Az amerikai vadvíz letarolná a karantén utáni magyar nyarat

Még nem lehet tudni, mikor jön a koronavírus-korlátozások után a nyitás, mikor lehet kiülni bárhova, társaságban elfogyasztani ezt-azt, de az oltás folyamatos haladásával igen nagy az esélye annak, hogy húsvét után, áprilisban már közeledjen az élet a koronavírus-előtt megszokotthoz (vagy a tavalyi nyárhoz). A nagy nyárérzet fokozásában pedig a nyugat legújabb nyári italőrülete, a hard seltzer, vagyis az ízesített alkoholos szóda is segítségre lehet, ami Amerikában például már annyira népszerű, hogy a koronavírus-járvány alatt is több mint kétszeresére nőtt a forgalma.

Ahogy egykoron a Coca-Cola révén, úgy folyékony formában önthet el minket a nyugat íze, ugyanis a Dreher már előállt a saját hard seltzerjével, a Borsodi pedig hamarosan, „még nyár előtt” követi őket a saját alkoholos szódájával.

Azt még nem tudni, hogy kitör-e a magyar hard seltzer-őrület, és alkoholos szódát kortyolgatva nézegetjük-e egymás vakcinaútlevelét a Balaton partján, de ha már a Dreher előre hozta a karanténba a nyarat, megkóstoltuk az első hazai hard seltzer fecskét. Hogy legyen összehasonlítási alap, egy osztrák, szintén kommersznek számító márka két ízével vetettük össze a Viper lime-os szódáját, mielőtt viszont rátérnénk a tesztre, következzen egy kis seltzer-gyorstalpaló.

Elöljáróban annyit, hogy egy teljesen áttetsző, szénsavas, vízalapú, természetes gyümölcsaromával ízesített italt kell elképzelni, de mi maradunk az alkoholos szóda leírás mellett.

Egészségesebb, mint ami egészségtelen

Lényegében így is megfoghatjuk a hard seltzer piachódító útjának szlogenjét, hiszen az ital fő vonzereje az íze mellett az, hogy cukorból és így kalóriából is kevesebb van benne, mint mondjuk egy hasonló méretű doboz sörben vagy egy pohár borban.

Erre utal a legnépszerűbb hard seltzer márka, a 2018-ban őrületesen felfutó White Claw szlogenje is, ami nem más, mint hogy „tisztán készült”, ez pedig azt sejteti, hogy a 4 százalékos alkoholtartalma mellett egészségesebb, mint a hasonló termékek.

Ugyanilyen elven robbant be egyébként a hard seltzer-mániához vezető szénsavas, gyümölcsízű, de cukormentes italokat gyártó, 1981-ben indult LaCroix, ami lényegében megkerülhetetlen lett ebben a kategóriában. A cég által gyártott italoknak végül csak 2010-ben jött a nagy áttörés, amikor az ezredfordulós generációt vették célba egy jól irányzott újrabrandeléssel és marketingkampánnyal.

Ezután jött a nagy ötlet, hogy hát finom a mindenféle gyümölcsös ízben elérhető, mégsem annyira hizlaló és egészségtelen szóda, de igazán remek lenne, ha mondjuk üdítő helyett hasonló kondíciókkal akár sör vagy koktélok helyett is lehetne inni. És bumm, így lett a hard seltzer.

Nem véletlen egyébként, hogy annyi sörös céget találunk a hard seltzerek mögött, az amerikai szabályozás szerint hivatalosan sörnek is számítanak, és az alapja is (szinte mindig) tisztított maláta. A hard seltzer feltörését 2019-ben az Indexben is megénekeltük, akit részletesebben érdekel ez az út, ott megtalálja.

