2021. május 31. – 22:32
A Mortal Kombat az egyik legismertebb videójátékos márka a világon, és várható volt, hogy Hollywoodban egyszer ismét felbukkan valaki, hogy feltegye a kérdést:
nem csinálunk ebből egy filmet?
Ezt a kérdés feltették és meg is válaszolták a kilencvenes években, amikor annyira népszerű volt a videójáték, hogy 1995-ben és 1997-ben is készítettek belőle egy-egy mozifilmet. Az első hatalmas kasszasiker lett, kevesebb mint 20 millió dolláros büdzséből 122 millió dolláros bevételt termelt annak ellenére, hogy enyhén szólva nem volt a filmművészet csúcsa. Aztán két évvel később jött a folytatás, ami már ennek a pénznek a felét sem tudta hozni. Nem véletlenül, ugyanis a Mortal Kombat 2. – A második menet sokak szerint minden idők egyik legrosszabb filmje, aminek sikerült brutálisan alulmúlni az előző film egyébként sem túl magas színvonalát. Ez az a film, amit véres kardként szoktak mutogatni azok, akik szerint nem lehet videójátékokból jó filmet csinálni.
A franchise ezután évekig elkerülte a mozikat, pedig hébe-hóba próbálkoztak még mozgóképes adaptációkkal, legyen szó az 1998-as, szinte teljesen elfeledett tévésorozatról vagy a 2011-es Mortal Kombat: Legacy websorozatról. A 2000-es évekre a videójáték lendülete is kifogyott valamennyire, azonban jött egy nagyon sikeres soft reboot 2011-ben, és a Mortal Kombat ismét menő, trendi márkának tűnt, amit majd újra keblére ölelhet Hollywood.
Évek óta pletykáltak arról, hogy a Warner ismét megpróbálkozik a franchise-zal, köszönhetően új játékok sikerének, illetve a korábban említett Mortal Kombat: Legacy websorozatnak. Utóbbi azért különösen érdekes, mert a tánckoreográfus Kevin Tancharoen rendezte, aki eredetileg több stúdiónál is kopogtatott a koncepcióval, de mindenhonnan elhajtották. Végül egy hétvége alatt, mindössze 7500 dollárból leforgatta az első rövidfilmet, a Warner és Ed Boon, a Mortal Kombat atyja pedig beállt a projekt mögé, amit kifejezetten kedveltek a játéksorozat rajongói.
Nem véletlenül lehetett azt hallani sokáig, hogy a filmes reboottal Tancharoent bízzák meg, hiszen az ő lelkes munkája mutatta meg a digitális korszakban, hogy van még potenciál a Mortal Kombatban a játékok világán túl is. Aztán 2013-ban bejelentette, hogy otthagyja a projektet, nem ő rendezi az új filmet, és azóta főleg szuperhőssorozatok rendezésével (Zöld íjász, Agents of Shield, Flash) volt elfoglalva.
Mortal Szombat
A projekt hosszú évek előkészítése után James Wannál és Simon McQuoidnál landolt. Előbbi a Fűrész-filmek alkotójaként tűnt fel, az elmúlt években pedig olyan franchise-okat bíztak rá rendezőként és/vagy producerként, mint az Aquaman, a Halálos iramban 7, a MacGyver-reboot vagy a Mocsárlény-tévésorozat, vagyis egyáltalán nem kispályás figurára bízták a Mortal Kombatot. Ezzel szemben McQuoidnak ez volt az első nagyjátékfilmes rendezése.
Ahhoz képest, hogy egy kifejezetten ismert márkáról van szó, az első előzetes csak február közepén jelent meg, vagyis alig két hónappal az előtt, hogy felkerült volna streamingre a film Amerikában. Ez alapvetően nem túl jó jel, hiszen csak olyan filmeknél szokták ennyire titkolni a végterméket, ahol tudják, hogy az eredmény nem igazán kiemelkedő. A korhatáros trailer azonban rendesen betalált a rajongóknál, és elkezdődött a bizakodás, hogy talán majd ez lesz az a videójátékos film, amire lassan 30 éve vár mindenki. Magyarországra viszont először a mozikba érkezett meg, és a nyitásnak köszönhetően májustól láthatják itthon is az emberek.
A rendező a megjelenés előtt telekürtölte azzal a sajtót, hogy egy nagyon realista, de az eredeti alapanyaghoz hű adaptációt készít, amely véres és erőszakos lesz, mint a játékok. A realista résznél azért egy picit vakarhatták a rajongók a fejüket, hiszen ha valamiről nehéz elképzelni, hogy realista, földhöz ragadt adaptációt kapjon, az a Mortal Kombat, amiben hollywoodi akciósztárok, ősi istenek és teleportáló nindzsák kaszabolják egymást cafatokra egy valóságokon átívelő interdimenzionális összecsapáson. Hogy mennyire képtelenség valósághűen ábrázolni ezt a világot, remekül illusztrálja a magyar mozibemutató sajtóközleményében szereplő szöveg:
A Külső Világ császára elküldte legjobb harcosát, Sub-Zerót, hogy legyőzze a Földi Birodalom harcosait. Már kilenc bajnokságon győztek: ha tizedszer is diadalmaskodnak, akkor birodalmukhoz csatolhatják a legyőzött világot.
Hiába az egész tetszetős trailer, a hangzatos ígéretek és egy rakás ismert karakter a játékokból, az új Mortal Kombat pontosan ugyanakkora csalódás, mint minden videójátékos filmadaptáció az elmúlt 30 évből. Sőt, talán még nagyobb, mert itt egyértelműen lehetett érezni a potenciált.
Sok hűhő semmiért
A film első fele tehát egész ígéretes, de aztán hamar összeomlik minden, és egyértelművé válik, hogy a hangzatos nyilatkozatok és az ígéretes trailer igazából átverés volt.
