Buzizva, cigányozva, nőket verve is lehet érzékenyíteni?

Életem első néhány évét egy kis faluban töltöttem, Nógrád megye szélén. Kevesebb, mint 600 lakos, mindenki ismer mindenkit, rendes, tisztes polgárok, a nők otthonkában, a férfiak esténként a kocsmában. Ebben a közegben volt a falu közkedvelt figurája Csittó, a cigány transzvesztita. A nyolcvanas években persze még nem így mondták, fogalma sem volt senkinek arról, hogy ez a szó egyáltalán létezik. De ez nem akadályozta meg Csittót abban, hogy kizárólag női ruhákban járjon, és a személyijét ugyan nem tudta átíratni, de sikeresen meggyőzött mindenkit arról, hogy Csittónak kell szólítani. Én már nem is emlékszem a papíron jegyzett nevére, valószínűleg Józsi vagy Laci lehetett. A faluban a nők melltartókat, rúzst és női ruhákat gyűjtöttek neki. Nyilván nem működhetett volna ez minden faluban, lehet, hogy csak szerencsés véletlen volt, de tény, hogy Csittó elérte, hogy mindenki nőként hivatkozzon rá, és nőként bánjanak vele. A történetnek egyébként nem lett boldog vége, de boldogtalan sem, Csittó magányosan halt meg, hogy teljesítették-e a kérését és női ruhában temették-e el, nem tudom.

Az RTL+ új sorozatának alapötlete hasonló, és, ahogy a fenti történet is bizonyítja, a valóságtól nem is elrugaszkodott. A tévé helyett a fizetős streamingfelületre készülő A Nagy Fehér Főnök sztorija a következő: a rasszista, homofób, transzfób Nándi (Lengyel Tamás) egy kibeszélős valóságshow-ban találkozik újra öccsével, aki időközben nővé vált. Az immár teljes jogú nőként élő Brigitta (Rujder Vivien) úgy dönt, hogy hazaköltözik szülőfalujába, de csak miután élő adásban kapott egy nyolc napon túl gyógyuló ütést a testvérétől. Tehát Nándi nemcsak rasszista, homofób és transzfób, hanem agresszív és kőbunkó is.

Nem a mi kis falunk transz szállal

A Nagy Fehér Főnök egy cseh sikersorozat, a Most! magyar adaptációja, az eredetit 2019 januárjában mutatták be, a műsor utolsó epizódját 1,61 millióan látták, így ez a cseh televízió egyik legnézettebb sorozata. Igen, a Cseh Televízió, azaz a köztévé tűzte műsorára a sorozatot, ami 2022 Magyarországáról nézve egészen hihetetlen.

Most egyébként egy létező város Csehország északnyugati részén, közel sem egy falu, 63 ezren lakják. A város része a híres chanovi gettó is, a hetvenes–nyolcvanas években ide telepítették ki a roma családokat. A sorozat – legalábbis a rajongói szerint – bátran nyúlt a helyiek közt dúló konfliktusokhoz, az előítéletekhez, mindezt minden píszískedés nélkül. A helyszínen forgattak, számos helyi szerepelt statisztaként, romák, nem romák egyaránt. A mostiak olyannyira büszkék a sorozatra, hogy a rajongók még tematikus túrákat is tehetnek a településen. A túraajánlóból sok minden kiderül a sorozatról is: az érdeklődők bejárhatják a forgatás helyszíneit, a főszereplő házát, a kocsma-éttermet, megnézhetjük az autószerelő műhelyt, az alkoholista pap templomát, illetve „adrenalintúrát” tehetnek Chanovon keresztül. Azonban itt is felhívják a figyelmet arra, hogy biztonsági okokból nem ajánlják a nyomornegyed bejárását, ahol a helyiek elhagyott házakban élnek.

