A Szigeten tért vissza a szupersztár, aki takarítónőkhöz és szexmunkásokhoz címez dalokat

2022. augusztus 13. – 15:00

frissítve

A Szigeten tért vissza a szupersztár, aki takarítónőkhöz és szexmunkásokhoz címez dalokat
Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Hét év némaság után visszatért Stromae, aki pénteken a Sziget nagyszínpadán adott koncertet. A francia nyelvű zenész annak ellenére lett világhírű, hogy a rajongóinak zöme nem is érti a nyelvét. A koncerten mi is ott voltunk, sőt: Stromae egyedüliként a Telexnek adott villáminterjút a fellépés napján.

A karácsony előtti utolsó tanítási héten a bevándorló gyerekeknek tartott külön franciaórán megengedték a tanárok, hogy olyan francia nyelvű számokat hallgassunk, amiket azóta ismertünk meg, hogy Belgiumba kerültünk. Én 15 éves voltam, nagyjából két hónapja hagytam el Magyarországot, és költöztem ki a családommal külföldre. Az egyetlen barátnőm egy olasz lány volt, Valentina, aki szintén külön franciára járt, de egymással németül beszélgettünk. Ő hozta be Stromae Formidable című számát az órára, így ismertem meg a zenéjét. Amikor pár hónappal később hazalátogattam Magyarországra, készültem rá, hogy majd megmutatom a barátaimnak, hogy nem csak olyan sztereotipikusan francia zenék vannak, mint a Zaz meg az Edith Piaf.

Csakhogy addigra már itthon is ismerték Stromae nevét, minden házibuliban berakták a számait.

És hiába tartott 2015 és 2022 között hét éves szünetet a zenész, a nevét még mindig nem felejtették el, a tömeg halandzsázva is élvezettel énekelte végig a dalait a pénteki fellépésén.

Stromae – vagyis Sztromáj

Paul van Haver 1985-ben született Belgiumban, belga anyától és ruandai apától. Édesanyja nevelte őt és testvéreit, édesapjával csak ritkán találkozott. Brüsszelben nőtt fel, egy elég sokszínű kerületben, ahol mindenféle nemzetiséggel találkozott – ez később meghatározta a zenei érdeklődését is. Kilencéves volt, amikor kitört a ruandai mészárlás, az épp rokonokat látogató tuszi származású édesapja pedig eltűnt. Minden bizonnyal megölték a hutuk, de ezt sokáig nem merték neki elmondani, mert nem találták meg az apja holttestét, csak egy inget, amiben benne volt a személyi igazolványa.

Van Haver problémás gyerek volt, kibukott az iskolából, úgyhogy berakták egy bentlakásos intézménybe a jezsuitákhoz. Álmodozó, csendes gyerek volt, ha beszállt egy légy a terembe, akkor neki véget ért az óra – mondta magáról egy interjúban. Egy dolog volt képes lekötni: a dobolás, illetve a közönség előtt zenélés. Kamaszként ismerkedett meg a rap műfajával, ekkor Opsmaestro néven kezdett el szövegeket írni. Később beiratkozott egy brüsszeli filmes főiskolára, ahol hangmérnöki tanulmányokat folytatott, közben pedig otthon szerzett zenét, illetve egy rapper duóban is szerepelt.

Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Amikor egy rádiónál dolgozott, az egyik zenei producer felfigyelt rá, és bíztatta, hogy kezdjen el komolyabban foglalkozni a zenéléssel. Ebből lett a Cheese (2010) című album, és az Alors on danse (Akkor táncolunk) című szám, ami egyből siker lett, és adott egy kezdő löketet az ekkorra már Stromae néven alkotó zenésznek. A név egyébként a francia „verlan” tolvajnyelv szüleménye, a maestro szó szótagjait megfordítva jön ki. A franciák és a magyarok is Sztromé-nak vagy Sztromáe-nek szokták ejteni, de a belgák, és maga Stromae is Sztromájnak ejti – bár azt mondja, neki mindegy, hogy ki hogy mondja.

