Áldozatos munkával elérte mélypontját a Fűrész-sorozat

2021. június 05. – 07:01

frissítve

Áldozatos munkával elérte mélypontját a Fűrész-sorozat
Jelenet a Spirál: Fűrész hagyatéka című filmből – Kép: Freeman Film

Másolás

Vágólapra másolva

A Spirál: Fűrész hagyatéka az első percétől az utolsóig olyan, mintha nem egy igazi film lenne, mintha várnánk azt a pillanatot, hogy lerántódjon a lepel, és elkezdődjön az, amiért jöttünk. Valahogy úgy, mint az Amerika Kommandó: Világrendőrség elején, amikor borzasztó minőségű bábozást látunk, és egy pillanatra az a vicc, hogy a South Park-készítők bábfilmje úgy fog kinézni. Aztán kiderül, hogy egy bábozót néztünk a bábfilmben, és indul a mandula. A Spirál: Fűrész hagyatékában sosem indul a mandula, sőt, a mandula ott marad végig, ahol van, és rohad és büdös, és legyen szíves valaki kidobni.

Persze a Fűrész-sorozat már egy ideje poshad, ízlés kérdése, hogy eldöntsük, mikortól. Az első, 2004-ben meglepetésként érkező része még az újdonság erejével hatott, és felvázolt egy olyan világot, amit igazából könnyen le lehet másolni. Volt egy egészen bizarr igazságérzettel rendelkező pszichopata. Voltak az ő csapdái, amik mint valami kettyós Játék határok nélkül, teljesen nonszensz dilemmák elé állította az áldozataikat, általában a csonkolás-megnyomorítás tengelyein. És voltak az áldozatok, akikről kiderült, hogy annyira nem is ártatlanok.

A Fűrész-sorozat nevetségesen népszerű és jövedelmező lett, úgyhogy muszáj volt a copypaste-gépezetet életben tartani, még akkor is, amikor a főszereplő a történetben már meghalt (a negyedik részben a boncolás közben a hullájában is találnak üzeneteket), vagy átvette más a helyét. Szokás a 2000-es évek legfurcsább franchise-ának a Halálos irambant tartani, már csak azért is, mert a lopott VHS-magnókkal seftelő brigád húsz évvel később már az űrben repked az autóival, de ilyet csak olyan tud kijelenteni teljes bizonyossággal, aki még sosem látott úgy 3-4 részt a Fűrészekből. Ahol kétségbeesetten próbáltak visszahozni régi karaktereket, megkavarni az időt, hogy ne tudjuk, mikor játszódnak egyes részek, átültetni az egészet 3D-be, újraindítani a sorozatot, majd hagyni az egészet a francba.

Az érdekes az volt, hogy akármennyire borzasztóak voltak is a filmek, működtek. Az alaphelyzetükben – azaz a dilemmákra épülő csapdákban – volt valami, amitől a néző ösztönösen feszeng, elszörnyed és elborzad, undorodik egy kicsit, a végén felmegy a pulzusa, amikor beindul egyszerre a magyarázat és ez a zene, aztán elfelejti a sztori részleteit egy életre. A Fűrészek sok pénzt hoztak, iszonyat népszerűek voltak, de 2010-re már nem a trancsírozós horrorterapeutákra kezdtek bukni az emberek, hanem az Insidiousra, a Parajelenségekre, a Démonok közöttre, az utóbbinak most jön a harmadik része.

A Fűrésznek pedig megjött a kilencedik.

Kép: Freeman Film

Oké, hivatalosan a Spirál: Fűrész hagyatéka nem egy Fűrész-film, annak ellenére, hogy benne van a címében, hogy az, úgy néz ki, mint egy Fűrész-film, úgy működik, mint egy Fűrész-film. Az egyetlen óriási különbség, hogy Chris Rock a főszereplője, amivel egyrészt a talán legismertebb sztárját megkapta a sorozat, a mellékszereplő Samuel L. Jacksonról nem is beszélve. Rock egy komikus, és ha valaki már látott egy percet a Fűrészekből, az pontosan tudja, hogy nem az önfeledt hahotázásról híresek. Itt az emberek nem a vicceken szakadnak, hanem a drótkerítésen.

