A Magic Mike utolsó tánca egyik pontján Salma Hayek bosszúsan megjegyzi a filmben színpadra állított sztriptízműsorról, hogy ez nem a farkakról szól. Majd egy pillanat múlva hozzáteszi, hogy „nem csak”. Ugyanez a megközelítés jellemzi a Channing Tatum és Steven Soderbergh nevével fémjelzett filmszériát is, aminek első két része ügyesen vegyítette a (főként női) nézői vágyakat kielégítő erotikus táncot az egzisztenciális válsággal küzdő szereplői drámájával. Pont ezért, hangozzon akármennyire is furcsán egy nagyszabású chippendale show összehozásáról szóló film esetében ez az állítás, a Magic Mike utolsó táncából csalódást keltően hiányzik a mondanivaló.
Amikor egy évtizeddel ezelőtt bemutatták a Step Up szépfiújával készült sztriptíztáncos filmet, nem sokan számítottak arra, hogy a Magic Mike több lesz egy bűnös élvezet csajmozinál. Egyedül a Szex, hazugság, videótól az Erin Brockovichon át az Ocean’s Elevenig megannyi megannyi kultfilmet megrendező Steven Soderbergh személye miatt lehetett gyanakodni, hogy több van a dolog mögött. A 2012-es premier után ki is derült, hogy a félmeztelen férfiak mellé egy érzékeny látképet kapunk a létfenntartással küzdő, az amerikai álmot hiába kergető munkásokról – a sztori hitelességét pedig tovább erősítette, hogy Tatum maga is dolgozott erotikus táncosként a színészi karrierje előtt.
Aztán megérkezett pár évre rá a folytatás, a Magic Mike XXL, egy végtelenül szerethető road movie, amiben az első részből megismert csapat tagjai egymást támogatva keresik a kiutat az egyéni válságaikból, majd egy hatalmas sztripper-találkozón eltáncolják az utolsó táncukat. Legalábbis ezt hihettük, amíg a semmiből meg nem érkezett a trilógiazáró harmadik rész, Magic Mike tényleges utolsó táncának híre.
Magic Mike visszatért a színpadra, Steven Soderbergh pedig a moziba. A filmjeit Woody Allen-i tempóban készítő rendező utolsó öt játékfilmje streamingen debütált, de a sztrippertrilógia zárórésze nagyvászonra kívánkozott. Eredetileg senki nem tervezett harmadik részt, maga Soderbergh se, helyette egy Broadway-musicalben gondolkoztak Gregory Jacobs producerrel (a Magic Mike XXL rendezőjével), miközben Tatum állandó alkotótársával, a Magic Mike-filmek forgatókönyveit író Reid Carolinnel színpadra vitte a Magic Mike Live című vetkőzős revüműsort Las Vegasban, majd Londonban is. Soderbergh látta az előadást, és annyira megtetszett neki, hogy úgy döntött, egyelőre hanyagolja a színpadi musicalt és inkább a revüműsor születéséről készít filmet. Így állt össze újra a banda, ráadásul még Salma Hayeket is megnyerték maguknak, úgyhogy az elvárások joggal voltak az egekben. Csakhogy a Magic Mike utolsó tánca érdekes vagy megható befejezés helyett szórakoztató és szexi, de kihagyott lehetőségektől hemzsegő záródarab lett.
Akárcsak a második rész, a Magic Mike utolsó tánca is a főhős meg nem valósult álmával kezdődik: Mike csőd szélén álló bútorboltjába a koronavírus verte bele az utolsó szöget, így jobb híján kénytelen alkalmi catering munkákból megélni. Amikor az egyik jótékonysági rendezvény dúsgazdag háziasszonya, Maxandra Mendoza (Hayek) tudomást szerez Mike korábbi karrierjéről és testközelből ismeri meg a tehetségét, magával repíti Londonba, hogy együtt színpadra állítsanak egy produkciót a nő tulajdonában lévő nagy múltú színházban, amivel garantáltan életre szóló élményt nyújthatnak a brit nőknek. Bónuszként pedig fel is bosszanthatja vele a tőle válófélben lévő férjét. Mike az árral sodródva belemegy a nő őrültnek tűnő ötletébe, és megkezdődnek a próbák, aminek folyamatát Mike bizonytalansága, Max hevessége, és a befolyásos férj szabotázskísérletei nehezítik.
A Magic Mike utolsó tánca nagyon ígéretesen kezdődik: a két főszereplő találkozása, a Maxnek adott privát öltánc (aminek ott a helye a széria legemlékezetesebb táncjelenetei között) izgalmas és erotikus, kettejük kapcsolata sok kifutási lehetőséget rejt magában. Hayek karaktere ambivalens figura, akiről nehéz eldönteni, hogy lelkes rajongó, vagyonos sugar mama, nagylelkű mecénás, zsarnok producer vagy ez mind egyszerre. Eleve sokáig nem egyértelmű, hogy tényleg hisz-e Mike-ban vagy csak a férje bosszantása érdekli – de ugyanúgy Mike-ról sem derül ki, hogy a színházi rendezővé való kinevezése szakmai önmegvalósítás vagy kényszerhelyzetből születő teher számára. Hayek és Tatum remekül mutatnak együtt a vásznon, de kettejük kapcsolata mindvégig kérdőjeles marad. Sosem tudjuk meg, hogy a dögös külsőn túl mit látnak egymásban, emiatt a szerelmükért sem lehet különösebben drukkolni.
