sem személyeskedés, sem hátba döfés, sem gerincig hatoló sértegetés, csak a tények. A Roy testvérek nem komolyan vehetőek, és csak pár részt kellett várni arra, hogy a saját szemünkkel megbizonyosodjunk arról, hogy még egy ideiglenes pozícióban, egy elviekben már leütött üzletet is úgy el tudnak cseszni a töketlenkedésükkel, a síron túli bosszúhadjáratukkal és azzal, hogy egyszerűen nem értenek ahhoz, amiben elviekben a legjobbak.
Mert ha végiggondoljuk, a GoJo-biznisz már tényleg a finisben van az évad elejétől fogva, bár a részleteiben ment a variálás, a körvonalak már régről látszódtak: Logan Roy kitaposta az ösvényt, hogy a svéd streamingóriás felvásárolja a Waystart horribilis összegért. Az első akadály a fogaskerekek között Stewy és Sandi kavarása volt a felvásárlási árral. A második Logan Roy halála. A harmadik pedig maguk a Roy gyerekek, akik ezek szerint éles helyzetben, az apjuk basáskodása nélkül semmire sem képesek. Miközben azt hiszik magukról, hogy nagyon is.
Kendall Roy Jay-Z-t hallgatva érkezik meg a Waystar irodájába, ahol annyira fixírozza halott apja vezérigazgatói székét, hogy meglepetésként éri az a taps, amit a beosztottaktól kap. Elvileg kapna stábot is maga mellé az első társvezetői napján, de elhessegeti őket a bejáratnál, az emeleten derül csak ki, hogy Roman azért elfogadta a saját embereit. Első közös döntésük az, hogy leokézzák egy béna robotos sci-fi utóforgatását, ahonnan kiszállt a producer, és amibe a cég már beleölt negyedmilliárd dollárt, annak ellenére, hogy a film jelentős része egy barlangban alvó gyilkos robotról szól. De a Matsson-ügylet ennél sokkal fontosabb, az egész pereputty ugyanis indul Norvégiába, hogy nyélbe üssék végre, amit nyélbe kell. Karl, Frank és Gerri láthatóan aggódnak, egyértelműen a Roy gyerekek képességei miatt, de aztán az aggódás turbófokozatba kapcsol, amikor Matsson küldi az üzenetet mindenkinek, hogy a vállalati kultúra kompatibilitását szeretné megvizsgálni, és egy konkrét listányi embert vár Skandináviában.
Matsson svéd, a találkozó Norvégiában van mégis, de ahogy Tom mondja, igazából mindegy, hiszen „ugyanazoktól az erőszakolóktól származnak.” Ami eléggé leírja azt, hogyan látja majd az egész bagázs a GoJo-csapatot, mint egy marék szerencsétlen európait, akit kenyérre fog kenni az a társaság, akiket kitettek a „Logan Roy nevű kórokozónak”, ahogy Gerri mondja. Kendall és Roman is próbálnak a repülőn odafele felkészülni a találkozóra, a csendestársnak bevett Shivnek viszont feltűnik az, amin a bátyja mesterkedett az előző rész végén: hogy apjukról egyre több olyan lejárató anyag jelenik meg, amiben úgy festik le a médiacézárt, mint akit utolsó éveiben a gyerekei irányítottak.
Kendall szól Hugónak, hogy vegyék elő Patkánykúró Samet, hogy kiderüljön, ki tette ezt, de hát minden érintett, többek között mi is tudjuk, hogy az a két ember, aki ezt nagyon látványosan megbeszéli. Senki sem kapott többet a Logan Roy-kórokozóból, mint Kendall Roy, és a manírokat már talán elsajátította, de a képességei sehol nincsenek édesapjáéihoz képest. Bár Logan egészen biztosan nem hivatkozott a felkészülésre úgy, hogy éppen élet-halál harcot vív ogrékkal, amire Shiv csak annyit mond:
„Dokumentumokat olvastok, Ken, ennyit tesztek.”
És miközben ők a dokumentumokat olvassák, és próbálják megtalálni a módját, hogyan lehet még részvényenként pár dollárt kipréselni Matssonból, a másodliga a repülő hátuljában azon retteg, hogy hányat fognak közülük kirakni akkor, ha a GoJo megveszi a céget.
Norvégia pedig egyáltalán nem olyan, mint a Roy család természetes közege, kezdve attól, hogy mindenki pofátlanul fiatalabbnak és egészségesebbnek néz ki a GoJo vállalati csapatépítőn, azon át, hogy egy sokkal kisebb luxusszobát kapnak, addig bezárólag, hogy hirtelen a szabadban, a természetben kell lenniük, nem egy drága nappaliban vagy egy szürke tárgyalóteremben.
