2022. február 14. – 04:12
Sohasem lehet tudni előre, hogy a Super Bowl félidejében hogyan sikerül a szokásos show. Általában lagymatag, néha katasztrofális, néha pedig meglepően szórakoztató. A Los Angelesben tartott NFL-döntőn felvonult a nyugati parti hiphop krémje, de csak egy drága falunapra futotta Eminemtől, Dr. Drétől, 50 Centtől és Snoop Doggtól.
A ‘90-es években vált divattá, hogy az NFL-döntő félidejét felduzzasztják egy nagy 20 perces koncertté, ráadásul valami ismert előadóval vagy zenekarral, akihez olykor pár alkalmi közreműködő is szegődik. Michael Jacksontól a The Whon át a Rolling Stonesig sok mindenki megfordult már a Super Bowlon, a 2010-es évektől (pont a Who koncertje után) azonban átkerült a fókusz a legnagyobb aktuális sztárokra és némileg a ’90-es, 2000-es évek nosztalgiára. És ez még a jobbik eset, mert amikor zenekarokkal próbálkoztak, olyan rettenetes katyvasz lett az eredmény, mint 2019-ben a Maroon 5 vagy 2016-ban a Coldplay koncertje. Az idei Super Bowlt Los Angelesben tartották, és igyekeztek megadni a módját:
egy sor, Amerika nyugati partját képviselő raplegendát raktak egy színpadra, mint például Dr. Dre és Snoop Dogg.
Dre és Snoop a nyugati parti hiphop megkerülhetetlen, ikonikus figurái, akiknek a karrierjében Los Angeles kulcsfontosságú volt, ezért még az is elképzelhető volt, hogy tényleg valami nagyon extrával készülnek. Pláne, hogy egy olyan arc, akinek még mindig kurrens a rapkarrierje (Kendrick Lamar) is csatlakozott hozzájuk Eminem és Mary J. Blige mellett.
(A teljes half time show-t itt lehet megnézni.)
Nem az első alkalom, hogy rapperek lépnek fel a Super Bowlon, de ennyire még soha korábban nem volt rajtuk a fókusz. Ehhez képest az egész produkció olyan volt, mint egy nagyon drága nosztalgikus falunap Los Angeles-külsőn, ahol lejátszották 2Pactól a California Love-ot, Eminemtől a Lose Yourselfet meg az In Da Clubot 50 Centtől, csak zenegép helyett eljöttek a bácsik meg a nénik előadni a dalokat. Szó sincs arról, hogy ne lenne hatalmas alapvetés az itt fellépő előadók pályája, inkább csak arról van szó, hogy annyira mindenkinek a legnagyobb slágereit hozták el az életműből bármiféle hozzáadott érték nélkül, hogy tényleg olyan volt, mintha csak ki akarták volna tölteni az időt a szünetben valami zenével.
A díszlet pár betolt fehér lakókocsi és lakóházszerű valami volt, aminek a tetején nyomta Snoop és Dre a Next Episode-ra, előbbi csillogós melegítőben, utóbbi meg mintha most menne a következő Halálos iramban castingjára. Snoop 50, Dre meg lassan már 60 éves, mindketten milliárdos szupersztárok, aki úgy viselkedtek, mint akik csak leugrottak a Beverly Hills-i házukból a szomszédos stadionba előadni a legismertebb számaik félperces változatát, aztán lötyögtek egy kicsit. A lötyögést annyira komolyan kell érteni, hogy Dr. Dre egy ponton annyira haszontalannak érezte magát a színpadon, hogy csak magában hajlongott meg úszást imitált a karjaival egy hatalmas díszletkeverőpult előtt. (Snoopot meg épp a napokban vádolták meg szexuális erőszakkal.)
A buli egyik nagy meglepetésének azt szánták, hogy 2Pac California Love-ja után 50 Cent az In Da Club ikonikus nyitányát megidézve fejjel lefelé kezdett bele a legnagyobb slágere első pár sorába, de olyan komikusan hatott a picit már megemberesedett, sok mindenen átment 50 Cent, hogy pár pillanatra mintha levegőt is nehezebben kapott volna. Ezt két dal követte Mary J. Blige-dzsal, akinek sikerült le is ültetni a bulit a nagy énekléssel, és hiába robbant be nagy lendülettel Kendrick Lamar, nála kezdett igazán kibukni, mennyire baromi hülyén szólnak ezeknek a daloknak a szövegei, ha ki kell venni a káromkodásokat meg a többit. Kendrick legalább pörgött valamennyire, és nála még némi tánckoreográfia is akadt, előtte nem nagyon lehetett ezt felfedezni.
A mélypontot aztán meghozta Eminem, aki jó hosszú ideje nem hozott ki igazán emlékezetes dalokat, de még a saját életművéből is azt a számot választotta, amivel biztosan nem bántanak meg senkit a tévéképernyők előtt. A Lose Yourselfben nem is volt semmi energia, de legalább Eminem mindjárt 50 évesen is úgy néz ki, mint aki épp most evett meg egy tál hideg spagettit a lakóautójában.
Nem ez volt az elmúlt évek leggyengébb halftime show-ja, de az biztos, hogy senki sem erőltette túl magát. A tavalyi The Weeknd-show kicsit megosztó volt (szerintem az elmúlt évtizedek egyik legjobbja), de ott tényleg lehetett látni és érezni az igyekezetet, hogy valami különlegeset láthasson több millió ember. Itt Los Angelesben csak egy csomó elhasznált raphírességet láttunk lehozni a kötelezőt, akik jól érezték magukat, elhozták mindenki kedvenc slágereit, lötyögtek egyet, aztán mennek vissza a VIP-páholyba LeBron Jamesszel nézni a meccset.
Ettől függetlenül persze nem szabad elmenni amellett, hogy a hiphop szempontjából történelmi esemény volt a mostani, hiszen most először volt tényleg kizárólag a rapzenén a fókusz, és szólt a koncert az afroamerikai popkultúra mérföldköveiről.
Ilyen tekintetben már az bravúros, hogy ezek az előadók egy helyen, egy időben előadták a legjobb tudásuk szerint a legismertebb slágereiket, ami valószínűleg a közönség nagy részének pont elég egy sportmeccs félidejében.