VIPER

Tetszőlegesen egy mémrapperről, a kilencvenes évek egyik legendás autójáról, vagy a kőbányai kínai piac slágertermékéről, de sajnos a legunalmasabb opcióként egy kígyóról elnevezett Viper az első alkoholos szóda, amit Magyarországon lehet kapni. Viszont nem kifejezetten magyar, hanem páneurópai, már amennyire ennek számít, hogy a japán italóriás Asahi kitalálta, Csehországban a pilseni gyárban elkészítik, itthon pedig a Dreher forgalmazza – mindezt egy két évvel ezelőtti amerikai trend alapján. Az elsőké a szerencse, a Viper korai reklámanyagai meg nagyjából be is lőtték, hogy pontosan kit akar velük a cég megmarni. Azokat, akik nagyjából 4-5 különböző csomót tudnak kötni, előszeretettel hordanak mokaszinokat, és a tokájuk is le tud barnulni, mert a vízfelület visszaveri a szikrázó napsütést, miközben a háttérben valahol egy messzi JBL-hangfalról duruzsol egy minimál Boiler Room-szett.

A jachtos stílus azért távol áll a műfajtól, mert a lényege még mindig az, hogy nem kell szottyogni különböző dolgok összekeverésével, egyszerűen itt van a dobozban valami, amiben kevesebb a kalória az átlagosnál, van valami halvány íze, és szénsavas. A Viper egyelőre lime-ízben kapható itthon, és egyelőre csak fémdobozban.

Én még nem találkoztam olyan jelenséggel, hogy egy szóda megromlott volna, de a Vipernek sikerült ezt az új élményt egy dobozban prezentálnia az otthonomban, már a szisszenésnél furcsa, élesztős szag kezdett el terjedni a szobában, amit tetézett az ízteszt: mintha egy vodka-szódánál valami félrement volna, vagy mintha minden egyes ízt szerettek volna valami szintetikus helyettesítővel megúszni. A buborékossága hamar elmegy, marad helyette egy fáradt pohár, enyhén szúrós víz.

Mintha valaki bedörzsölte volna lime-mal egy klíma kondenzcsövét, és azt nyalogatnám, egyszerűen semmi pozitív nincs benne.

El nem tudom képzelni, hogyan lehetne magában fogyasztani, keverni meg minek, hogyha mondjuk rendelkezésre áll egy szóda, vagy akár egy darab lime. A vitorlás életérzést nem igazán lehet érezni rajta, esetleg azt, amikor kimegyünk a nyaraló verandájára egy hosszú éjszaka utáni reggel, és megcsap minket a koktélkeverő asztal egész éjjel rothadó illata. (Klág)

Nyitás után hasonló érzések fogtak el a dobozból kiáradó illat miatt, de a kételyeimet a kortyolás sem oszlatta el. Érezhető ugyan a lime íze, de rettenetesen aromás jelleggel, amin csak ront, hogy a korty végén kezd átfordulni az egész valamiféle édesítőszer-jellegbe. Bár csak 4 százalékos alkoholtartalmú, valahogy nyelés után kiül az alkohol íze a nyelvemre, amitől csak arra tudok gondolni, hogy minél gyorsabban igyak rá valamit, ami nem a Viper volt. (Koroknai)

FLYWA

Mivel egyelőre nincsen semmi versenytársa Magyarországon a Vipernek, ezért beszereztünk kettő olyan hard seltzert, amit a régióban, nevezetesen például Bécsben kapni. Az első ilyen a csak az osztrák Sparokban kapható, Flywa, ami Ausztria első ilyen itala, ráadásul komoly kérdés, hogy egyáltalán hardnak tekinthető-e, mert csak 2,9% az alkoholtartalma, ezzel pedig nagyjából egy Radlernek felel meg. Az árult ízek is maximálisan a gyümölcs felé kanyarodnak, létezik citrusos-lime-os, narancsos-grapefruitos, illetve lime-barack ízesítésű is, az utóbbi az ice tea ízét akarja meghonosítani egy alacsony alkoholtartalmú szódában, ami azért már lehet, hogy nem a ló, hanem az ügető túloldala. Az viszont elég vicces, hogy a márka alneve wildes Wasser, azaz vadvíz, lehet, hogy ezt lehetne itthon is honosítani.