Vagy például a Romsdalen-libegő fedélzetén, ahol a vén motorosok még mindig aggódnak azon, hogyan fognak a fiatalok tárgyalni, a fiatalok pedig – Shiv kivételével –, Kendallal az élen nyomatják, hogy egyetlen darab cél lebeg a szemük előtt: 144 részvényenkénti dollárt kipréselni Matssonból. A felspannolást kicsit megakasztja, hogy Connor pont akkor telefonál azzal, hogy Marcia öltözteti apjukat a ravatalon, és egy skót szoknyát akarnak ráadni, de a lendület valamennyire kitart. A hozzájuk képest pórnépet összeeresztik a GoJo-csapattal, ahol mindenki rekordidő alatt csinál hülyét magából, Tom hebeg, Hugo megpakolja a tányérját, egyedül Karolinában van annyi, hogy svédül köszön a másik oldal PR-osának. Később Tom égeti le magát, amikor próbál beszélgetni a svédekkel arról, hogy vajon mi lesz Franciaország jövője, de a válasza a kérdésre az, hogy hát igazából, hírszempontból ez nem annyira érdekli őt.
És végre, a negyedik évadban először, személyesen felbukkant Matsson, aki a felbukkanás pillanatától kezdve sorban hozza a cseles power move-okat: kapucnis dzsekiben van, nem tudja, hogy megölelheti-e Shivet, és meglepődik, hogy hát ő igazából egyedül van, mit keres ott a tárgyaláson Gerri, Frank és Karl. Kendallnak és Romannak már azonnal el kell kezdeniük magyarázkodni, és meg is kezdődik egy csodálatos, gyomorösszeszorítós, feszengős tárgyalás a Waystar-Royco és a GoJo között. Bár tárgyalásnak alig lehetne nevezni, mert ahhoz két egyenrangú félre lenne szükség.
Kendall és Roman pedig úgy elbaltázzák az egészet, hogy rossz nézni. Nincsen stratégiájuk, nem tudják, hogyan reagáljanak Matsson váratlan ajánlatára, miszerint többet adna, de kéri az ATN-t is cserébe, egymás szavába vágnak, ráadásul Ken úgy ül abban a dizájnfotelban, mint akit mindjárt magasfeszültséggel kivégeznek. Teljesen alkalmatlanok erre az egész helyzetre, alig bírnák elkezdeni a lényeget, Kendall bálványszerű érzelemmentessége fogalmatlanságnak, Roman szokásos froclizása pedig gyerekesnek tűnik ebben a helyzetben, Matsson pedig végig dominál úgy, hogy látszólag meg sem erőlteti magát. (Érdemes figyelni, Andrij Parekh rendező hogyan rakta össze a jelenetet: a kamera sokkal izgágább, amikor a fivéreken van, mint amikor Matssonon.)
Matsson ugyanis tényleg szeretné az ATN-t, a céget, ami Logan Roy szíve-lelke volt, valami, amit a halála előtt éppen reformálni szeretett volna, és egy percig sem akart kiengedni a kezéből. Az öregek el vannak ájulva, hiszen jelentősen sikerült feljebb nyomni a vételárat, a gyerekek viszont nem teljesen értik, hogy mit is akar a svéd, hogy csak szemétkedik, vagy alkudozni akar, vagy tényleg kell neki a tévé. Amit egyébként Shiv gondolkodás nélkül kiadna a kezéből, kell a francnak egy toxikus cég, ahol, mint kiderült, a következő potenciális elnök be van csatornázva a reggeli értekezletre.
Kendall és Roman viszont ragaszkodik hozzá, hogy maradjon náluk az ATN, és kíváncsian várják Matsson válaszát. Matsson viszont megint kifejti, hogy neki kell az a tévé, de azt is tudja, hogy mi az igazi értéke. „Sok ordibálás, kis emberek, nagy vénák” – mondja, de tudja, hogy meg lehet menteni még. Más sem kell a Royéknak, hogy azonnal védelmükbe vegyék és magyarázkodjanak arról, hogy milyen pazar márkáról is van szó, Matsson pedig rögtön belemereszti a karmait ezekbe a magyarázkodásokba. „Vaulter fiú!” – mondja Kendallnak. „Teszek rá, mit gondolsz, te egy emlékzenekar vagy” – viszi be az utolsó szájonkenést. Mindenkinek van egy terve, amíg pofán nem vágják.
Kendall terve pedig most már az, hogy inkább elsüllyeszti az egész üzletet, menjen a levesbe. Képtelen elbánni egy ilyen cápával, mint Matsson, aki szembesítette azzal, hogy soha a büdös életben nem fog apja nyomdokába lépni. Vagy a foteljában ülni. És ha meglesz a megegyezés, akkor Kendall és Roman onnantól nem vezérigazgató, az a pici, ideigelenes hatalmuk, amit megszereztek egy szerződés aláírásáig, el fog szállni. Egy választás van: nem aláírni. De persze a döntés nem az övék, hanem a Waystar igazgatótanácsáé, ezt ők is tudják, úgyhogy a tervük az, hogy elhitetik Matssonnal, hogy az ő döntése, hogy nem akarja a megállapodást. Láttuk már korábban, mekkora balfaszok valójában a GoJo-főnök körül, úgyhogy pontosan tudjuk azt is, hogy mi lesz a vége.
