Anikó egy nehéz sorsú, pánikbeteg nő, Laci pedig az ő halk szavú, alkoholista férje. A munka, a szenvedélybetegség, a családi kötelességek, a házasságuk működtetése tette ki a mindennapjaikat. Aztán egyszer csak nyertek a lottón 636 millió forintot. Itt kezdődik a Fortuna vendégei című dokumentumfilm története.
Andraschek László 2013 októberében nyerte meg a skandináv lottó főnyereményét. Magyarországon nagyon ritka, hogy a lottónyerteseket névről ismerjünk, ezért is kereste meg őket Kálmán Mátyás azzal, hogy szeretné bemutatni egy dokumentumfilmben, mi történik valakivel, aki egyik napról a másikra ennyi pénzt nyer. De hamar kiderült, hogy László és felesége, Anikó sorsában nem az lesz a legérdekesebb, hogy pontosan mi is történik a pénzzel. Kálmán Mátyás több mint négy éven át követte az Andraschek házaspár életét, az ebből készült dokumentumfilmet pedig a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, a BIDF-en mutatják be.
A győri házaspárról néhány hete mi is írtunk: a Blikk szerint mára elfogyott a pénzük, rengeteg dolgot el kellett adniuk, sok mindenről le kellett mondaniuk – például a fehér BMW-ről és a hozzá tartozó sofőrről –, de a film még azzal az időszakkal kezdődik, amikor a házaspár elkezdi élvezni a több száz millió forintot.
A Fortuna vendégei bő egy órában, viszonylag kronologikusan mutatja be azt, hogy mi történik a párral és a környezetükkel, miután hirtelen rájuk szakad ez a nyeremény. A filmes stáb ott volt velük esküvőn, interjún, baráti összejövetelen, veszekedésen, miközben Andraschekék ingatlanokat, részvényeket, medencét, 3D-s tévét, autót vettek. Az autó mellé azért volt szükségük egy állandó sofőrre is, mert nem tudnak vezetni – de azért is, mert a pánikbeteg feleségnek így lett egy szinte állandó társasága, segítsége.
„Anya, mióta pénzed van, azt hiszed, hogy mindenkit ugráltathatsz”
Anikó, a feleség vezetésével belekezdenek a legnagyobb vállalkozásukba is: egy kávézóba, amelyben jótékonysági alapon szívesen látják a szenvedélybeteg embereket, és ahol lehet Choco Kebabot is kapni. Anikó nem szeretné, ha mindenki hátradőlne, és csak elszórnák a pénzt, úgyhogy munkát ad az ismerősöknek, családtagoknak is: ő lesz a lánya és a veje főnöke, többek közt velük újítja fel és üzemelteti a helyet, de ez csak a családi konfliktusok melegágya lesz.
A nő viszont el akar érni valamit, egyszerre szeretné beosztani a pénzt, beruházni vele és jótékonykodni is – miközben Laci, a férje nem akar semmi mást, mint hogy hagyják békén, ne ugráltassa őt már senki, és inkább utazzanak a pénzből. Aztán végül újra inni kezd.
A film eleve sem hosszú, vallomásos interjúkban mutatja be a történéseket, hanem sokszor képekkel, hangulatokkal, beszélgetések foszlányaival, elkapott tekintetekkel mesél, de ennél a pontnál, közel a film felénél jutunk el oda, hogy egészen egyszerű eszközökkel mutatja be azt, amikor Laci és Anikó elkezdi elveszíteni egymást. Hiába a több száz milliós vagyon és az azzal járó tengernyi lehetőség, miközben Anikó a kávézó megnyitására készül, Laci Győr utcáin lézeng, és kóláspalackból issza a whisky-kólát.
„Anikó, az életünket fogja tönkretenni ez a geci”
Ha megtudjuk, hogy a Fortuna vendégeiben egy – főleg 2013-as árfolyamon számolva – hatalmas lottónyeremény a téma, az önmagában már elég vonzó dolog, de ez a film legalább annyira szól a főszereplők kegyetlen múltjáról, az alkoholizmusról, az önsorsrontásról, egy anya-lánya viszonyról és elsősorban egy házaspár kapcsolatáról is.
Laci és Anikó boldogságát – a szenvedélybetegségen túl – egészen mindennapi problémák is hátráltatják: Anikónak az a célja, hogy soha többé ne legyen olyan szegény, mint régen volt, de nagyon kevés üzleti, pénzügyi tapasztalata van ahhoz, hogy jól forgassa meg a pénzüket. Laci pedig hiába akar utazni a feleségével, ha Anikó pánikbetegsége miatt nem mernek hosszú útra indulni. És marad az egyre több ivás, egyre több sírás, egyre több összeomlás.
Ettől függetlenül a Fortuna vendégei nem egy tragikus történet. A rendező, Kálmán Mátyás elmondta nekünk, hogy a velük forgatott több mint négy évből végül az utolsó év felvételeit már nem is használta fel, mert a vágás során úgy érezte, hogy bő három év alatt ért olyan pontra a házaspár története, ahol el tudja engedni őket. A forgatás befejezése óta párszor beszéltek, például akkor is, amikor megmutatta a szereplőknek a filmet, és a sokszor egészen nyers és sötét pillanatok miatt kicsit izgult is, hogy mit fognak szólni, de a szereplők el tudták fogadni, sőt néha nevetni is tudtak azon, amit és ahogy a filmben mutatnak belőlük.
Ahhoz, hogy valakinek az alkoholizmusát így meg lehessen mutatni egy dokumentumfilmben, az is kellett, hogy Laci most már évek óta nem iszik, a leghosszabb tiszta időszakában van. De az is kellett a rengeteg személyes jelenet bemutatásához, hogy a rendező alapvetően kis stábbal dolgozzon, sőt a hetven-nyolcvan forgatási nap legtöbbjén egyedül legyen. Ezért tudott az érzékenyebb helyzetekben is forgatni, például bent ülni és forgatni az autóban, miközben anya és lánya egymással kiabált.
A filmnek nem része a cikk elején idézett elszegényedés, amiről Kálmán Mátyás azt mondta a Telexnek, hogy már nem is akarta beletenni, mert szerinte az, hogy épp ebben a pillanatban mennyi pénze, ingatlanja van a párnak, nem igazán számít, főleg azért nem, mert ki tudja, hogy fél év múlva épp hogy állnak majd. De azt is elmondta, ahhoz képest, hogy 2013-ban 636 millió forintot nyertek, valóban nem élnek fényűzően, de nem hiszi, hogy valaha is olyan rosszul élnének majd, mint korábban.
A rendező és a producer, Horváth-Szabó Ágnes sokáig keresett partnert a film utómunkájához, forgalmazásához, végül egy horvát céggel állapodtak meg. A horvát állami tévé már megvette a dokumentumfilmet, de magyar jelentkezőt egyelőre nem találtak rá.
A Fortuna vendégeit január 26-án lehet megnézni a BIDF-en.