Az augusztusban megjelent új Microsoft Flight Simulatort imádták az emberek. Élethű, a pilótafülke gyönyörű, tényleg a felhők fölé repíti a játékost. Volt, aki több monitorból és perifériákból összerakott a számítógépe köré egy pilótafülkét, de karácsony óta erre semmi szükség: kijött a VR-verzió a játékból.
A Microsoft Flight Simulator a nyár egyik váratlan sikerjátéka volt. A grafikától mindenki el volt ájulva, valódi pilóták pedzegették, hogy a játék a képzésük része lehetne, szinte általános volt az elégedettség. A Metacriticen a kritikusok 91 százalékot adtak rá, a játékosok 72-t.
Ebből talán már látszik, hogy azért nem volt hibátlan: a látvány csak addig volt gyönyörű, míg nem néztünk ki az ablakon. Ha közel repültünk például Budapesthez, csak egy merő épületmasszát láthattunk, amiknek kevés köze volt a valósághoz. Utazási magasságból ez persze nem látszik, így ez nem feltétlenül rontja el a játékélményt, mindenesetre kiábrándító volt. Ennél sokkal nagyobb gond, hogy a játék elég üres, vagy az, hogy a telepítés sok-sok órát vesz igénybe.
Az sem az igazi, hogy ahhoz, hogy a lehető legélethűbb legyen a játékélmény, nem elég a játék vagy a Game Pass árát kicsengetni. Szükség van egy bivalyerős pécére, és hogy jobban beleéljük magunkat, plusz két monitorra és mindenféle perifériákra – gázkar, pedálok, kormány –, amik az alapgépen felül is pár százezer forintba kerülhetnek.
Sokáig pilóta akartam lenni, de a képzés olyan drága, hogy hamar lemondtam róla. Na, ilyen volt a Flight Simulator is.
Karácsonykor aztán kijött egy frissítés, ami elhozta a VR verziót a játékba. Az update után elvileg minden OpenXR headset működik a játékkal. Azt nem mondanám, hogy tökéletesen, mert néha bugos, van, akinek néha leáll a játék (én ezzel nem találkoztam), és még egy csúcsszuper gép sem garancia arra, hogy tökéletesen fut. Senki ne számítson 90 fps-re VR-ben, és fontos kiemelni, hogy nem minden headset nyújt stabil játékélményt.
Ennek ellenére abban bíztam, hogy gyakorlatilag most az otthon kényelméből élhetem meg az egyik régi álmom, és a saját két kezemmel vezethetek egy repülőt.
Jobb lett volna azonban a valóság talaján maradnom, mert a reménysugár hamar elillant. Egy HTC Vive Pro társaságában indultam neki a kalandnak; játék főmenüjében elég megnyomni a Ctrl+Tab párost, és meg is érkeztünk a VR módba. Kicsit furcsa, hogy nem tudok a Vive kontrollerrel navigálni a menüben, de azért nem nagy probléma.
Amikor el akartam indítani az egyik új oktatómódot, a játék azt írta, hogy fontos komponensek hiányoznak, töltsem le őket. Át is ugrottam a letöltős menübe, ahol nagyjából másfél millió új dolgot találtam. Próbáltam kilogikázni, hogy mi hiányozhat, de aztán inkább feladtam és indítottam egy egyszerű szabad repülést a Gödöllői Repülőtérről.
Szép, szép, de minek?
„Háhá, nem kell ide drága botkormány, VR-ban kézzel nyomkodom majd a gombokat!”
– gondoltam, amikor betöltött a játék, és elém tárult a pilótafülke. Egyszer 12 éves koromban már ültem kisrepülőben egy sétarepülés alkalmával, és a Flight Simulatorban pont olyan volt minden, ahogy emlékeztem. A gombok és a képernyők villogtak, a karok csillogtak, a gép csak arra várt, hogy finom mozdulatokkal az egekbe vezessem, így elkezdtem hadonászni a kontollerekkel, hogy betoljam a gázkart. Ebben a pillanatban tört össze az álom.
Ugyanis mint kiderült, a játék csak a headsetet támogatja, a kontrollereket nem. Ez azt jelenti, hogy felvehetjük az arcunkat fedő szemüveget, így élethűvé válik a játék, viszont a billentyűzetet és az egeret nem fogjuk látni. Tegyük fel, hogy nem veszítjük el az egeret (nekem sajnos sikerült, többször le kellett vennem a headsetet, hogy megtaláljam), de ugye a játékhoz alapvetően elég nagy szükség lenne a billentyűzetre. Lehet, hogy van, akinek megy, de attól tartok, az emberek nagy része nem olyan profi gépelő, hogy headsettel az arcán végignyomkodja az összes gombot, ami a felszállás előtti checklisthez kell.
Maradt az Xbox-kontroller, de azon sincs elég gomb, így a legélethűbb repülési élményért az ember nem tudja elkerülni, hogy használja a billentyűzetet.
Tehát az egyszeri, nem hardcore rajongó játékos számára a VR mód nem több, mint egy jópofa opció, amit egyszer-egyszer elindít, de csak ezért nem érdemes beruházni egy új videókártyára vagy egy VR szettre.
Azonban ha valakinek már megvannak a szükséges perifériák, akkor a VR valóban rengeteget dob a játékélményen.
Egyvalamire még azoknak is jó, akik hozzám hasonlóan, csak ritkán, hobbiból játszanak a Flight Simulatorral: kiszakít a karanténból. Az alapjáték is ezzel fogott meg először, de a VR új szintre emeli az élményt.
Ugyan Magyarországon nincs teljes lezárás, de azért a legtöbben így is sokkal több időt töltenek otthon a négy fal között, mint szeretnének. Erre remek gyógyír a Flight Sim VR, bár mindössze tüneti kezelés. Elindítottam egy Manchester-Dublin utat, felvettem a headsetet és miután felszálltam, mindent a robotpilótára hagytam, csak ültem a pilótafülkében és nézelődtem, gyönyörködtem a napfelkeltében, a tengerben, az ír tájban, hallgattam a légiirányítók fecsegését. A fel- és leszállást nem hagytam a mesterséges intelligenciára, mert hírhedten megbízhatatlan, de a levegőben tartotta a repülőt, ami bőven elég volt. Ha valaki szeret repülőn utazni (hangsúly azon, hogy csak utazni), annak ez most akár terápiás hatású is lehet. Nagy előnye az igazi repüléshez képest, hogy ki lehet hajolni az ablakon, a kíváncsiságnak nem szabnak határt holmi fizikai törvények. VR-Valóság: 1-0.
Ha valakinek van otthon egy VR szett elfekvőben, és megvan az alapjáték vagy van Game Passa pécére, akkor érdemes kipróbálni, mert mindenképp érdekes élmény. Azoknak, akiknek egy komplett pilótafülke lapul a szekrényben, nagy minőségi ugrást jelenthet a VR mód. Már léteznek repülőgép-szimulátorok, amik a kontrollereket is kihasználják, reméljük a Microsoft Flight Simulator is felkerül majd erre a listára.