De addig még megnézhetjük azt is, ahogy Matsson megtalálja a Roy gyerekek közül a legértelmesebbet, és kiönti a szívét Shivnek. A svéd önmagában egy szuper karakter, főleg azért, mert jól hozza ezt a Daniel Ek/Peter Thiel-féle, hétköznapi mentalitással hajmeresztő gondolatokat közvetítő techpionírt, amit viszont Shivnek elmond, arra azért a legkevésbé sem számítottam, nevezetesen hogy a saját PR-főnökével járt, és amikor megromlott a viszonyuk, fagyasztott téglákat készített a saját véréből, és azt küldte a nőnek. Pont olyan debilség ez, ami ha kiderül, mehetnek a levesbe azok a Waystar-részvények, amikkel a cég igazgatóit ki fogják fizetni. Szóval Matsson vagy az ötdimenziós sakkot nyomja, vagy az üzleti életen kívül és az interperszonális kapcsolatokban egy totális csődtömeg, mint egy jóval szélesebb vállú Elon Musk. Akármi is, ahogy Shiv mondja, annak gazdasági hatásai lehetnek.
Főleg miután Matssonnal nem sikerül elhitetni semmit, annak ellenére, hogy a saját szavaival élve, megpróbálnak egy Scooby-Doo-t húzni rajta. Megint visszatámad arra, amikor Kendall és Roman magyarázkodnak: apátok egy pöcs volt, de jobb volt vele tárgyalni erről. Több se kell Romannak, aki a libegőn odafele látott Connor jóvoltából egy képet a bebalzsamozott és felöltöztetett apjáról, hogy begőzöljön, amikor szembesítik azzal, hogy mennyire inkompetens. Lekapja magáról a képzeletbeli pórázt, és verbálisan nekimegy a svédnek: hogy ő ölte meg az apját azzal, hogy elhúzta eddig a tárgyalást. Hogy miért nem tudta áttenni ezt a megbeszélést most pár nappal. Hogy utálja, és nem fogják eladni neki a céget, és addig fogják húzni az időt, ameddig Matsson meg nem unja, és keres valami mást magának. Elengedi magát, és megmutatja, mennyire gyenge, a svédnek pedig nem is kell más.
A hegytetőről leereszkedve azt hiszik, hogy az egyezségnek annyi. A repülőn hazafelé Frank kapja a telefont: a GoJo részvényenkénti 192 dollárt ad, és kell neki az ATN is. De megérkezett a halállista is: Frank, Karl, Hugo búcsúzhat. Gerri és Karolina marad. Az a Karolina, aki annak az Ebbának a helyére mehet, akinek Matsson fagyasztott vértömböket küldött.
És az a Matsson, aki arra kérte Shivet, hogy fotózza le a testvéreit, amikor megjön az ajánlat. Kendall és Roman szinte őrjöngve akarták megakadályozni a GoJo-üzletet, de a hátuk mögött mégis megköttetett. Nem örülnek.
Kósza megfigyelések:
- Valami miatt nagyon tetszett, ahogy Frank és Karl veszik fel a kompressziós zoknit a repülőút előtt, tényleg olyan mindennapi dolog, amit ritkán látunk.
- Imádom azokat a pillanatokat, amikor a Roy gyerekek valami fontosat beszélnek meg, de hallják, hogy jön a személyzet, és abbahagyják. Kétszer is van ilyen ebben a részben.
- „Mindenkinek van egy terve, amíg pofán nem vágják” – Shiv mondatát Mike Tyson mondta eredetileg, nem pont így.
- Shiv nagyon ügyesen csinálja, hogy beleegyezik, de nem kokózik Matssonnal, aki ezt amúgy valószínűleg észre sem veszi.
- „Siobhan Tomja?” – így kell egy papíron nagyhatalmú embert azonnal megsemmisíteni. A Shiv vs Tom párbaj ráadásul megint újabb zrikálásokkal folytatódik, ami egy fülcimpa pöckölésében csúcsosodik ki. De aztán lehet, hogy a következő részben együtt fognak vacsorázni, főleg azért is, mert Shiv szeretné kigolyózni Cydet az ATN éléről.
- A hivatalos magyar felirat fordítójának nem sikerült visszaadnia a rész egyik legviccesebb mondatát, amikor a hitetlenkedő Matsson a hegycsúcson a Roy fivérek kamuzásaira azt mondja, hogy „Hova jártatok? A Hanna-Barbera Üzleti Iskolába?”
- A részt tényleg Norvégiában forgatták, itt meg lehet nézni a helyszíneket.