2022. március 29. – 22:39
frissítve
A besúgó az a sorozat, amivel a legközelebb jutott Magyarország, hogy fel tudja dolgozni Orbán Viktort. Nem azt az embert, aki most Orbán Viktor, hanem azt, aki nagyjából harminc évvel ezelőtt jött, megosztott, látott, aztán jó sok idővel később végérvényesen győzött. Mint azok a képek, amik apró fotókból állnak össze, és csak akkor látjuk a teljes képet, ha hátralépünk kettőt, A besúgó sok-sok részletből és több szereplőből próbálja összerakni őt: a fociból, a vidéki kívülállóságból, a harcias retorikából és az abból következő, ellenállást és megkérdőjelezést nem tűrő vezetésből.
Nyilván minden érintett tagadni fogja, de biztosan nem véletlen, hogy két nappal Magyarország következő országgyűlési választása előtt mutatják be, és már az első részben elhangzik az, hogy van egy dolog, amiben a magyarok szerencsétlenek: a demokrácia. „Nem szeretném, hogy egyetlen leválthatatlan ember legyen az ország élén!” – mondja reszelős hangon a titkos kollégiumi előadásán Száva Zsolt (Patkós Márton). A közönségben ott van régi általános iskolás osztálytársa, Gergő (Váradi Gergely) is.
Senki sem tudja, hogy Gergőt beszervezték. A tehetséges sakkozónak kapcsolatot kell teremtenie Szávával, és megtudni, mire készülnek. Gergő nem önként adta meg magát, már a Budapest felé vonaton, egy puncsszelet felett megzsarolta a jövőbeli tartótisztje (Thuróczy Szabolcs): ha jelentéseket ír, könnyebben szerezhet gyógyszereket a beteg öccsének, mint ahogy az a szocialista hiánygazdaságban lehetséges. Gergő belemegy, aztán ott találja magát Száva közelében, ahol azon ügyködnek a fiatal kollégisták, hogy mi a nyavalyát lehetne ezzel a rendszerrel kezdeni.
A besúgó Szentgyörgyi Bálint munkája, aki korábban autodidakta módon tanulta a filmkészítést, történelmi rövidfilmeket írt és rendezett, aztán egyszerűen addig dörömbölt az HBO kapuján, amíg be nem engedték. Szentgyörgyi addigra már a barátaival pár nap alatt leforgatta a sorozat pilotját, azaz a próbaepizódját, és előre megírta a következő pár részt is. A dörömbölés pedig akkora sikerrel járt, hogy A besúgó lett a magyar HBO Max első, saját ötletből készült magyar sorozata, ami ráadásul az idén indult platformon debütál, Magyarország mellett még vagy hatvan országban.
A magyar szocializmus végnapjai és a következő zavaros időszak egyre több feldolgozást kap mostanában, még abban a magyar filmgyártásban is, ami a milliárdokba kerülő március ifjakat helyezi a középpontba. Készül Enyedi Ildikó nyaraló ügynökös sorozata, a Balaton Brigád; készül a taxisblokádról és Antall József életútjáról szóló Blokád; az RTL pedig most készíti a Zámbó Jimmy-élettörténetet, tíz részben, Nagy Ervinnel. A besúgó ennek a vonalnak az első fecskéje, ha jól repül, akkor jöhet még egy csomó – ha magyar A mások élete már sosem lesz, lehetne egy magyar Foglalkozásuk: amerikai.
A besúgó még nem az, de egy lépés a jó úton, egy szórakoztató, izgalmas arcokkal teli, a máról ugyanúgy mesélő sorozat, amit akkor is lehet élvezni, ha az a kor olyan messze van, hogy már emlékei sem lehetnek róla a nézőnek. Az öt rész alapján, amit az HBO eljuttatott a kritikusoknak, nem tökéletes – annyi történetszál, konfliktus és motiváció megy benne össze, hogy néha elveszti a néző figyelmét. Sokszor a nyolcvanas évek közepének stílusát úgy hordja magán, mint egy válltöméses kabátot. De amikor összpontosít, akkor 21. századi stílusban tudja elmondani, hogyan cseszett ki mindenkivel ebben az országban a 20. század, legyen az egyetemista, értelmiségi, munkás vagy ávós.
Amikor először megismerjük Gergőt, csak nyugodtan szeretne pecázni a tüdőbeteg öccsével. Menne is addig, amíg meg nem jelenik egy rakat, elsőre amerikai filmből átültetett suhanc, akik hangoskodva kezdenek ugrándozni a vízbe. Gergő szól nekik, de csak egy pofon járt érte, amit némán tűr. Amikor a Budapestre tartó vonatán szinte azonnal beszervezik, akkor is némán tűr. De Gergő egy ügyes sakkozó, ami valószínűleg a leghatékonyabb írói módszer, hogy azt kommunikáljuk valakiről, hogy képes pár lépéssel előre látni. Ugyan arra kérik, hogy épüljön be Száva körébe, ő megpróbál úgy lavírozni az érdekek között, hogy mindenkinek jó legyen, de senkinek se legyen nagyon jó.
Pont ezért a lavírozás miatt nehéz együtt menni Gergővel, akiről néha trükkös eldönteni, hogy mégis, hány lépéssel lát előre, és amikor bénázik, az mennyire egy mesterterv része. Vele szemben Száva pont az a teátrális, de roppant kellemetlen ember, aki a karizmájával bevonz mindenkit maga köré, aztán a piti hatalmi játszmáival erőszakkal tartja ott őket.