Sikerül amúgy tényleg az ügető túloldalával kezdeni, a Flywa jegestea-változata viszont pontosan olyan, ahogy innen, Kelet-Európából el lehetett képzelni pár éve az alkoholos szódák ízét – szénsavas, gyümölcsös ízű, és az ember igazából nem érti, hogy miért issza. Amúgy persze rengeteg magyarázat lehet rá: például hogy nincsen benne maláta vagy komló, nem vágja fejbe 3 darab, ha kiül a parkba, és elszopogatja (természetesen a hatályos szigorítási rendelkezéseknek megfelelő körülmények között), és mert az az ember benyomása tőle, hogy hidratál. Gyakorlatilag semmi nincsen a fogyasztása közben, ami arra utalna, hogy alkoholt fogyasztunk, ami biztosan egy alattomos húzás is lehetne, ha nem lenne ilyen gyenge. A Práterben lődörgéshez ideális. Egy üveg 1,49 euróba került. (Klág)

Véletlenszerű sorrendben álltam neki a tesztelésnek, így nálam pont a leggyengébb FLYWA kezdte a sort, és fel is tűnt, hogy semmi nem utal arra, hogy alkoholos italt szürcsölne az ember, bár a citrom-lime íz (Klág lime-barackjához képest ez volt a tesztalany) inkább csak három-négy korty után maradt meg erősebben. Persze lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy sikerült a második kortyot félrenyelni, így picit a tüdőből is szívódott fel belőle.

Erős sörös kötődéssel persze nem mondanám, hogy átugranék rá, de pusztán a 2,9%-os alkoholtartalom miatt nagyon vonzó a jó időre gondolva abból a szempontból, hogy még óriási hőségben sem félnék attól, hogy ezt kortyolva fejreállnék. Ízre erősen vetekszik a fáradt vodkaszóda, felszódázott ízesített Jana párossal, ugyanakkor a frissítő hatás mindenképp pozitívum, ami még a viszonylag hideg március közepén, a szobában ülve is a strand/nyaraló kertjének hangulatát idézte fel, ha becsuktam a szemem. (Koroknai)

HLY

Németország is letette már az asztalra az első hard seltzert, a hivatalosan Holynak, azaz szentnek hívott, de a címkéken már szemérmesen HLY-nek rövidített ital tényleg nem viccel a keménységgel az 5 százalékos alkoholtartalmával. A négy különböző ízben (uborka-lime, áfonya, grapefruit, citrom-gyömbér) árult HLY keményebbet tud ütni, mint a legtöbb, magyar piacon kapható kommersz dobozos sör.

Ha valaki azt gondolta volna, hogy a hard seltzer a belvárosi, kígyóvállú libernyákok ízlését lövi be, akkor ajánlom, hogy kóstolja meg a HLY áfonyás változatát, ami hitelesen vissza tudja adni azt az érzést, ahogy kétségbeesetten próbálunk valamivel öblögetni, miután a nógrádi rokon addig tukmálta ránk a pálinkáját, hogy muszáj volt kettőt meginni egymás után. Nem feltétlenül jó érzés amúgy, de érzi az ember közben, hogy tök mindegy, így is, úgy is fejbeveri. A HLY szódája vaskos, intenzív, gyümölcsösen alkoholízű ital, mármint hogy nem az van, hogy valami tisztaszeszt belekevertek, hanem mintha gyümölcsalapú lenne. Nem az egyébként, csak van benne dextróz meg fruktóz. Sőt, visszatérnék a pálinkára – olyan az egész, mint valami furcsa, fúziós népi-urbánus termék, mintha long drinket akartak volna varázsolni büszke magyar párlatunkból, pedig minden gimnazista/kollégista tudja, hogy maradandó károsodások nélkül ez képtelenség. Ezeknek a németeknek sikerült, a HLY-t jó inni, ráadásul autentikusan lehet görcsbe ránduló, szemet düllesztő arcot vágni minden korty után a szintén 1,49 eurós üvegből. És rákészülni arra, hogy egyszer majd biztos nálunk is lehet kapni majd a mutánsváltozatát, a hard kombuchát. (Klág)