A sztori a klasszikus underdog-narratívára épül, ahol az esélytelenek a szívüket-lelküket beleadják egy előadásba, amiben rajtuk kívül senki nem hisz, és aminek elkészülését élet-halál kérdéseként élik meg. A film legjobb jelenetei, amikor látunk is ebből a folyamatból valamit: hogyan születik meg a nyitány koncepciója, miként változik meg egy színpadkép, milyen tanácsokkal látja el Mike a koreográfiát tökéletesen hozó, de az érzékiség megteremtésével küszködő táncosokat. De közben az új táncosokból – Mike egykori kollégái csak egy videócsetes cameo erejéig térnek vissza – álló társulat tagjairól semmit nem tudunk meg, nincs személyiségük, nincsenek motivációik. Névtelen karaktereknek pedig nem lehet átadni a stafétabotot.
Mindez még talán nem is lenne olyan zavaró, ha cserébe Mike kapná meg a teret a kiteljesedéshez, de soha nem szorult még ennyire háttérbe a saját filmjében. A Magic Mike utolsó tánca sokkal inkább szól Max önállósodásáról, a férjével és a lányával való kapcsolatáról, viszonyulásáról a pénzhez és az elithez – de igazából még róla se tudunk meg semmi fontosat a kétórás játékidő alatt. A Magic Mike-filmeknek sosem a romantikus szál volt a legerősebb elemük, de Tatum dinamikája az első részben szereplő Cody Hornnal és a másodikban feltűnő Amber Hearddel jól működött. És most, pont abban a filmben, ahol a legnagyobb hangsúlyt kapta a női főhős, az egész románc furcsa, felesleges, és a problémái elől már megint egy nő karjába menekülő Mike karakterfejlődésének rovására megy.
Az első film szövetébe épített, és a Soderbergh utóbbi filmjeit átható kapitalizmuskritika a Magic Mike utolsó táncában is jelen van, de elég fantáziátlan és szájbarágós módon. Emlegetik az osztálykülönbségeket, a patriarchátust, az elit előítéletességét, de közben a Max és Mike közötti társadalmi státuszból fakadó hatalmi különbség egy-két poént leszámítva sosem kérdőjeleződik meg, pedig elég gazdag konfliktusforrást rejtene magában.
„Na jó, de mikor térünk már rá a lényegre?!” – merülhet fel a kérdés a olvasóban, akit nem az érdekel, hogy a Magic Mike tánca mit mond a gazdasági helyzetről és milyen érzelmi utat járat be a főhősünkkel, hanem hogy mégis mennyire szexi. Teljesen jogos a kérdés, hiszen a Magic Mike-filmek ugyan többről szólnak, mint gyönyörű férfitestekről, de azért mégis csak ebben rejlik a széria fő vonzereje.
Ezen a téren jobban teljesít a film, a fentebb említett Tatum-Hayek tánc különösen fülledt, és Mike ténylegesen utolsó, meglehetősen nedves fellépése is látványos hattyúdal. A név nélküli tánckar jelenetei viszont nem túl kreatívak (a legjobbnak ígérkező buszos koreográfiájukat pedig teljesen érthetetlen húzással vágták félbe), és inkább egy szépen megfilmesített Magic Mike Live-ra emlékeztetnek. Mivel nincs mögöttük karakter, nincs mögöttük sztori, nem tudnak olyan katartikusak lenni, mint például Big Dick Ritchie önbizalomnövelő boltos tánca, de legalább jól néznek ki. Ahogy az előző két filmben, az operatőri és vágási feladatokat most is magára vállalta Soderbergh (a stáblistán álneveken szerepel), aki számos kortárs rendezővel ellentétben tényleg tudja, hogyan kell zenés táncjeleneteket filmezni.
Bár a film gyerekszereplője által szolgáltatott Coelho-i narráció a tánc történelméről, az emberi kapcsolatokról és Mike életéről arra enged következtetni, hogy ez a film szólni akar valamiről, a Magic Mike utolsó tánca messze a háromrészes franchise legkevesebb tartalommal bíró és leggyengébb darabja. Aki nem a vonagló szexi férfi táncosokért – pontosabban, aki nem csak a vonagló szexi férfi táncosokért – ül be a Magic Mike utolsó táncára, annak ez a film nem fogja kielégíteni a vágyait.
A Magic Mike utolsó tánca a mozikban látható.