Szávának sleppje is van: a matekzseni, folyton fürdőköpenyben grasszáló Karcsi (Borbély Richárd), a vidéki exfocista Barna (Lengyel Benjámin) és a benne egyre jobban kételkedő barátnője, Kata (Szász Júlia), akik néha inkább testőrként viselkednek, mint barátokként. A körbe Gergő mégis hamar be tud jutni, köszönhető ez a túlmozgásos szobatársának, a kádergyerek Máténak, aki A besúgó stylistosztályának nagy sikere, ugyanis az őt játszó Varga Ádámba valahogy sikerült beleszuszakolni egy személybe az Első Emelet összes tagját.
És akkor még ott van a tiktokos Méhes Mariettára fazonírozott Szőke Abigél mint Thuróczy Szabolcs lánya, az összes modern kori HÖK-öst eszünkbe juttató Jéger Zsombor mint a kollégium KISZ-főnöke, és akkor még nem is mentünk bele az igazi, megkeseredett felnőttekbe, Mácsai Pál megtűrt írójába vagy Thuróczy Szabolcs házizsarnok tartótisztjébe.
A besúgó nagy előnye, hogy Mácsai és Thuróczy, a magyar HBO-sorozatok eddigi arcai a háttérbe szorulnak, és a helyüket átadják egy rakat huszonéves fiatalnak, akiket akkor ismerhetünk behatóbban, ha nagyon figyeltük az utóbbi évek magyar filmjeit: a főszereplő Váradi Gergely a Guerillából lehet ismerős, Patkós Márton apróbb szerepekben tűnt fel eddig (például az Így vagy tökéletesben), Szőke Abigél pedig ugyan kapott bőven dicséretet az Oscarra nevezett Akik maradtak miatt, de elsőre a hidrogénszőke haja miatt alig lehet felismerni. Nem elhasznált arcok. Ahogy Thuróczyról pontosan tudjuk, hogy egy elégedetlen, kialvatlan, de erőszakos méregzsák lesz minden adandó alkalommal, Patkós egy üres lap, amit aztán A besúgó nyolc része fog teleírni.
Nem mindenki ugyanazon a színvonalon színészkedik, vannak még mindig olyan színpadias mondatok, amik egyszerűen túl szépen hangsúlyozottnak hangzanak olyanok szájából, akiknél a szerepe szerint nem gondolnád (Varga Ádámnál és Szász Júliánál lóg ki legtöbbször a lóláb). Én egyszerűen képtelen vagyok elhinni Borbély Richárdról, hogy egyetemre jár, és nem ott tanít, és ezen A nagy Lebowski-szerű fürdőköpeny sem változtat sokat. Hajdu Szabolcs viszont nem tudom, hogyan csinálja, hogy még mindig mágnesként tudja vonzani az ember szemét és fülét, őt castingolni egy fontos mellékszerepre telitalálat volt.
A besúgó 1985-ben játszódik, ami azt jelenti, hogy muszáj a korszakot a lehető legérzékletesebben megteremteni: a színek majd kiverik az ember szemét, a rádiók és lemezjátszók csak 35 évvel később is értelmezhető slágereket játszanak, és már az első részen titkos videózást szerveznek másolt kazettákkal. Nem akarom megint előszedni az Első Emeletet, de néha az lehet az érzésünk, hogy az ő egyik promófotójukba csöppentünk, és nem a szocializmus végnapjaiba, egyetemisták közé. (Muszáj itt feltennem a kérdést: hogy lehet, hogy 1985-ben senkinek sincsen arcszőrzete?)
Van A besúgóban egy folyamatos vágy, hogy felhívja a figyelmet a korszakra, amiben játszódik, és ez nekem, aki már átélte egyszer a nyolcvanas évek retrót húsz évvel ezelőtt, túlságosan erőltetettnek tűnik néha. (Ami pozitívum: néha feltűnik benne egy-egy modern szám is, a második részben például egy Mayberian Sanskülötts). De van, amikor telitalálat: a sorozat főcíme alatt olyan felvételek mennek a korszakról, amiben feltűnnek házivideók, a Challenger űrsikló, egy óriási csókot plántáló Kádár János és panelek, tvisztelés az utca közepén – akkora stílus az egész, hogy A besúgó csak néha tudja megközelíteni azt a sűrített adrenalint, amit a főcím ad.
De néha meg tudja. Az öt rész alatt azon vettem észre magam, hogy akármennyire is kibontja a szereplői számát, és akármennyire próbál mindenkinek motivációt és háttértörténetet adni, sosem lesz érdektelen egyik történetszála sem. Gergőt nézve folyamatosan megvan a vágy, hogy értsük, mi a jóisten munkálkodik a srác fejében. Szávában azt várjuk, hogy mikor fogja korrumpálni az a kevés hatalom, amit sikerült elérnie. A többiekben az a kérdés, hogy meddig tartanak ki mellette.
Ami igaz a rendszerre is: meddig lehet fenntartani a megfigyelést, a megfélemlítést, a sugalmazott erőszakot, az önkéntes kádereket? A második részben a Hajdu Szabolcs alakította egyetemi tanár megkérdezi a diákokat, hogy oké, mi lesz, ha ez a rendszer borul. Szabadkereskedelem? Téeszesítés? Ruszkik, haza? Ahogy Menyhárt Jenő énekli a főcímben: Mocskos idők, kezdjük újra.
A besúgó április 1-jén indul az HBO Maxon, egyszerre az első két résszel. Hetente, péntekenként érkeznek belőle az új epizódok.
