2022. szeptember 30. – 06:29
frissítve
Genndy Tartakovsky megkerülhetetlen az animációs világban, a Két buta kutya, Dexter laboratóriuma, Boci és Pipi, Pindúr pandúrok, Billy és Mandy kalandjai a kaszással, Szamuráj Jack közül legalább egyet valószínűleg elég sokan ismernek, de Tartakovsky nevéhez kötődik az az eredeti Csillagok háborúja: a klónok háborúja-sorozat is, ami után később aztán egy még sikeresebb, másik sorozatban feldolgozta ugyanazt a történetet a Lucasfilm.
Nos, Tartakovskynak 2013-ban (egy időre) elege lett a sorozatokból, valószínűleg annak nyomán, hogy a Hotel Transylvania rendezésével rájött, lehet ezt kicsit másképp is csinálni. A kicsit bugyuta, animációs Adam Sandler-vígjátéknak lett aztán folytatása is, közben a Trollokat is megcsinálta Tartakovsky, hogy aztán azért csak visszatérjen a gyökerekhez. 2017-ben, 14 év kihagyás után, folytatást készített a Szamuráj Jacknek, 2019-ben pedig maradt a gyerekmesék helyett a véres, felnőtt vonalon.
Ez lett a Primal (magyarul Ősember), aminek második évada nemrég ért véget az HBO Maxon. A sztori papíron nagyon egyszerű, van egy leköszönő ősi kor hírnökeként megmaradt ősember és egy kihalás szélén levő dinoszaurusz, akiket egy tragédia furcsa barátságba kényszerít. Innentől kezdve (legalábbis az első évadban) így, párban néznek szembe mindenféle veszéllyel, legyen az kapitális méretű pók, ősszteroidtól bevadult csimpánz vagy zombi dinó (és még sok más egyéb).
Dinóháton azért nyilván könnyebben veszi fel a harcot az (ős)ember minden ilyesmivel, de a szinte folyamatosan és minden irányba fröcsögő vér mellett azért tartalom is jutott az első évadba. A nyilvánvaló barátságszál mellett nagyon szépen megjelent a moralitás, vérengző főhőseink nem ugráltak csak úgy vérontásból vérontásba anélkül, hogy néha szembe kellett volna nézniük a tetteikkel, vagy hogy kapnánk egy plusz karakterréteget, ami kontextusba helyezi az öldöklést (legalábbis az első évadban).
Mindezt ráadásul úgy, hogy az egész tízrészes első évadban (ami tízszer húsz perc) egyetlen szó hangzik el (Mira). Minden más csak hörgés és üvöltés, abból viszont legalább annyi volt, mint vérből, de hát ez egy ilyen műfaj. Maga Tartakovsky egyébként azt nyilatkozta, hogy már a kétezres évek elejétől kezdve szeretett volna csinálni egy ilyen sorozatot, de nem nagyon látta maga előtt, hogyan reagálnak majd a nézők valamire, amiben csak hörögnek meg üvöltöznek.
A mindenféle hangokkal így, beszéd nélkül is tökéletesen sikerült a teljes érzelmi skálát lefedni, olyannyira, hogy a több mint 3 órányi évad végén egyáltalán nem hiányoztak a párbeszédek. Sőt, még felüdülést is jelentett a bátor próbálkozás.
Érhető, hogy ezek után kellett valami csavar a második évadba, ki kellett bontani a történetet, és emelni kellett a tétet, de talán túl nagy ugrással tették mindezt. Az addig egy mitikus világban furcsa párként az életben maradásért küzdő Lándzsa és Agyar (ez a két szereplő neve, bár igazából mindegy is, hiszen nem beszélnek) átkerült egy időben és térben is sokkal szabadabban mozgó sztoriba, amelyben a természet ősi brutalitását felváltotta az emberi kapzsiság és hatalomvágy mint mozgatóerő.
Ettől kicsit csapongóbb is lett a dolog, a vikingek, kvázi egyiptomi rabszolgatartók és afrikai rabszolgáik, a páncélos keresztes lovagokra hajazó seregek még tovább lökték a talajtól amúgy is elrugaszkodott sztorit, ráadásul jutott az évadba egy, a viktoriánus Angliában játszódó, kicsit a semmiben lógó rész is.
Két ív viszont nagyon szépen megvolt a második évadban is. Egyrészt a három részre duzzasztott Colosseus-történet nagyon rendben volt, másrészt az egész évadot átszövő, ebben is megjelenő, ellenségnél, szövetségesnél, főhősnél egyaránt megjelenő szülő-gyerek viszonyt is szépen kezelték a készítők. Talán egyedül a pont ezt lezáró nagy összecsapás lett kicsit elkapkodva azzal, hogy a majdnem 10 részen át folytatott építkezés eredményét elintézték szűk öt percben.
A folytatás biztosan érkezik, van viszont egy nagy kérdőjel, Tartakovsky szerint ugyanis innentől valamiféle antológia jön, tehát az első két etap közöttinél is nagyobb átalakulásra számíthatunk. Talán jól is jön majd a keret nélküli vagy sokkal lazább kereteket jelentő forma.
A Primal az HBO Maxon látható.