2020. december 31. – 16:03
frissítve
Te hol voltál az ezredfordulón? A kérdésre a válasz általában egyszerű, legalábbis, ha a várost kell megadni, az vérmérséklettől függ, hogy az ember a buli konkrét helyére emlékszik-e, vagy arra, hogy épp két parti között voltak a taxiban/buszmegállóban. Jó, az még persze felmerülhet, hogy mi is az ezredforduló, 1999. december 31. vagy 2000. december 31. Nyilván mindenki nagyobb változásnak élte meg, hogy ezentúl 2-vel kezdődik az évszám, mint azt, hogy az Úr egyezményes születését tekintve 2001-ben lett 2000 éves, de ha szigorúak vagyunk, az ezredforduló 2000 december 31. éjfél, mint ahogy valójában a húszas évtizedbe is most lépünk, mert hogy 2020 éves lett az Úr. Szóval, az ezredforduló 2000-ről 2001-re zajlott le, és arra, hogy azt hol töltöttem rengeteg helyes válaszom van. Tulajdonképpen egy időgéppé vált repülőgép miatt.
Hogy jó világ volt-e a fapadosok nélkül vagy sem, mindenki döntse el maga, ez mindenesetre előtte volt, olyan ma már elképzelhetetlen dolgokkal, minthogy a negyed-, vagy akár fél évig érvényes, nyitott dátumú jegy olcsóbb volt, mint a meghatározott idejű. Ebben a régi – múlt évezredbeli – világban 180 ezer forint volt a Budapest-Párizs-Tokió retúr, úgy, hogy a következő fél évben bármikor rábökhettem egy időpontra, hogy mikor jövök vissza. Végül december 31-re böktem. A Narita repülőtér kongott az ürességtől, ahogy a gép is, amit az Air France ma már érthetetlen okból mégis elindított, mondom, múlt évezred.
Nemhogy az én soromban, de az egész turistaosztályon alig voltunk, talán tizenöten, amikor a gép felszállt úgy este tíz óra körül, és elindult északkeletnek.
Kamcsatka közelében jártunk, amikor a stewardess műanyag pohárban pezsgőt osztott ki, boldog új évet kívánva. Kész, a Földön az elsők között léptünk az új évezredbe, kiittam a poharat. Csakhogy a gépünk tovább repült a Bering szoros felé. Nem sokkal az elértük a dátumválasztó vonalat. Átrepültünk a 20. századba.
A stewardess ismét hozott egy pohár pezsgőt, talán boldog régi évet is kívánt hozzá.
Kiittam a poharat. Aztán a monitor szerint a dátumvonalon repültünk, a stewardess mindenkinek kiosztott egy kis üveg pezsgőt: „Még szükségük lesz rá” – mondta. Kicsit bizonytalan voltam, hogy ilyenkor mi a protokoll, de biztonságból kiittam a poharat. Ekkor én a 21. században, a gép nyugati oldalán lévő néhány utas pedig a 20. században üldögélt, ahogy közeledtünk az Északi-sark felé. A Bering-szorostól Párizsig ugyanis ez a legrövidebb út, csak a kiterített térképen gondolkodó fejünkben ez elsőre nem nyilvánvaló.
Repültünk tehát a választóvonalon, a monitor szerint az Északi Sark közelében is jártunk, ahol is egy pontban minden időzóna összefut, vagyis abban a pillanatban nagyjából 2000. december 31. este hat és 2001. január 1. este hat között szinte minden volt egyszerre. Ittam volna pár pohárral, de be kellett érnem az üvegben maradt utolsó korttyal, hogy köszöntsem az új évet vagy régit vagy mit.
De arra épp elég volt, hogy minden zavar nélkül megkérjem a stewardesst, hogy engedjen be a pilótafülkébe. (2001. szeptember 11. előtt vagyunk, mondom, más világ volt.)
Persze, jöjjek csak, mondta az utaskísérő, pedig teljesen józannak tűnt.
Végigvezetett a hatalmas gépen, fel az első osztályra, átvonultunk az ágyak között, a pilótafülkéig. A pilótafülke előtt előkapott a kösztümjéből egy kilincset, kinyitotta az ajtót, beengedett és becsukta az ajtót. Két pilóta volt benn, rám sem hederítettek, a hely zavarbaejtően szűk volt, azt hittem gyönyörű kilátás lesz, talán még sarki fényt is látok, de ez naiv gondolat volt, ablaka alig van egy ilyen gépnek, gombokkal borított műszerfalai annál inkább. Mindenesetre üldögéltem egy keveset a rám sem hederítő pilóták mögött egy széken, aztán boldog új évet kívántam – ekkor már legalább az biztos volt, hogy mindenképpen 2001. január 1-jei időzónában járunk –, és kijöttem. A stewardess ott sem volt, az ajtót benyomtam és visszabotorkáltam a már teljes egészében 21. században lévő turistaosztályra.
Ennél bonyolultabb újévem már aligha lesz, – talán egy magánrepülőgéppel megbolondított ausztrál-alaszkai partival lehetne überelni – a koronavírus miatti, menjünk-nemenjünk-találkozzunk-netalálkozzunk-vaneteszted-védettvagye a nyomába se ér, úgyhogy ne erőlködj kedves 2020, jobb lesz, ha elhúzol végre az összes időzónából.