Rock szerepeltetése még egy dolog lenne, ő volt az egyik producer is, az alaptörténet részben az ő találmánya. Ha valaki ezért valami iszonyatosan újító szándékot vár, annak csalódnia kell, az alapötlet annyiban kimerül, hogy egy Fűrész-szerű gyilkos most a korrupt rendőröket veszi célba, ami azért nem egy akkora megerőltetés egy sorozattól, amiben egyszer megkínoztak egy egészségbiztosítási szakembert. Chris Rock játssza azt a kivételesen nem korrupt rendőrt, aki elkezd rejtélyes csomagokat kapni, mindenféle más, nagyon korrupt rendőrök testrészeivel. Olyan testrészekkel, amiket fondorlatos csapdákkal sikerült eltávolítani.

A Spirál: Fűrész hagyatéka még el tudna döcögni ezzel az alapötlettel, végül is lehet a Black Lives Matter-mozgalom egyik mantráját, a „defund the police”-kiáltást úgy is értelmezni, hogy akkor kezdjék először a végtagokkal. A legnagyobb baj az, hogy a Spirál az első perctől kezdve esztétikailag-tartalmilag borzasztó: a kép évtizedekkel ezelőtti olcsó tévésorozatokra emlékeztet, mindent lefedtek egy olyan sárga szűrővel, amitől úgy tűnik, Mexikóban járunk. A mellékszereplők nem egyszerűen rosszak, hanem konkrét tévedések, a rosszarcú detektívektől a mérges latina rendőrfőnökig.

Kép: Freeman Film

Rock személyisége mindenre rátette a mancsát, az első jelenetében egy nagyon kínos monológot vág le a Forrest Gumpról, majd később két csonkolás között durrogtatja a poénpetárdáit, minden eredmény nélkül. Amikor pedig elérünk a sorozat legnagyobb vonzerejéhez, a csapdákhoz, akkor azonnal emlékeztetnek is minket arra, hogy ez a stílus a kétezres évek közepén volt annyira vonzó, amikor a nu metálos aláfestő zenét és felgyorsítva pörgő-forgó kamerát még lehetett stílusnak nevezni. Mivel a film első jelenete egy csapda, rögtön kapunk egy 16 éves pofont arról, hogy milyenek voltak a horrorfilmek régen.

Amivel még lehetne együtt élni, ha a Spirál erre bárhogy reflektálna. Vagy ha egyszerűen kompetens lenne. Már az első gyilkosságnál is az olcsó CGI megmutatja magát, de a filmkészítés onnantól csak lefele megy a lejtőn: van egy hosszú beállítás, amiben a két főszereplő egy metrómegállóban sétál, ami tökéletes alkalmat ad arra, hogy Rock megint felmondjon egy Hahota-magazint, csak éppen a jelenetnek semmi értelme, mert abban a hosszú beállításban nem érkeznek meg sehova, csak egy vágással.

A flashbackek pedig konkrétan a Saturday Night Live-szkeccsek szintjére süllyesztik a látványt, Samuel L. Jackson egy komikusan nagy bajszot kap, Chris Rockról pedig a saját emlékeiben onnan tudjuk, hogy fiatalabb, hogy fordítva van rajta a baseball-sapka. A gyilkos személyét a Fűrész-veteránok azonnal ki fogják találni, de ha valaki velem ellentétben nem látta az előző nyolc részt, akkor is ki fogja szúrni, mert a Spirál egy adott ponton hirtelen a saját maga által felállított szokásoknak is ellentmond. (A rendező amúgy a Fűrész 2–4-et rendező Darren Lynn Bousman volt.)

Ha egy filmnek rossz a főszereplője, béna a megvalósítása, megkérdőjelezhető a tartalma, akkor mi marad? Semmi.

A Spirál: Fűrész hagyatéka egy semmi, egy játszótér Chris Rocknak, hogy belerakja magát egy horrorfilmbe, hogy a Fűrész-franchise egy kicsit tovább kússzon amputált végtagokkal, minden lendület nélkül az örök kijárat felé. A korrupt amerikai rendőrökbe lehet egy ideig kapaszkodni, de ha ez a maximum, amit fel tud mutatni 2020-ban, akkor lehet, hogy el lehetne már engedni ezt az egészet. Mondjuk, minek, egészen biztosan úton van már a Fűrész 10.

A Spirál: Fűrész hagyatéka június 3-tól látható a magyar mozikban.