Kate Winslet zseniális nyomozó nagymamaként, aki sosem mond nemet egy üveg sörre

2021. június 03. – 21:03

Kate Winslet zseniális nyomozó nagymamaként, aki sosem mond nemet egy üveg sörre
Kate Winslet mint Mare Sheehan az Easttowni rejtélyek című sorozatban – Kép: HBO Go

Másolás

Vágólapra másolva

Az Easttown-i rejtélyek (eredeti címén: Mare of Easttown) olyan, mintha egy regénysorozat alapján készült volna, mintha minden egyes szereplőjének lenne múltja és jövője azon a hét órán kívül, amit velük töltünk az HBO sorozatában. Mintha mindenki tényleg ott élne valahol Pennsylvaniától nagyjából egy óra autóútra, egy olyan kisvárosban, aminek még stílusa sincs.

A Twin Peaksben a hulla képeslapra való hegyormok között tűnt fel, a True Detective első részei annyira fullasztók és fülledtek voltak, hogy a szobában is melegebb lett tőlük, Easttown és környéke viszont olyan, mintha egy települést úgy építettek volna meg, hogy ne legyen semmi karaktere. Itt nincsenek ambíciók, csak sorsok. Ha valakinek sikerült valamit elérnie egyszer az életben, az is megkeseredik. „A nagy tetteket túlértékelik, mert aztán folyton olyat várnak el tőled. Egyfolytában. Nem látják, hogy te is olyan szerencsétlen vagy, mint ők” – mondja az egyik főszereplő a másiknak egy olyan beszélgetésben, ahol a saját hibáikat vallják be egymásnak.

Az egyik ilyen szerencsétlen Mare Sheehan (Kate Winslet), aki a kisváros egyetlen nyomozója, akinek a legnagyobb teljesítménye az életben az volt, hogy évtizedekkel korábban egy gimis kosármeccsen dobott egy mindent eldöntő pontot. A szakmai mélypontja pedig az, hogy nem sikerült felgöngyölítenie egy tinilány eltűnését. Személyes mélypontja pedig úgy általában a családi élete: édesanyjával (Jean Smart), lányával (Angourie Rice) és unokájával lakik egy háztartásban.

Az a típusú ember, aki gőzmozdonyként megy előre még akkor is, amikor a gőz már régen kifogyott belőle, hajtja helyette a sör, a kávé és a küldetéstudat. És az, hogy addig sem kell azzal foglalkoznia, ami a lelkét közben felemészti.

Winslet alakításában Sheehan az a karakter, aki miatt azt gondolhatnánk, hogy az Easttown-i rejtélyek egy évtizedek óta futó könyvsorozatból készült: egy minden elemében kitalált, hiteles, komplex és abszolút szimpatikus szereplő, aki akkor is az marad, amikor antipatikus dolgokat művel. Egy nagymamát játszik, nincsen ránctalanítva, a ruhái előnytelenek, görnyedve jár, a haja lenőtt, és úgy issza a söröket, mintha muszáj lenne, egy interjújából az is kiderül, hogy amikor szexjelenetre került a sor, hangosan tiltakozott, amikor a rendező felajánlotta, hogy a hasát ne mutassák közben.

Fotó: HBO Go
Fotó: HBO Go

Az érzelmi problémákkal küzdő nyomozónő figurája nem új, a dán és amerikai Gyilkosság vagy a nem olyan régi King-adaptáció, A kívülálló is ilyet tett meg főszereplőnek, de Winslet alakítása több a külsőségeknél, és valami egészen mély átélés sugárzik belőle. Még akkor is, amikor éppen küzd az arcizmokat próbára tevő, egészen furcsa pennsylvaniai akcentussal.

Az Easttowni rejtélyek elvileg egy krimi, de csak időről időre engedelmeskedik a műfajnak. A cselekményt beindító gyilkosság csak az első rész végén történik meg, ameddig volt egy kis időnk megismerni a közösséget és a szereplőket. Az áldozat egy gyanúsan fiatal, egyedülálló anyuka, Erin, akit félmeztelenül, fejlövéssel találnak meg a patakparton. A műfaj közhelye, hogy ha egy kisvárosban megölnek egy fiatal lányt, az sokkolja a közösséget.