2013-ban megjelent a második, Racine Carrée (Négyzetgyök) című albuma, ami instant siker volt. Ezen a lemezen volt a Formidable, a Papaoutai, a Tous les mêmes, a Ta fête és a Carmen is.

„A Cheese és a Racine Carrée között nagyon nagy nyomás alá helyeztem saját magamat, mert ott volt a veszély, hogy egyslágeres csávó leszek. Aztán a Racine Carrée után úgy éreztem, hogy bebizonyítottam, hogy tudok zenélni”

– mondta a Telexnek Stromae.

Ami a dalokat illeti: elég sokfélék a számai, de szinte az összesről elmondható, hogy hallatszik benne Stromae ütőhangszeres múltja, egyik se a tipikus uccá-uccá ritmusra épül. Vannak szimfonikus zenekaros betétek, szintetizátorra épülő számok, de különféle népzenék is inspirálták. Alapvetően elmondható, hogy Stromae zenéje nagyon sokoldalú, és van egy sajátos hangzásvilága. A ritmus miatt kb. az összes dal baromira jól táncolható, talán ez is annak a titka, hogy mindenféle nyelvterületet meghódított.

Stromae egyébként nagyon jó szövegeket ír, rendszerint hétköznapi, mindenkit érintő témákkal foglalkozik. A dalai elég narratívak, általában van valamilyen történet, vagy helyzet amiről énekel, szóval ebben kicsit tovább viszi a francia sanzonok hagyományát. A dalok sztorijaiban jól eltalálja a hangulatot, anélkül átérezhető mindenki számára, hogy közhelyes lenne. A Papaoutai a munkamániás apák gyerekeiről szól, de van közösségi médiát, ráktól való félelmet, párkapcsolati játszmákat kiveséző szám, és Cesaria Evora, zöld-foki szigeteki énekesnőnek címzett óda is. Jellemzőek rá a szójátékok, amiket persze csak az tud értékelni, aki tud franciául – de ez nem vesz el a zenéjéből egyáltalán, a szöveg inkább csak bónusz. Ráadásul több dalhoz is nagyon jó klip készült, amik új értelmezést adtak a dalhoz, vagy segítették megértetni a nem frankofon hallgatósággal, hogy miről is szól.

Sok év némaság után nagy visszatérés

Szóval Stromae 2013 és 2015 között nagyon hirtelen és nagyon váratlanul világhírű lett, aminek meg is lett a böjtje. A Racine Carrée után két év alatt kétszáz koncertet nyomott le, ami elég stresszes volt – mondta lapunknak. Már elég korán, 2014 körül azt mondta, hogy nem zárja ki, hogy szünetre megy, mert szeretné kicsit hétköznapibban élni az életét. Így is lett, 2015 után a zenész egyszer csak eltűnt a szemek elől, évekig teljesen csendben volt.

Stromae a francia köztévében azt mondta, hogy kiégett, szüksége volt arra, hogy más projekteken dolgozzon, és tényleg megéljen dolgokat, mert bár érdekes a turnézás, de nem ez az igazi élet. A zenész a hétéves szünet közben megnősült, és gyereke is született.

Pár évvel a visszavonulás után 2018-ban kiadott egy dalt Défiler címmel, ami a divatmárkájának a bemutatóján szólt, illetve volt egy közös száma is Orelsannal, egy francia rapperrel, ami listavezető lett, 2019-ben pedig vokálozott egy Coldplay számban. De ezeken kívül nem nagyon lehetett hallani felőle, koncertet, interjút nem adott, többnyire a saját zenei produkciós cégével, a családjával és a divatmárkájával foglalkozott.

Aztán jött a 2021-es év, és Stromae megint mozgolódni kezdett. Egy interjúban arról beszélt, hogy onnan tudta, hogy el kell kezdenie új zenéken dolgozni, hogy elkezdte irigyelni a többi zenészt. Kérdésemre, hogy kikre irigykedett, válaszul a spanyol énekesnőt, Rosaliát, a francia Aya Nakamurát és Billie Eillish-t sorolta fel.

