Amikor már úgy érezhetnénk, hogy a Sisi-legendárium egy feneketlen kút, ami sosem fog kiapadni, akkor egy 2022-es film, egy szintén 2022-es sorozat és most egy új német életrajzi film után azt gondolom, hogy lehet, hogy érdemes lenne kicsit várni a következő vödörrel. A Fűző és A császárné után itt van a német gyártású Sisi & Ich, ami elemeiben megint átveszi Erzsébet életének bizonyos pillanatait, csak addig csavargatja őket, amíg egy radikálisan más történet rajzolódik ki.
A radikális történet pedig az, hogy Sisi (Susanne Wolff) egy elviselhetetlen perszóna volt, aki, mint ahogy a filmet nyitó narrációban is mondják, ha jó passzban volt, akkor úgy érezhette magát mellette az ember, mintha a világ összes fénye rá irányult volna, viszont ha ezt a fényt kioltotta, az olyan érzés volt, mint egy döfés a szívbe. A fényt és a döfést pedig a valóságban valóban létező udvarhölgye, a magyar Sztáray Irma (Sandra Hüller) kapta meg, aki a film szerint alkalmatlan volt a házasságra, és vagy az apácazárda várt rá, vagy a szolgálat a császárné mellett, először Korfun.
Korfura érkezve aztán a naiv Sztáray azt veszi észre, hogy radikális életmódváltásra lesz szükség, ha ki akar tartani mellette: az első pillanatokban már időre kell sprintelnie, akadályokat átugrania, a mérlegen megmérik a súlyát, este pedig megkapja a fontos gyógyszereit, azaz a kokainoldatot. Sisi a saját háztartását úgy irányítja, mint egy szektavezér, akit csak feltétel nélkül lehet imádni, de az ember akkor is a kiszolgáltatottja, ha száz százalék felett teljesít. A szektája nem olyan nagy: két másik, hűséges udvarhölgy mellett még egy császár által delegált inas, illetve a néha látogatóba érkezik a kicsapongó életet élő rokona, Lajos Viktor főherceg.
Sisi pedig öntörvényű, akaratos, erőszakos, szeszélyes, kiszámíthatatlan. Undorodik a szextől, a gyerekszülést borzasztó gondolatnak tartja – a filmben egy gyereke sem jelenik meg. Elutasítja, hogy hisztérikusnak nevezze a császár, hiszen a hisztéria egy férfiak által propagált fogalom. Beosztottjait csicskáztatja, kihasználja, amikor pedig az udvari kötelességeire lenne szükség, minden adandó alkalommal elájul. Tetováltatja magát, evési és önértékelési zavarokkal és minden jel szerint depresszióval küzd, különösen a születésnapján.
A Sisi & Ich irtó nagy pechje az, hogy most készült el, és nem két évvel ezelőtt: a Fűző nagyjából ugyanezeket az elemeket járja körül, csak más sorrendben és más hangsúllyal, ismerős lehet a frivol rokon látogatása, az angliai kiruccanás Spencer grófnál, az ájulások, a tetoválás, az általános spleen. Sőt, míg az előző filmben a díszletben és más apróságokban jelent meg a modern kor, addig itt a zenében: Le Tigre, Nico vagy Tess Parks szól, egyik dalt pedig százhúsz évvel a megjelenése előtt a szereplők is dúdolgatják maguknak.
Az anakronizmus hasznos akkor, ha a történetet a jelen szemszögén keresztül is szeretnénk értelmezni, és Sisi ebben a filmben kétségtelenül egy modern, erős, öntudatos nő. Aki egyébként egy akaratos, elkényeztetett, fényűző körülmények között élő despota is, legalábbis a beosztottjai szemszögéből. Vagy a férjééből, hiába lesz a szokásosnál egy fokkal szimpatikusabb Ferenc József császár ábrázolása (Markus Schleinzer arcszőrét sikerült visszafogottabbra fazonírozni), azért megnézhetjük őt is egy kiadós fosás közben, miután elfogyasztott egy jó adag ricinusolajat.
A Sisi & Ich amúgy is rá van csavarodva mindenféle emésztéssegítő szerre, a főszereplő már a második jelenetben elhányja magát, folyton isszák a hashajtó teát, és egy tál jóféle magyar pörkölt elfogyasztása is egy kiadós okádásban végződik. Országunk csak egy vidéki kúriaként szerepel helyszínként a filmben, de a szövegben megkapjuk, hogy borzalmas az utak minősége az egész országban, ahova egyébként csak azért érdemes jönni, hogy gulyást fogyasszon az ember. Sisi pedig a filmben nemcsak Budapestre jön, hanem Korfura, Egyiptomba, Angliába, de van, ahova megérkezik, és azonnal menne tovább. Sztáraynak pedig néha mennie kell vele, néha pedig amikor lekapcsolja azt a bizonyos fényt maga körül, bosszúból otthon hagyja.
Annyiféle Sisi-értelmezés létezik, csak az utóbbi évben is, hogy a Sisi & Ich nézőpontja is elfér. A jövőben valószínűleg kultúrkutatók fognak majd valahogy utánajárni, hogy mi érdekelhette ennyire a 2020-as évek művészfilmeseit és sorozatkészítőit, hogy újra és újra Erzsébethez nyúltak. A női önállóságot valóban megtestesíti, de hogy ezzel az önállósági vággyal mit kezd, azt mindenki máshogy értelmezi. A Sisi & Ich úgy, hogy egy zsarnok lesz a négy fal között, akinek a kívánságaira ugrani kell, néha szó szerint.
A Sisi & Ich premierje a berlini filmfesztiválon volt. Németországban március 30-án mutatják be, magyar premierről egyelőre nem tudni.
