Az egyetlen stabil siker a Star Wars holdudvarában a Disney-felvásárlás óta egyértelműen a Mandalorian, ami különösen fájó lehet egy komplett új filmtrilógia és spinoff után. Az első élőszereplős Star Wars-sorozat a Disney-n gyakorlatilag megmentette a franchise-t az elég rosszul fogadott új folytatások után, és utat nyitott egy csomó másik projektnek is, mint a Book of Boba Fett vagy a hamarosan megjelenő Ahsoka. A harmadik évadon már meg is látszott, hogy akkora lett útközben a tét, hogy már nem lehet komplett epizódokat eladni azzal, hogy de cuki Baby Yoda, a sisakos Pedro Pascal meg úgy viselkedik, mint az apukája. Ettől még a Mandalorian még mindig a legjobb high concept felnőtt mese manapság.
Egészen bizarr belegondolni, hová jutott a Mandalorian a 2019-es indulás óta. Amikor még az emberek sokáig azt hitték, hogy a főszereplő maga Boba Fett, aki egy Baby Yodának becézett internetes szenzációval ugrál epizódonként küldetésről küldetésre, mintha csak egy videójátékot néznénk. A Mandalorian elképesztő sikere mögül szép lassan előbukkant Dave Filoni kobakja, aki a Star Wars: The Clone Wars animációs sorozat után élőszereplőkkel folytatja az ott megkezdett történeteket, mutatja be a hardcore rajongók számára ismerős, az újaknak viszont ismeretlen karaktereket.
Éppen ezért is lehet az, hogy a harmadik évadra az online szaksajtó és blogok a kiábrándult rajongókra hivatkozva már kongatják a vészharangot, miszerint ez volt a legrosszabb évada a sorozatnak. A jelenség baromi érdekes, és kicsit abba az irányba mutat, hogy az interneten az egyik leghangosabb, legagresszívabb közegnek számító Star Wars-rajongókkal gyakorlatilag bármikor lehet kicsit klikkhajhászkodni és megosztottságot kelteni, hiszen mindig lesznek elégedetlenek. Most éppen az a baj, hogy a laikus néző lassan nem érti, mi folyik a képernyőn, miért nem eszik élő békát Baby Yoda valami lepukkant porfészek kantinjában, miközben Pedro Pascal dublőre próbál úgy inni, hogy nem veszi le közben a sisakját.
Az biztos, hogy a Mandalorian már nem kis apró, kompakt mesékből álló epizódok egyvelege, hanem egy sokkal nagyobb volumenű történés előfutára, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne meg ugyanaz a varázsa, mint az előző évadokban.
Ugyebár a Mandalorian nem sokkal az első trilógia, tehát a birodalom bukása után játszódik, és a főhősön keresztül megismerhetjük a mandalóriak világát. Az elvetemültebb rajongók nyilván a megfelelő háttértudással (korábbi képregények, könyvek, animációs sorozatok) már jóval korábban sejthették ezt, de az új nézőknek csak szép szisztematikusan mutatta be a sorozat a mandalóri nép viszontagságait a galaktikus történelemben. Amíg az első évadban sokáig még a főhős nevét se nagyon tudtuk, a második évadra sorra bukkantak fel mások a népéből a saját kis szeparált kasztján kívül. Ahogy a néző, úgy a már-már vallási szektában felnőtt Din Djarin számára is epizódról epizódra derült ki egyre több minden arról, mi történt a bolygójukkal, hova tűntek a különböző mandalóri frakciók, és közben miben sántikálnak a háttérben a birodalom maradékai.
Mindeközben felbukkant egy rakás meghatározó szereplő is a sorozatban Luke Skywalkertől Boba Fetten át Ahsoka Tanóig, vagyis a készítők ennél jobban nem is jelezhették volna, hogy a Mandalorian mennyire fontos része lehet a Skywalker-sagának és az egész Star Wars-univerzumnak. Ezek után tényleg az volt a kérdés, hogy egy sor régi-új karakter, egyre nagyobb tétek, hamarosan érkező spinoffok és három új készülő nagyjátékfilm mellett hogy lehet egyáltalán megtartani azt a gyermekien varázslatos hangulatot, amit Dave Filoni és Jon Favreau hozott létre a sorozatban.
