Noha a hardcore játékosok között vannak, akik hajlamosak lenézéssel beszélni az úgynevezett partijátékokról, tény, hogy ez elmúlt évek nagy társasjátékos forradalmából nem maradtak ki ezek az egyszerűbb, közösségibb játékok sem. A partijátékok jellemzője, hogy nem a taktikán és a fejtörésen, hanem a szórakoztatáson van a hangsúly, a játékszabályok általában nem hosszabbak egy választási szórólapnál és az értelmezésük is nagyjából annyi erőfeszítést igényel. Fontos jellemző még, hogy ezeket a játékokat sokan játszhatják és nincs igazán megszabott játékosszámuk. Itthon is ismertek a Dixit, a Fedőnevek, vagy éppen a Robbanó Cicák, ennek a műfajnak a klasszikusai.
Ennek a varázslatos 2020-as évnek a végén mindenkire ráférne egy kis közösségi szórakozás, kár, hogy rendes bulikat továbbra sem lehet tartani. Szerencsére azonban sok játéknak van online játszható változata is, sok kiadó kifejezetten a pandémia idejére tette elérhetővé a játékát online formában is.
Kódfejtés kevés pezsgőhöz
A partijátékok között sok olyan van, ami valamilyen módon az asszociációs képességet használja ki, ilyen a korábban emlegetett Dixit vagy éppen a Fedőnevek. A Kódfejtő leginkább az utóbbi továbbfejlesztett változatának tekinthető. Ebben a játékban két csapat van és mindegyik csapatnak van négy-négy szava, amit csak ők látnak. Mindegyik csapat egyik tagja húz egy lapot, amin három szám van, ezután három szót kell mondania, ami a sorrendben megfelelő szavakra utal. Ha például a tenger, iskola és könyvtár szavakra kell utalni mondhatja azt, hogy sós, tanár és katalógus.
Ez eddig nem tűnik nagyon izgalmasnak, a csavar az, hogy a szinonimákat a másik csapat is hallja, de ők persze nem látják a kitalálandó szavakat, azonban megpróbálhatják megtippelni, hogy mi volt a három szám. Ez az első körben csak találgatás, de aztán (mivel egy papíron vezethetik is, hogy mik hangzottak el) egyre könnyebb lesz, ha például tudjuk, hogy a sós és az áramlat is az első szóra vonatkozott, gyaníthatjuk, hogy a fregatt is erre utal. Ha egy csapat kitalálja a másik számsorát, kap egy fehér korongot, ha pedig a sajátját nem sikerül kitalálnia, egy feketét. Aki összegyűjt két fehér korongot, nyer, aki két feketét, veszít. A feladat tehát az, hogy olyan segítségeket adjunk, amikből a mi csapatunk rájön a keresett szavakra, de az ellenfél nem. Gyakran meglepően nehéz ilyet találni.
A Kódfejtő azok közé a partijátékok közé tartozik, amiknek nem tesz jót, ha sokat isznak közben, ezért mindenképpen a buli elején érdemes elővenni, de akkor garantált a szórakozás. Jópofa megoldás, hogy a lapokon elsőre nem látszanak a kódolásra váró szavak, azokat egy dekóderbe kell helyezni, így nincs annak veszélye, hogy a másik csapat meglátná, miről van szó. Szerintem izgalmasabb, mint a Fedőnevek, kicsit több logikát igényel és kevésbé érzi elveszettnek magát az ember benne. Ha online akarjuk játszani, itt van hozzá felület angolul.
Hullámhosszok bármennyi pezsgőhöz
A frissen megjelent Hullámhossz játékban szintén két csapat versenyez, de, ahogy az partijátékokban gyakran megesik, könnyen elfelejtjük, hogy itt nyerésről vagy akár csapatokról lenne szó, és pusztán az élményért játszunk együtt. A játék lényege, hogy húzunk egy kártyát, ami kijelöli egy skála végpontjait. Ezek lehetnek egyszerű dolgok, például hideg – meleg, de bonyolultabbak is például izgalmas hobbi – unalmas hobbi, esetleg morálisak: füllentés – hazugság. Egy személy véletlenszerűen kijelöl egy pontot a skálán, majd egy olyan szót vagy kifejezést kell mondania, amiből a többiek rájönnek arra, hova kell állítaniuk a mutatót.