Easttown nem az a közösség.

Még ha a főszereplőnk egy nyomozó, aki kap segítséget is maga mellé, az Easttowni rejtélyek az a sorozat, ami néha hátrébb sorolja a nyomozást magát. Halottkémi jelentés, kellemetlen kihallgatások, letartóztatások, vakszerencse, helyszínelés – ezek mind megvannak ebben a sorozatban is, de hosszú időre el lehet felejteni. Még akkor is, amikor az Easttowni rejtélyek behódol a műfaj legnagyobb közhelyeinek, például akkor, amikor egy gyanús figurát mutat, csak valahogy úgy mocorog a kamera, hogy pont ne lássuk az arcát.

Erin gyilkossága csak ürügy, hogy egy képet kapjunk erről a környékről, ami pillanatok alatt lesz legalább annyira nyomasztó, mint, mondjuk, Új-Zéland egyes részei A tó tükre első évadában. Easttownban nemcsak az áldozat anyuka volt gyanúsan fiatal, hanem szinte az összes anyuka az. A prostituáltaknak mind gyerekarca van, mintha senki sem lenne több 14 évesnél. Az opioid válság itt is már felemésztett sokakat, vannak súlyos függők, és vannak olyanok, akik egy műtét után kaptak rá az OxyContinra. A legtöbb férfi iszik, mint a gödény, de a nők sincsenek sokkal lemaradva, nincs az a sörfelajánlás, amire Mare nemet mondana, és az édesanyja is rendszeresen fogyasztja a koktélokat otthon.

Az Easttowni rejtélyek azért működik annyira jól, mert hagy időt megismerni a szereplőit, bemutat egy érdekes rejtélyt, de közben egyáltalán nem felejti el, hogy kikről és miről szól. Az idő nagy részét Mare önsanyargatása teszi ki, ahogy próbál megbirkózni az exférjével, a menyével, az öngyilkos fia iránt érzett gyászával, az unokájával, miközben körülötte mindenkinek, ha lehet, még nyomorultabb az élete. Az egyetlen napsugár egy egyetemi oktató (Guy Pearce), akinek kifejezetten tetszik a szexi nagymama. A karakter szavai, nem az enyémek.

Kate Winslet, Evan Peters és Justin Hurtt-Dunkley az Easttowni rejtélyekben – Fotó: HBO Go
Kate Winslet, Evan Peters és Justin Hurtt-Dunkley az Easttowni rejtélyekben – Fotó: HBO Go

A teljes szürkeséget ráadásul Craig Zobel rendezőnek (A vadászat) sikerült a sorozat kinézetére is átültetni, Easttown szürke, nyirkos, dohos, láthatólag sokszor kellemetlenül hideg van, amitől az embernek még magasabbra van kedve húznia a pokrócot magára. A képek sosem szépek, inkább funkcionálisak, mint azok a flanelingek, amiket a szereplők előszeretettel hordanak. Amikor a főszereplő lánya eljut egy egyetemi rádió stúdiójába, akkor a sok matrica a falon már tiszta vizuális szőnyegbombázás.

És habár a gyilkosság ürügy, egész jó ürügy erre a környezetrajzra: amikor a sorozat hirtelen lendületet kap, és az ötödik rész végére összehoz egy idegtépő, körömrágós thrillerhelyzetet, addigra szinte bele is süppedhettünk az érzésbe, hogy egy lassú, ráérős nyomozást nézünk.

A gyilkos személye igazából teljesen mindegy, sokkal érdekesebbek azok a jelenségek, amik addig a pillanatig vezettek, és az Easttowni rejtélyek legjobb részei is azok, amik nem ezzel foglalkoznak.

Hanem azzal, hogyan lehet legyűrni a gyászt, meddig lehet tologatni a depressziót, és lehet-e bármilyen változást remélni csak a semmiből. A krimi részétől senki sem fogja hanyatt dobni magát, de ha hagyjuk, hogy minden más eleme hasson, akkor valami egészen egyedit kapunk. És főleg: egy megbízhatóan zseniális Kate Winsletet.

A hétrészes Easttowni rejtélyek az HBO műsorán látható.

Lepj meg minket karácsonyra!

Legyél a rendszeres támogatónk!

A Telex csak tőled függ.

Támogatom