Való igaz, hogy a harmadik évad alig-alig emlékeztetett az előzőekre. Din Djarin az első évadban túl volt a magány fejvadász westernhős korszakán, a másodikban pedig magányos vándor szamurájként vándorolt világról világra, mire rájött, hol és kik mellett van a helye. Ilyen szempontból teljesen kézenfekvő, hogy a harmadik évad szinte teljes egészében az otthon nélkül maradt mandalóri nép lassú újrakezdése köré összpontosul, pár kisebb kitérővel. Megismerjük az utolsó megmaradt mandalóri frakciókat, a sorozat elején még fejvadász céhet vezető Greef Karga (Carl Weathers) felcsap szenátornak és vezetőnek, és persze az is eldől, hogy mi lesz a sorsa annak a fekete fénykardnak, amit először Moff Gideonnál (Giancarlo Esposito) láthattak a sorozatban.
Éppen ezért valóban meglehetősen kevés idő jut Din Djarin és Grogu kapcsolatára, bár az évadzáró azért igyekezett ezt a hiányosságot pótolni. Nem is nagyon lehet már többet kihozni abból, hogy egy hatalmas erővel bíró kis űrlény és egy magányos, arctalan fejvadász között apa-fia kapcsolat alakul ki, helyettük így jóval nagyobb figyelem hárul Bo-Katan Kryze-re (Katee Sackhoff), Din Djarin saját közösségének tagjaira, és persze arra, miben settenkedik a sötét oldal. Talán pont ezért is tűnik kicsit egyenetlennek az évad, mert a harmadik epizód például egy teljesen különálló történet, amelynek megvan a fontos funkciója, de tényleg kicsit kibillentheti az embereket. Hasonló módon volt nagyon más hangvétele a hatodik epizódnak, ami a sorozat vígjátékosabb része akart lenni kocsmázó robotokkal, illetve Jack Blackkel és Lizzóval, de valóban fura kitérő volt ahhoz képest, hogy hosszú távon mire megy ki a játék.
Szó sincs róla, hogy a Mandalorian harmadik évada gyengébb lenne, mint a többi, egyszerűen csak most érkeztünk el oda, hogy a sorozat mindenre hatással van, ami Star Wars. Ettől még a helyszínek, a jelmezek, a lények, az űrhajók vagy a robotok ugyanannyira csodálatosak, mint eddig, abszolút Mandalorian-/Star Wars-hangulatuk van még azoknak a részeknek is, ahol egy picit megcsúszott a hangsúlyáthelyezés. Főleg az évadzárót látni döbbenetes, hogy miközben a Marvel-produkciók egyre szarabbul néznek ki, a Mandalorian bármelyik epizódja elférne mozikban szélesvásznon. És akkor a konstans fantasztikus zenéről nem is beszéltünk.
A lezárás ellenére Favreau szerint biztos lesz negyedik évad, viszont ezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy a sorozat címe vajon tényleg Pedro Pascal karakterére utal-e. Vajon a mandalóri tényleg Din Djarin és nem Grogu? Vagy Bo-Katan Kryze? Vagy esetleg csak általában utal az egész mandalóri népre? Din Djarin a harmadik évad végére gyakorlatilag beteljesítette a sorsát mind szakmailag, mind emberileg, nehéz olyan szeletét kiemelni az eddigi történetnek, amit teljesen lezáratlanul hagyott volna. Bárhogy alakul is, az biztos, hogy Dave Filoni rendez egy nagy Star Wars-filmet, amely az állítása szerint elvarrja az összes történetszálat, amelyekkel találkozhattunk a Mandalorianben, a Boba Fettben és majd az Ahsokában.