Gyerekkoromban utáltam a minden házimunkát. Nyilván. Megcsináltam, mert hát nehéz volt nemet mondani rá, de ettől függetlenül nem élveztem sem az udvar felseprését, sem a fűnyírást, sem az ereszpucolást. Viszont volt egy munka, amit bármikor szívesen megcsináltam: magasnyomású mosóval lemosni az átlátszó oldaltetőt.
Ritka, hogy ilyen kevés munkával ennyire látványos eredményeket érjen el az ember – mindezt úgy, hogy egy puskaszerű, hangosan zümmögő valamivel megzabolázza a vizet, pedig elvileg, ugye, az az úr. Csak néhány nyűg volt ezzel a mosással: nagyjából fél óra alatt végeztem vele, macerás volt a slagra kötött mosót magammal rángatni, és persze rengeteg vizet használt, ami se nem olcsó, se nem környezetbarát.
Épp ezért csillant fel a szemem, amikor sok évvel később ugyan, de megláttam a a PowerWashing Simulatort, azaz magasnyomású mosós szimulátor videojátékot.
(Mielőtt bármit írnék a játékról, egyezzünk meg abban, hogy a cím angolul és magyarul is élvezhetetlenül hosszú, úgyhogy mostantól nevezzük slagozós szimulátornak. Tudom, szakmailag nem pontos, mert a slag más, de így könnyebb az élet. Köszönöm!)
Eleinte tartottam tőle, mert aki kicsit jártas a videójátékos piac rejtelmeiben, a tudja, hogy gyakorlatilag mindenre van szimulátor. És ezek általában nem túl jók. Autószerelős, fűnyírós, fegyverösszerakós, kecskés, tankos, repülős, főzős, teljes élethű csatás, sziklás, medvés, takarítós, műtős, földműves – szinte végtelen ez a tárház. A probléma ott kezdődik, hogy sok elég gagyin néz ki, mintha egy kaptafára lennének felhúzva. Persze vannak kivételek, például a Surgeon Simulator és a Microsoft Flight Simulator; ez utóbbi különösen népszerű.
Vissza a slagozós verzióhoz: sokáig Early Accessben volt, tehát még nem a végleges, 1.0-s változat, de egy hete kijött a teljes játék, sőt, azonnal be is került az Xbox Game Pass kínálatába. Meg az életembe.
Agy ki, mosó be
Hiába lelkesedtem már alapból a játékért, még így is meglepett, hogy milyen jól sikerült. A rajzfilmes játékvilág élénk színei nagyon jól passzolnak a nyakig sáros autókhoz, házakhoz, marsjáróhoz.
A játékmenetről nem tudok újdonságokat mondani annak, aki eljutott idáig a cikkben: le kell mosni dolgokat egy magasnyomású mosóval. Ha valaki nem tudná, mi az, akkor képzeljen el egy hátizsákot, amire rá van kötve egy slag, aminek olyan erős a vízsugara, hogy ha például lábon lövi vele a bátyját, akkor esélyes, hogy leszedi a bőrét. Legalábbis ezt hallottam.
Szóval egy ilyennel a hátunkon kell megtisztítanunk Muckingham poros, mocskos, rozsdás, szutykos, koszos autóit, hajóit, házait, óriáskerekeit. Ez a mondat sajnos sokkal több feszültséget sejtet, mint amennyi a játékban van, az ugyanis szinte a nullával egyenlő. Nincs víz- vagy időkorlát (a sztoris játékmódban), nagyon ritka az elégedetlen ügyfél (hiszen egy pályának csak akkor van vége, ha teljesen tiszta), és stresszt legfeljebb egy-egy rejtőzködő koszfolt jelenthet. Minden tökéletesen megtisztított elemet (például lépcsőt, korlátot) egy rövid csengőszó követ. Csak egyszer-kétszer fordult elő, hogy 99 százalékos tisztaságnál nem találtam az utolsó koszfoltokat, ezért őrjöngve nyomkodtam a koszmegvilágító gombot, ami kicsit úgy működik, mint egy UV-lámpa egy hostel takaróján. Ha végeztünk a munkával, egy gyorsított videón végignézhetjük, milyen ügyesen takarítottunk ki.
Az elvégzett munkáért fizetés jár, amiből vehetünk új mosókat, mosófejeket, szappanokat és ruhákat. A játéknak tulajdonképpen sztorija is van, ami jópofa, de nem muszáj vele foglalkozni. A slagozós szimulátor varázsa nem is feltétlenül a játékmenetben rejlik, hiába tök jó, hanem – jobb szó híján – a tudatállapotban, amibe eljuttat.