Egy-két momentumtól és karaktertől eltekintve ez is csak egy túl drága B film, ami annyi székre próbál leülni egyszerre, hogy végül bezuhan a pad alá.
Való igaz, hogy manapság nem éppen könnyű franchise filmet készíteni. Egyrészről ki kell elégíteni a törzsrajongókat, hogy a film minél hűbb legyen az alapműhöz, és minél több ikonikus szereplő és harcjelenet legyen. Másrészről figyelni kell arra, hogy a totál laikus nézők is tudják értelmezni a látottakat. Közben muszáj 18 pluszos, véres akciójeleneteket csinálni, és azt is figyelembe kell venni, hogy majd mik és kik szerepeljenek a folytatásban. És amikor valakik görcsösen meg akarnak felelni az összes elvárásnak, akkor kapunk egy olyan filmet, amelyben nem kiemelkedő sem a harc, sem a karakterek, sem a sztori, sem a díszletek, és még maga a tényleges Mortal Kombat-bajnokság is hiányzik belőle.
Alapból az egy erősen vitatható húzás, hogy a film főszereplője egy vadiúj karakter, akit Cole-nak hívnak, és a néző rajta keresztül ismerheti meg a Mortal Kombat világát. Pontosabban annak csak egy részét, mert maga az interdimenzionális küzdősport-bajnokság (ez maga a Mortal Kombat ugyebár) így önmagában nem jelenik meg a filmben.
Cole Young főszereplőt Lewis Tan alakítja, aki egyértelműen az egyik legjobb harcművész most az amerikai filmiparban, kaszkadőrként és dublőrként 2006 óta dolgozik nagyobb produkciókban, majd később egy sor olyan film- és tévészerepet kapott (Deadpool 2, Vasököl, Into the Badlands), ahol kifejezetten a harctudására volt szükség. Tan viszont egyáltalán nem tud színészkedni, ami miatt minden egyes átkozott jelenete rettentő kínos vagy csak simán lapos. Cserébe a harcjelenetei nagy része unalmas, szóval sikerült az alkotóknak abszolút mellélőniük a castinggal. De ez általában elmondható az egész filmre, mert hiába van tele ismert vagy kevésbé ismert karakterekkel, annyira alul vannak írva a szereplők, hogy tényleg csak a nevüket és a képességeiket ismerhetjük meg a történet folyamán, a többire vagy nincs idő, vagy nem érdekel senkit.
Végtelenségig lehetne sorolni, hogy Raident, Liu Kanget vagy Shang Tsungot alakítja-e rosszabb színész, az egyedüli kivételt Kano jelenti. Kano egy sokadik mellékszereplő a Mortal Kombatban, de az őt alakító John Lawson az egyetlen, aki egy kis ízt és saját személyiséget visz a szerepébe, és még talán pár szórakoztató momentuma is akad.
És mindez azért elszomorító, mert a Mortal Kombatról mindenki tudja, hogy nem kell annyira komolyan venni, bőven belefért volna, ha a készítők direkt rájátszanak erre a lehetetlen világra, és pont az lehetett volna a jó benne, hogy nem veszi magát komolyan.
Az érződik, hogy a készítők tényleg elmerülhettek egy-egy karakter történetében, Jax, Sonya vagy éppen Scorpion és Sub-Zero még némi hátteret is kap, de az egész hamar a fókuszát veszti. Sorra bukkannak fel a játékból ismert karakterek, hogy aztán pár perccel később valamelyik főhős végrehajtson rajta egy látványos és véres kivégzést. Egyik pillanatban valami sivár másik valóságban vagyunk, ahol hol angolul, hol kínaiul beszélgetnek ugyanazok a szereplők, a másik pillanatban valami borzalmasan kinéző papírbarlangban nézzük, ahogy hőseink egymást gyepálják. Közben elmagyarázza a film, hogy hogyan működnek a harcosok szuperképességei, figyelnünk kéne ki miért kavar, és mi a motivációja, de nehéz követni, és nem csak a temérdek logikai bukfenc miatt. A film végén ráadásul kinyírnak egy sor fontos vagy ismert szereplőt is, hogy végleg értelmetlenné tegyék az egész cselekményt meg az egészen minimális karakterépítést.
A 2021-es Mortal Kombat-film nyilván kötelező a hardcore rajongóknak, hiszen mégiscsak van benne Scorpion, Sub-Zero meg egy csomó ismert arc, tényleg nagyon véres, és pár kivégzés is szerepel benne a játékokból, de az inkoherens sztori, a rengeteg logikai buktató, a rettenetes színészi alakítások és a váratlanul lapos harcjelenetek mind azt mutatják, hogy még mindig nem képes Hollywood megérteni, hogy nem lehet egy filmet kizárólag marketingszempontok alapján sikeressé tenni megfelelő alkotói és rendezői vízió nélkül. Ez úgy különösen nagy bűn, hogy az elmúlt évek játékainak kifejezetten erős, karakteres és egyedi sztorija van.
Kérdés, hogy lesz-e folytatás, mert a film egyértelműen lezáratlanul ér véget, és ugyebár magáig a Mortal Kombat-bajnokságig sem jutott el a sztori. A gyenge minőség ellenére a film még egész jó kis streamingszámokat is hozott, szóval üzletileg talán nem hülyeség a folytatás. De a következő Mortal Kombatnak tényleg csak úgy lesz értelme, hogy ha az alkotók elfogadják, hogy egy nevetségesen erőszakos B filmet csinálnak sok (kitépett) szívvel és lélekkel, nem pedig valami elementáris mesterművet, amivel minden létező igényt ki fognak tudni elégíteni.