2021. október 14. – 05:13
Az első dolog, amit a Jelenetek egy házasságból első részében látunk, az Jessica Chastain háta. Nem a karakterének a háta, hanem elvileg a színésznőé: az első jelenetben a díszlet között sétál, miközben arcmaszkos stábtagok mozognak körülötte, beáll jelbe, felveszi a kellékeit, csapják a csapót, és kezdődik is a jelenet, amiben Chastain már nem Chastain, hanem Mira, egy anya, feleség és kétségek között őrlődő nő. A Jelenetek egy házasságból minden egyes részében előjönnek ezek a werkfelvételek, vagyis inkább werkfelvételnek álcázott részek, és egészen a végéig el lehet gondolkodni azon, hogy vajon mit akarnak jelenteni. Hogy amit látunk, az nem az igazság? Hogy amit látunk, azt színészek adják elő, konstruált környezetben? Hogy ne tegyünk úgy, mintha ezek örök érvényű mondanivalók lennének?
Pedig azok. A Jelenetek egy házasságból annak az 1973-as svéd minisorozatnak a feldolgozása, amit Ingmar Bergman írt és rendezett, a saját és szülei házasságából inspirálódva. A szikár, hat részből álló sorozat a svéd televízióban óriási siker volt, a belőle összevágott mozifilm pedig a világ többi részét is bejárta, bár a (valószínűleg nem igaz) legenda szerint állítólag csak a svéd válások számát növelte meg. A 2021-es változat nagyjából követi a majdnem ötven évvel ezelőtti változat történetét: adott egy harmincas-negyvenes házaspár, amiben elkezdenek lyukat ütni a kételyek.
Abortusz, megcsalás, elköltözés, különélés, válás és a házastársi manipuláció, valamint az erőszak különböző formái, éveken keresztül – Bergman mélyen belenézett azokba a bödönökbe, amiket egy párkapcsolatban általában leplombálnak és elraknak a pincébe. A vizuális stílusa merev, száraz, szinte klinikai volt, szinte kizárólag közelképekben beszélgetett a két főszereplő, Liv Ullmann és Erland Josephson, semmi díszletek, színtelen falak előtt. A szenvtelen stílus viszont óriási intimitást adott a mondanivalónak arról, hogyan tud elpárologni a szerelem, hogyan tud egymásba kuszálódni a vonzalom, a düh, az utálat és a szenvedély, hogyan tud ez úgy összegabalyodni, hogy csak kínkeservek árán lehet szétszálazni, már ha lehet egyáltalán.
A 2021-es változat pedig megtartja ezt a magot, egy óriási kivétellel – a cselekményt beindító személy most nem a férj, hanem a feleség. A feleség az (őt alakítja Chastain), aki többet keres, akinek nagyobb az ázsiója, akinek kevesebb ideje van a családra, és ő az, aki egy adott ponton úgy dönt, hogy ezt az életet szeretné maga mögött hagyni. A dinamika ettől rögtön megváltozik, az új változat pedig az első jelenetével rá is erősít erre. Amíg az eredeti sorozatban egy újságíró kérdezi meg a házaspárt a boldog házasság titkáról, addig itt egy egyetemi kutató keresett interjúalanyokat az elméletéhez, miszerint azok a kapcsolatok sikeresebbek és stabilabbak, ahol a feleség keres többet.
Ettől még a férj nem lesz egy pancser, ahogy a feleség sem lesz egy elviselhetetlen perszóna. Ez nagyon nagy részt a színészeknek köszönhető: Chastain már messze van attól a mindent elsöprő imádattól, ami a 2010-es években körbevette a Zero Dark Thirty után, de még mindig egy acélos akaratú színésznő, akinek a manírjai azért tudnak idegesítőek lenni, mert a karakterének a manírjai, nem pedig azé, aki alakítja őket. Az ő alakításában Mira egy erős nő, akitől megkövetelik a munkahelyén is (az új változatban a techiparban dolgozik), hogy még erősebb legyen, csak aztán valahogy hazaérve képtelen mit kezdeni az otthoni élettel.