Stresszes napokat/hónapokat/éveket élünk. Folyamatosan jönnek a hírek vírusokról, a rezsiárról, háborúról, inflációról, na meg a klímakrízis pusztító hatásairól. Sokan megtehetik, hogy egyszerűen nem olvasnak ilyen híreket, de újságíróként nekem ez nem igazán járható út. Na de hogy kapcsoljak ki? Meditáljak? Nem megy, unalmas. Menjek el futni? Hülye vagyok, 40 fokban? Mint kiderült, a megoldás az, hogy felcsatolom a virtuális mosóm, berakok egy kis zenét, hangoskönyvet vagy podcastot, és pár órán át csak azon dolgozom, hogy csillogó-villogóvá varázsoljak egy kora 20. századi luxusautót.
Az agyam kikapcsol, nem gondolok a világ bajaira, csak arra koncentrálok, hogy a megfelelő szórófejjel minden rozsdafoltot eltüntessek a sárhányóról. Közben egy podcastból megtudom, hogy létezik egy legendás lény (mármint a legenda létezik róla), a squonk, ami olyan csúnya, hogy emiatt folyamatosan zokog, és ha valaki meglátja, és nem lát menekülési utat, vagy csak szimplán megijed, könnyek között halálra olvad.
Oké, de minek?
„Ebben amúgy mi a játék? Időre kell, minél kevesebb vízzel?” – kérdezte az egyik szerkesztőm, amikor már rég le kellett volna adnom ezt a cikket. Hát, a játékmenet annyi, hogy nagyon aprólékosan valami nagyon csúnyából egy szép, tiszta tárgyat varázsolunk. Egyszerűen jó érzés látni, ahogy egy mocskos metróállomás sötét bugyraiból egy szép, világos teret vízsugarazunk. Az eredmény gyors és látványos, hamar beindul a sikerérzet.
„De ha ez annyira jó, akkor miért nem mész ki a szabadba, és csinálod ezt a valóságban, mint én, amikor katona voltam?” – merülhet fel valakiben. A válasz egyszerű: nincs se magasnyomású mosóm, se udvarom, se gőzmozdonyom. Amiért szerettem ezt a házimunkát, az a játékban is benne van. Ezen felül viszont a slagozós szimulátorban nem használok el egy csomó vizet és áramot, valamint nem kell magam mögött rángatnom a mosót. Plusz akkor kezdem el és fejezem be, amikor csak akarom. Arról nem is beszélve, hogy ez egy varázsmosó, mert csak a rossz koszt tünetei el (például a virágágyás peremén lerakódott sarat igen, de a virágföldet nem), és nemcsak leszedi a rozsdát, hanem látszólag még újra is fest és fényez mindent.
A PowerWash Simulatort lehet egyedül és ketten is játszani, bár az utóbbi sokakat bosszant, mert aki becsatlakozik máshoz, az csak a fizetés töredékét kapja meg, és csak a host felszerelését használhatja. Ez engem kevésbé rázott meg, hiszen számomra ez nem az a játék, ahol minél hamarabb minél több pénzt akarok keresni. Ha valaki mégis izgalmakra vágyna, akkor kipróbálhatja az idő- és vízkorlátos extra módokat. Én annyival fűszereztem meg a játékélményt, hogy minden pályának úgy álltam neki, hogy megnéztem, mi az ahhoz tartozó achievement, és úgy dolgoztam, hogy azt megszerezzem. Ha valakinek ez fontos, akkor viszonylag könnyű 1000 gamerscore Xboxon.
A slagozós szimulátor számomra hasonló meglepetés volt, mint a Microsoft repülős szimulátora: sejtettem, hogy jó lesz, de arra nem számítottam, hogy egy alapvetően teljesen más jellegű játék, mint amihez szokva vagyok, így levegyen a lábamról. Főleg úgy, hogy a központjában a kétkezi munka van, ami a valóságban nem feltétlenül a kedvencem. Ez egy furcsa jelenség, hogy miért szeretjük az ilyen játékokat, valaki írhatna róla egy cikket.
Az emberek amúgy imádják: csak a Steamen 21 ezer értékelése van, aminek 97 százaléka pozitív. Ha valaki agykímélő játékra vágyik, akkor mindenképp ajánlom – főleg akkor, ha van Game Pass előfizetése, mert akkor gyakorlatilag ingyen van. Xboxon érdemes arra figyelni, hogy co-op módban az ember ne bámuljon a napba, mert összeomlik a játék, de ez amúgy általános életvezetési tanácsnak is jó.