Az, hogy az RTL miért gondolta úgy, hogy érdemes Magyarországon is leforgatni a sorozatot, érthető – egyrészt egy sikeres sorozatot érdemes átvenni, másrészt lehet jobbító szándék is a döntés mögött, a csatorna már többször megmutatta, hogy nem fél a megosztó társadalmi kérdésektől, többek közt a szivárványcsaládok mellett is kiállt. Azt pedig, hogy a cseh sorozat témái itthon is aktuálisak – rasszizmus, transzfóbia, homofóbia –, valószínűleg senki nem vonja kétségbe. A szűk körben tartott magyar premiervetítésen egy stábtag elmondta, hogy mindössze néhány napja dolgoztak A Nagy Fehér Főnökön, amikor kiderült a pedofilellenes törvény melegellenes kiegészítése. Ekkor összehívták a stábot, hogy megbeszéljék, hogyan tovább. Talán emiatt is került a fizetős streamingplatformra a sorozat és nem a tévébe (az RTL Magyarország később közölte, hogy promóciós célból a sorozat első epizódját bemutatják az RTL-en is). És ez lehet az egyik dolog, ami félreviheti a sorozat hatását: streamingen nem biztos, hogy azok fogják megnézni A Nagy Fehér Főnököt, akiknek szánták. De akárki nézi is meg, biztosan felmerül benne egy kérdés:

Lehet-e cigányozni, buzizni és zsidózni az érzékenyítés nevében?

A Nagy Fehér Főnök szerint egyértelmű igen a válasz.

Nándit, a falusi lúzert Lengyel Tamás alakítja, Jászai-díjas színész, akit már láttunk susogós melegítőben a Mi kis falunkban, és most sikerült a külsejét a karakteréhez illően szétesetté és szánalmassá tenni. Már az arcszíne alapján kapásból elvonóra küldenénk, és valószínű, hogy még ott is jobb helyen lenne, mint a saját otthonában: nyomában a roma maffia, kikapcsolták az áramot, a fia meg pont nála van aznap, ráadásul egy túlsúlyos (!) kislánnyal állít haza, ami majdnem annyira kikészíti a főhőst, mint az előbbiek összesen. De jön egy remek lehetőség: egy arrogáns tévés szerkesztő csörtet be a helyi kocsmába, hogy rábeszélje Nándit, egy rég nem látott rokonával vegye fel újra a kapcsolatot az Anikó show-ban. A férfi a barátai biztatására elfogadja az ajánlatot, nem is azért, mert kíváncsi a rokonra, inkább az vezérli, hogy végre elmondhatja, hogyan is élnek a faluban.

Cigány barátjától (mert van neki!) kér kölcsön öltönyt, megérkezik a forgatásra, és hadarja is a falu problémáit, beszél a kilátástalanságról, az elnyomottságról és persze a romákról is. A monológot félbeszakítják, de biztos, hogy a beszédét hallva
lesznek, akik egyetértve bólogatnak majd a tévé előtt. És valószínűleg sokan akkor is bólogatnak majd, amikor Nándi behúz egyet a nemátalakító műtéten átesett húgának, Brigittának (Rujder Vivien) azt kiabálva, hogy te köcsög. De addigra már túl vagyunk néhány büdös cigányozáson, buzizáson, zsidózáson is.

Nem mindenkinek való vidék

2022-ben úgy leforgatni egy sorozatot egy transznemű szereplővel, hogy a karaktert nem transznemű színész játssza, önmagában is problémás lehet. Az alkotók egyébként az mondták, meghallgattak transznemű színésznőt is, mégis a tapasztaltabb Rujder Vivient választották. Egyrészt a színészi képességek döntöttek, másrészt, ahogy mondták, zavarba is akarták hozni a nézőket. Hogy ezen pontosan mit értettek, hamar kiderül, amikor Rujder testének minden porcikáját végigpásztázza a kamera, szexi autómosás közben. Én, mondjuk, azért jöttem zavarba, mert azt hittem, a nők ilyen típusú nyílt szexuális tárggyá degradálása ciki egy egyébként haladó szellemiségűnek szánt sorozatban, de ha jól értem,

az volt a cél, hogy a férfi nézőknek csorogjon a nyáluk a transznemű szereplő látványakor.