„Na igen, akkor mondtam magamnak, hogy jobb lesz, ha nekiállok, mert amikor már utálkozóvá válsz, akkor eljött annak az ideje, hogy kimássz az irigykedésből. Nem voltam beteges irigykedő persze, inkább csak az ment a fejemben, hogy miért nem én vagyok ott, és csinálom ezt”

– mondta Stromae.

Először is kiadta Santé című számát, amit a legkevésbé megbecsült munkákat végző embereknek írt. A szöveget részben a saját bejárónője, Rosa inspirálta, akiről írt egy mondókát – ez a dalszövegben is benne van. A Santé viszont csak a kezdet volt, 2022 márciusában kijött a Multitude (Sokféleség)című lemeze, ami legalább olyan jó, mint a Racine Carrée. Ebben az albumban tovább vitte az Ave Cesaria című korábbi dalának a stílusát, több dalban jönnek elő népzenei elemek, de ezúttal nemcsak kolumbiai és afrikai, hanem kínai és bolgár hangzásvilág is került a dalokba. A Multitude-ben is hétköznapi témákat boncolgat, énekel a kisfia pelenkázásáról, szexmunkásokról, de arról is, hogy depressziósan az ember ki se akar kelni a fotelből.

Kicsit stresszeltem, de csak annyira, mint egy új album kiadásánál általában. Talán tévedtem, talán nem ezt kellett volna csinálni. Kétkedünk, de ez fontos, mert ha már nincsenek kételyek, az elég baj. De itt sokkal kevésbé volt kétséges a helyzet, mint a Racine Carrée idején.”

– mondta a Telexnek.

A visszatérésének egyik fő pillanata a francia közmédia egyik műsorának adott interjúja volt, márciusban. Ez volt az első, hogy újra megjelent a nyilvánosság előtt, és hát, nem fogta vissza magát. A műsorban beszélgettek az albumról, és arról, hogy visszatérő téma bennük a magány. „Sokat beszél a dalaiban a magányról. Megszabadította ettől az érzéstől a zene?” – kérdezte a műsorvezető, mire

Stromae a kérdésre való válasz helyett dalra fakadt, és elénekelte az addig még nem hallott L'enfer (Pokol) című számát, ami az öngyilkossági gondolatairól szól.

Az interjú nagyon nagyot futott a francia nyelvű sajtóban és közösségi médiában. A meglepő performansz elnyerte a többség szimpátiáját.

„Az ötlet az öcsémtől jött, aki a kreatív producerem is. Gondolkodtunk azon, hogy hogy kéne a számot promózni, és akkor mondta, hogy elég menő lenne, ezt megcsinálni tévében. Mondtam, hogy meg lennék lepve, ha megengednék, de végülis benne voltak. Több meetingünk is volt, elpróbáltuk úgy, hogy beült valaki a helyemre a csapatból. Megnéztük úgy is, hogy felállok közben, de az meg úgy nézett ki, mintha időjárásjelentést tartanék, úgyhogy maradt az ülés” – mondta.

„Mi ezt így szeretjük csinálni, kicsit mindig máshogy, szeretjük áthágni a szabályokat. Ez így szórakoztató, máskülönben ha kiadok egy albumot, és mindig ugyanazt csinálom, az persze klasszikus, de nem izgalmas. Jó egy kicsit kimozdulni a komfortzónából, kicsit kényelmetlenül lenni”

– mesélte Stromae az unortodox interjúról.

Stromae és a Sziget

Stromae 2014-ben, a világhírbe éppen belecsöppenve jött utoljára a Szigetre fellépni. Akkor botrány lett abból, hogy veszélyesen nagy tömeg gyűlt össze a koncertjén, amit az A38 sátorban adott. A gond részben szervezési baklövésből keletkezett. Egyrészt abban az évben több tízezerrel megemelték a fesztivál látogatóinak számát, de a fő probléma az volt, hogy a nagyszínpados koncert után az emberekhez legközelebb az A38 sátor esett, ahol Stromae koncertje zajlott. A zenészt megkérdeztük, hogy ez az incidens szerepet játszott-e esetleg abban, hogy eldöntse, akar-e megint a Szigetre jönni.

Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

„Az elején Dan Panaitescu (a Sziget 2016-ban elhunyt főszervezője – a szerk.) hezitált, hogy meghívjanak-e. Letoltam a koncertet, ahol túl sokan voltak, és utána meg rögtön ment az ügynökömhöz, hogy következő évre is azonnal le akar szerződtetni. Akkor már be voltam táblázva, de gondolom ezt megjegyezték maguknak, én meg most már örültem, hogy jöhetek a nagyszínpadra” – mondta.

Ami azt illeti, a pénteki koncert sem fulladt érdektelenségbe. Fél órával a koncert kezdete előtt úgy tűnt, hogy tele van a nézőtér, de tévedtem. Amikor már végképp tömegnyomorban éreztem magam, a kivetítőn megjelent, hogy a bal oldalon, ahol én is voltam, még több hely van, tendáljon mindenki arra – úgyhogy abba bele se akarok gondolni, hogy a jobb oldalon mennyire préselődtek össze az emberek. A koncert nagyon pontosan kezdődött, először egy Pixar-stílusú Stromae animációs figuráról vetítettek egy pár perces kisfilmet, aztán megjelent az igazi Stromae is, aki az új album első dalával robbantotta be a hangulatot. Régi és új számok nagyjából fele-fele arányban oszlottak meg, talán picit több új dal hangzott el, de nyilván a Racine Carrée slágereire tomboltak a legnagyobbat a nézők.

Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

A koncert látványelemei elég jók voltak, az animált Stromae állandó visszatérő elem volt, egy ponton pedig konkrétan egy robotkutya hozta be a zenész pulcsiját az egyik dalhoz. A koncert sokat épített a videóklipekre, sok összekacsintós utalást lehetett elcsípni. Amellett, hogy a látvány sokban idézte az énekes emlékezetes videóklipjeit, nem csak unalmas showelemekkel szórakoztatták a népet. Ami a legjobban hangulatba hozta az embert, az talán az volt, hogy látszott – főleg az első daloknál – hogy

Stromae iszonyatosan élvezi amit csinál, jó értelemben véve, felszabadultan bohóckodik a színpadon.

Ha hét év pihenő kellett ahhoz, hogy ilyen nagy lendülettel és derűvel énekeljen, akkor szerintem megérte. Persze ahogy telt az idő, látszott rajta, hogy fárad, ezért a koncert közepe felé érkeztek a kicsit lassabb számok. A sírós-szakítós Formidable-t úgy énekelte a tömeg, mintha mindenkit most dobott volna a párja. Egyébként jellemző volt, hogy a régebbi számok szövegét végighalandzsázta énekelte a tömeg is. Amúgy sok francia nyelven beszélő rajongó volt a közönség soraiban, de azok is tomboltak a slágerekre, akik nem beszéltek franciául.

Negatívumként két dolgot lehet megemlíteni. Stromae viszonylag keveset beszélt a tömeghez, és bár szabálykövetően megtanulta a köszönömöt meg a sziasztokot magyarul, ezeken kívül nem sok interakció történt. A másik kicsit lelombozó részlet a koncert vége volt. Stromae bemutatta a zenekar tagjait, és a TikTokon felkapottá vált Alors on danse-szal zárt, de nem volt igazi katarzis, ami lezárta volna az élményt. Nekem csak akkor esett le, hogy vége van a koncertnek, amikor bejöttek a kivetítőn a reklámok.

Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Bár a koncerten keveslett interakciókat nem tudjuk már pótolni, de az interjúnk végén megkérdeztük Stromae-t, hogy mit hallgat mostanában, amit ajánlana a rajongóinak is meghallgatásra. Elő is kapta a Spotify-listáját, és a következőket ajánlotta:

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!