Mindig trükkös dolog az, ha egy híres ember egy hozzá nagyon hasonló híres embert alakít egy filmben, művelte ezt már Mariah Carey és Britney Spears is, és most itt van, ha nem is konkrétan a két énekesnő megfelelője, de Machine Gun Kelly (született Colson Baker), ronggyá tetovált emo-rapper, aki a Taurus című filmben talán saját magát alakítja, de azt sem biztos. Az igen, hogy itt is Megan Fox a barátnője, szóval nem lehet véletlen az egybeesés.
Mi történik abban a filmben, aminek Machine Gun Kelly a főszereplője, aki egy Machine Gun Kelly-szerű karaktert alakít? Megmutatja, hogy milyen lehet egy Machine Gun Kelly-szerű élet. A rapper alakítja Cole Taurust, akit annyira szét van esve, hogy ha kigombolná a bő ingjét, valószínűleg kipotyogna belőle.
Taurus egy Los Angelesben élő szupersztár, akinek bőven van tehetsége, pénze, lehetősége, de annyira totál rottyon van, hogy a totál rotty van rajta: folyamatosan iszik, kábszizik, kokót, oxit, habpatront, nyomat bármit, csak ne legyen magánál. A szőke haja a szemébe lóg, amikor elfésülik, akkor azok a szemek kékek és üresek, a hangja olyan, mintha merülne az elem egy illedelmes GPS-ből, és már mindent mélyen és elhúzva tagolna. Barátai nem nagyon vannak, csak emberek, akik kihasználják, emberek, akik életben tartják, és emberek, akik valahol a kettő között vannak.
A kihasználók között ott van a zeneipar az arctalan menedzserekkel, akik a legjobbat akarják tőle, a szponzorok, akik social interakciókról hadoválnak neki, miközben bámul ki a fejéből egy végtelen meetingen. Az életben tartóknál felesleges a többes szám, egyedül az asszisztense (Maddie Hasson) az, aki legalább annyit törődik vele, hogy kocsival furikázza, és összeszedi, ha elcsámborog valamerre. És vannak azok, akik a kettő között lebegnek: a dílerek, a call girlök és a pár éves kislánya, akit csak néha láthat, de akkor is annyira ki van ütve, hogy fel sem fogja, hogy ott van a közelben.
Kelly amúgy tényleg egy olyan karakter, akiben van valami figyelemmágnes, a szőke loknijai és bizarr tetoválásai segítségével pont elég karizmát áraszt magából, hogy egy filmet el tudjon vinni a vállán. A Taurus nem az a film, amit el tud vinni a vállán, és ez nem az ő hibája.
Tim Sutton rendező és forgatókönyvíró valami miatt annyit akart mondani Kelly figurájának segítségével, hogy ismert sztárnak lenni borzasztó dolog, kábítószerezni még rosszabb, de hát a sztárok csak akkor tudnak érezni valamit, ha a lehető legborzasztóbb dolgot élik át. Nem a legeredetibb téma, a Taurus pedig képtelen ehhez bármi értelmeset hozzáadni, a főszereplő lefelé tartó spirálját nézni nagyjából annyira érdekes, mint azokat a drogellenes oktatófilmeket, ahol egy vágással eljutnak az első füves cigitől az intravénás krokodilig. Az olyanokban legalább egy vágás alatt meg tudják oldani az ilyesmit.
A Taurusban viszont a végtelenségig lehet nézni, ahogy Kelly fehér port tunkol az orrába, minősíthetetlenül viselkedik a körülötte levőkkel, összeokádott pulcsiban támolyog Los Angeles utcáin, és úgy vedel, mint a kefekötő. Merész dolog egy karakterből csak a bukást megmutatni, anélkül, hogy meglátnánk, hogyan jutott el a töréspontig, de Sutton filmje olyan, mintha egy karrier legvégét látnánk anélkül, hogy értenénk, mi történt előtte. Felmerül a kérdés, hogy mennyi ebből a Machine Gun Kelly, és hát lehet takarózni azzal, hogy nem így hívják, de a film elején kapásból a coachellás koncertjéből látunk részleteket, egy jelenetben pedig felpofozza az exe, akit Megan Fox alakít.
Ha valahogy lehet értelmezni a Taurust, az talán az, hogy egy csattanós válasz azokra a zenészekről készült dokumentumfilmekre, amik mostanában elárasztották a streamingszolgáltatókat. Azokra a dokumentumfilmekre, amik az alanyokról egy darab kellemetlen dolgot sem hajlandóak elárulni, csak a lehető legjobb fényben tüntetik fel őket, gyakorlatilag egy kétórás promóvideó keretein belül. A Taurus ennek a totális ellentétje, csak fikcióban. A főszereplője egy elviselhetetlen fráter, aki borzasztó dolgokat művel nonstop, és a világ egyik legismertebb rapperének a gúnyáját viseli. Az antipromó is jó promó, gondolhatta Machine Gun Kelly stábja.
Mert ezen kívül a Taurusnak nincsen sok értelme. Elmondani, hogy híres művésznek lenni rossz is tud lenni, nem egy óriási teljesítmény így négy évvel a legutóbbi Csillag születik-feldolgozás után. A főszereplő egy viszonylag összeszedett pillanatában arról beszél, hogy sztárnak lenni olyasmi, mint amikor a maják feláldozták a gyerekeket – egy ideig elhalmozták szeretettel, aztán megölték őket. Nehéz elképzelni, hogy Cole Taurust bárki elhalmozta volna szeretettel. De akkor meg mi értelme van az áldozatainak?
A filmnek még nincsen előzetese, de itt meg lehet nézni az alkotók sajtótájékoztatóját a Berlinaléról:
A Taurus bemutatója a berlini filmfesztiválon volt. Magyar premierről egyelőre nem tudni.