Csakhogy Rujder Vivien, ugye, nem az. Másrészt a transzneműeknek talán nem az a legnagyobb problémájuk, hogy a többségi társadalom férfi tagjai nem találják őket szexinek, hanem hogy kitagadják és megvetik őket. Abban viszont hű a sorozat a valósághoz, hogy Brigittát jó sokszor meg is verik, persze premier plánban. A valósághűség a kocsmai diskurzusokban is tetten érhető. Olyan gyűlölködő rasszizmussal beszélnek a romákról két sör között, ami egészen gyomorforgató. És sajnos pont úgy, ahogy általában a valóságban, senki nem teszi helyre ezeket a mondatokat, még Nándi roma barátja sem. Ő is csak csóválja a fejét, de azért kicsit egyetért, minden baj okozói a romák. Nem sokat segít az sem, hogy kellemes, modern zenei betétekkel kötődnek össze a jelenetek, hiszen mégis csak egy vígjátékról van szó, ugyebár.

Az alkotók hangsúlyozták, hogy mindez csak az első részben van így. Az erős mondatok oka egyszerű, nem akartak egy újabb eltartott kisujjú sorozatot készíteni, a munkájukat ráadásul romajogi szakértők, terepen dolgozó szociális munkások segítették. A szalonbeszélgetés nem hoz változást – mondta egyikük a vetítés után. De ha már valóság, azért mi se legyünk teljesen idealisták, az RTL+ nem irgalmas szamaritánus, azért valószínűleg nem csak a társadalmi érzékenyítés az egyetlen célja a sorozattal.

Bármennyi kérdőjel merül is fel bennünk A Nagy Fehér Főnököt nézve, tény, hogy a sorozat sok szempontból egészen kiváló, minőségében messze maga mögött hagyja a korábbi RTL-es telenovellákat. Itt a falu nem vicces vagy jópofa alakokkal van tele, hanem szenvedő és dühös kisemberekkel. A vidék romantikája sehol nincs, ha a sorozat a választások előtt került volna adásba, talán nem született volna annyi csodálkozó szavazatszámlálós poszt arról, hogyan élnek egyes helyeken az emberek.

A vidéki (dehogy vidéki, bármelyik budapesti kerületben találunk ilyen arcokat) élet alakjai zavarba ejtően jól sikerültek. A kocsmáros (Ötvös András) pont úgy néz ki, azt is mondja és teszi, amit általában egy kocsmáros szokott. Vagy ott van Nándi exfeleségének párja, a magyar falura menekült külföldi, aki fantasztikus gazdagságát egy csótányirtó cégnek köszönheti. Tényleg minden a helyén van, tényleg ezek a mondatok hangzanak el – és nem csak a falusi kocsmákban. A rasszizmus meg a transzneműek gyalázása még a leghaladóbb társaságokban is fel-felbukkan.

A sorozat senkivel nem bánik finoman, itt mindenki esetlen és nevetséges. Még maga a sorozatban szereplő fiktív RTL is. Ahogyan az Anikó-show arrogáns szerkesztője bemegy a helyi kocsmába, ugyanolyan szánalmas, mint a kocsmában ivó lecsúszott alakok, sőt még kevésbé szerethető, mint ők. Nádai Anikó saját magát játszva konferálja be Nándit, majd menekül a verekedő főhős elől (mondjuk, a valóságban ezeket a show-kat sosem élőben vették fel). Azt pedig mindenképp ki kell emelni, hogy a sorozatban számtalan remek roma színész kapott szerepet. Az ismertebb Farkas Franciska mellett olyan színészek mutatkoznak be, akikre feltétlenül érdemes lesz figyelni, például Pataki Ferenc, Pápai Rómeó vagy Csányi Dávid.

A lista tehát hosszú, lehet választani: a sorozatba bele lehet kötni, mert homofób, rasszista, transzfób, lekicsinyli a vidékieket, de lehet úgy is nézni, hogy épp ezeket a dolgokat figurázza ki. Plusz saját magát, és az RTL-t is. A gond itt csak az, hogy az RTL szerkesztői nem a társadalmi ranglétra legalján vannak. És amikor egy társadalomban ennyire mélyen élnek előítéletek bizonyos csoportok iránt és erre mind a kormányzati kommunikáció, mind a törvényhozás rásegít, kérdés, érdemes-e a mérgező sztereotípiákat hosszú perceken keresztül, minden kérdőjel nélkül bemutatni, még akkor is, ha a cél alapvetően éppen az érzékenyítés lenne vele.