Az áfonya jutott Klágnak, nálam pedig az uborka-lime volt terítéken, ami egyfelől remek, hiszen mindig jó izgalmasabb kombinációkat kipróbálni, másfelől nem annyira jó, mert a hasonló termékekre elég nagy általánosságban igaz, hogy uborka=ecet. A gurken szót látva a címkén egyből a magyar kézműves sörfőzde, a Mad Scientist Magyar uborkasaláta söre jut eszembe, és bontás után hamar kiderül, hogy jó is a hasonlat, mert egy ecettel rendesen megtolt ubisali illata köszön vissza. Ízre első kortyra jobb, mint a folytatás, utána valahogy az uborka és a lime íze a dinnyés Bacardi Breezer hangulatába fordul át, amit magam sem értek, hogyan rakott össze az agyam. Nagyobb baj ennél, hogy ivás közben lehetetlen elkerüli a pohárból feláradó ecetszagot – azon gondolkodom közben, hogy üvegből jobb lehet-e inni, de akkor meg a pezsgés okozhat gondot, szóval tudja a fene. Az uborka/ecet dolgot leszámítva viszont a többinél magasabb alkoholtartalom ellenére is érződik, hogy jobb a minősége, nem az erejével, hanem a frissítő hatásával adja el magát. Egy egyhetes nyaralás harmadik napján valószínűleg nem ehhez nyúlnék délelőtt 11-kor, de azt simán látom magam előtt, hogy egy jobb seltzerrel kihúzható az ebéd utántól az esti grillezésig terjedő időszak anélkül, hogy utána az ember a medence helyett a szénbrikettet fejelje meg. (Koroknai)

$$$

A hard seltzer magyarországi térhódítása ügyében két fontosabb kérdés merül fel ezek után. Az egyik nyilvánvalóan az, hogy egyáltalán lesz-e térhódítás, és egy-két éven belül befuthat-e az alkoholos szóda olyasmi karriert a magyar piacon, mint tette azt az amerikain. Főleg úgy, hogy még csak csobogás formájában sem nagyon van jelen az a cunami, amit Amerikában meg tudott lovagolni a LaCroix-mániára építve.

A másik, a magyar italkultúra szempontjából fontosabb és lényegesebb kérdés, hogy ha teret nyer a hard seltzer, akkor azt a sör vagy a fröccs kárára tudja-e megtenni, mert az amerikai példa alapján tényleg nagyon fel tud pezsdülni ez a piac, ha van rá kereslet. Más persze az amerikai terep, ahol a fröccs semekkora tényezőnek nem mondható a hazai fogyasztáshoz képest, így ott főleg csak a sörrel szemben tudott erősödni a hard seltzer mint dobozos termék.

De hogy mennyire? Elég beszédes, hogy amíg iparági elemzők 2019-ben úgy számoltak, hogy majd 2021-re nőhet 2,5 milliárd dollárra a hard seltzer forgalma, addig a koronavírus-járvány és a lezárások, illetve karantén mellett is 4 milliárd dollár fölött volt az alkoholos szóda piaca az Egyesült Államokban tavaly.

Nem árt persze jókor jó helyen lenni – és jó terméket kínálni, a négymilliárdos piac jelentős része, közel 90%-a ugyanis három kézben összpontosul. A 2018-ban irtózatosan kilövő, lényegében a hard seltzer szinonimájává váló White Claw még mindig 50%-os piaci részesedés fölött van, Truly 28%-ra nőtt, a Bon & Viv pedig közel 10%-ig jutott már. Ez persze hamar változhat is, hiszen a közelmúltban megérkezett közéjük két amerikai söripari óriás, az Bud-termékeket gyártó Anheuser-Busch, illetve a Coca-Colával szövetkezve a Molson Coors. A Borsodi egyébként velük készíti majd a később érkező hard seltzerét, de hogy pontosan melyik márkát hozzák be, nem tudni, a Coors ugyanis legalább három különböző néven gyárt hard seltzert.

Ami valahol érthető, a Goldman Sachs legfrissebb prognózisa szerint ugyanis 2025-re akár 30 milliárdra is nőhet a hard seltzerek forgalma. Hogy itthon a LaCroix-hullám nélkül mi lesz a pezsgésből, majd kiderül.