A vele szembe játszó Oscar Isaac pedig még mindig képes azt a trükköt eljátszani, hogy minden egyes filmjében máshogy néz ki, mint az összes előzőben. A karakternek új mélységet ad, hogy ortodox zsidó családból jön, a neveltetésének köszönhetően pedig mindig kordában kellett tartania az érzelmeit. Ez a szokása pedig totális kudarcot vall akkor, amikor Mira bejelenti, szeretne elköltözni otthonról. Isaac egy megsebzett, konfliktusos férj, aki nem makulátlan, de a benne kavargó ellentmondásokkal nem mindig tud rendesen megbirkózni, legyen az az ellentmondás erkölcsi, életvezetési vagy vallási.
A 2021-es Jelenetek egy házasságból készítője, rendezője és írója az izraeli Hagai Levi, akit a rutinosabb sorozatnézők már ismerhetnek olyan sorozatok alkotójaként, mint az eredeti, szintén izraeli Terápia vagy az amerikai A viszony. Amiből elég jól le lehet vonni a következtetést, hogy Levi egyik kedvenc műfaja a monogámia és mindenféle pszichés problémák kibeszélése, szóval megint ismerős terepen jár, még ha nem is teljesen a sajátján, eredetileg ugyanis a svéd rendező fia, Daniel Bergman kereste meg a feldolgozás lehetőségével. Íróként szintén ismerős elemeket ad bizonyos információkhoz: Jonathan vallása több ponton is fontos szerepet játszik, egy harmadik szereplő szintén tel-avivi lesz.
Levi próbálkozása, hogy ami történik, amilyen konfliktusok kialakulnak, azt valamennyire a szereplők neveltetésével, vallási-kulturális hátterével magyarázza meg, némileg csorbítja a szándékot, hogy a történet univerzális legyen. Néha nézőként nincs az az érzése az embernek, hogy ez megtörténhet bárkivel. Az érzése az, hogy ez csak és kizárólag velük történhet meg.
Ami nem feltétlenül baj, mert néha az is lenyűgöző, ahogy velük történik meg, és hát nem az a címe, hogy Jelenetek a világ összes házasságából. Levi ráadásul vizuálisan is megtalálja a módját, hogy a szemnek vonzó legyen az egész, ha már a két legtehetségesebb mainstream amerikai színészt megtalálta. Érdemes már csak az első jeleneteket nézni, ahogy finoman, egyik szereplőről a másikra kúszik át az élesség, amikor a kutatóval beszélgetnek. Mintha egymástól vennék át a figyelmet, mintha a kamera sem tudna egységként gondolkodni róluk, csak két emberként, akiknek az igényei a másikat önkéntelenül is a háttérbe szorítják. Levi később is gyakran használja ezt a módszert, de ahogy halad előre a sorozat, és telnek az évek, a fókuszváltás már nem lesz ilyen finom. Sőt, annyira, hogy már a legkisebb mozdulatoktól kiesnek belőle, életlenek lesznek, mintha csak akkor tudnák egybe tartani saját magukat, ha próbálnak nem ficánkolni. Hatásos megoldás, főleg azért, mert a sorozat nagy része tényleg az, hogy Chastain és Isaac arcát nézzük, és figyeljük a reakciójukat. És néha a kép beszél helyettük. Ami elég szép teljesítmény valamitől, ami főleg dialógusból áll.
Bergman alapanyagát lehet bővíteni, lehet mélyíteni a motivációkat, de alapvetően nem lehet megváltoztatni, hogy egy néha fájó, néha reményt keltő, de mindenképp gyötrő betekintés két ember életébe. A két színész feledteti ezt, de csak az álljon neki, aki képes ezekkel a szereplőkkel addig elmenni, ahova ritkán szoktak elmenni mainstream szórakoztatásban. Mindenképp érdemes látni, hátha tanulunk valamit.
A Jelenetek egy házasságból az HBO Go műsorán látható.