Amilyen egyszerűnek tűnik a dolog, olyan nehéz gyakran: mi az például, ami nagyjából középen van a száraz – nedves skálán, de azért valamivel közelebb a szárazhoz (mint kiderült, a törülköző nem jó). Vagy vajon a sütő a hideg – meleg skála legszélén van, vagy ott inkább a Napnak kellene lennie? Természetesen minden kör után élénk vita kezdődik arról, hogy ki miért gondolta azt, amit éppen gondolt és miért nekünk volt igazunk és nem a másiknak. A Hullámhossz nagyon másfajta agysejteket mozgat meg, mint a korábban emlegetett játékok, és ezt is játszhatjuk online változatban. A Hullámhossznak abszolút nem árt az alkohol, a buli bármelyik pontján előkerülhet.
Gyilkos villamos félig kiürült pezsgőkészlethez
Alantasabb ösztönöket mozgat meg a Villamos dilemma című játék amiben a klasszikus morális dilemmában kell dönteni: kit üssön el a villamos, a hétéves kisfiút, vagy a hetvenéves nagymamát? Minden fordulóban van egy villamosvezető, akinek a döntést meg kell hoznia, a többi játékos pedig két csoportot alkot egy-egy vágány mellett. Elsőként mindegyik csapat lerak egy pozitív személyt (esetleg dolgot) a saját vágányára, három kártya közül választva. Lehet ez egy barátságos földönkívüli, aki most érkezett, Mahatma Gandhi vagy éppen egy vudubaba, ami a villamosvezetőre hasonlít. Ezt követően a csapatok egy-egy negatív kártyát tesznek az ellenfél vágányára, olyasmiket mint egy könyörtelen bérgyilkos, a villamosvezető gonosz exe vagy éppen Hitler. A lapokon rajzok is vannak, a kultikus Cyanide & Happiness képregény alkotóinak munkái, ennek megfelelően szarkasztikusak, gyakran zavarbaejtőek és politikailag egyáltalán nem korrektek (sőt, tulajdonképpen semmilyen szempontból nem korrektek).
Ha ez még nem lenne elég a csapatoknak módosító kártyái is vannak, amiket bármelyik lapra ráhelyezhetnek. Mi van, ha földönkívüli csatlakozni akar a Ku Klux Klánhoz? Ha a gonosz exek kóbor kiskutyákat fogadnak be és nevelnek fel, esetleg, ha a bérgyilkos áldozata (mivel a kártyákon bárhova irányíthatjuk a módosítást) valójában egy pedofil erőszaktevő? A kártyák lehelyezése közben és után a meggyőzésnek is van terepe, ameddig csak bírjuk, próbálhatjuk meggyőzni a villamosvezetőt. Miután döntött, annak a csapatnak a tagjai, amelyik vágányra a villamost vezette haláljelzőket kapnak, aztán valaki más lesz a villamosvezető és ezzel a csapatok felállása is változik.
A játékot elméletben az nyeri, akinek a végén a legkevesebb haláljelzője van, de itt is igaz, hogy annyira vicces és élvezetes maga a játék, hogy hamar elfeledkezünk arról, hogy győzni kellene. Ennek is van online változata. A Villamos dilemmának kifejezetten jót tesz, ha a gátlásaink már oldódtak egy kicsit és mindenki beszédesebb hangulatában van, és fontos, hogy senki gondolja egy pillanatig sem, hogy bármit is komolyan kellene vennie belőle. (A képen látható Barbie-busz nem része eredetileg a játéknak, de úgy találtuk, hogy a szórakozási faktort növeli, ha valamivel tényleg keresztül lehet hajtani az áldozatokon.)
Nyájszellem, tetszőleges mennyiségű pezsgőhöz
A Herd Mentality rettentően egyszerű játék, húzunk egy kártyát, amin egy kérdés van, ilyesmik, mint: Melyik a hét legjobb napja? Mi az, amit hármasával szoktak vásárolni? Ha egy farmon élnél, milyen állat szeretnél lenni? Mindenki leírja a választ és akkor kap pontot, ha azt írta, amit a többség. A cél tehát nem az, hogy a szívünk szerint válaszoljunk, hanem hogy eltaláljuk, mit fog a többség mondani. Sőt, igazából azt kell eltalálnunk, hogy mi az, amit a többség úgy gondol, hogy azt fogja mondani a többség. Nagyjából ennyi az egész, aki elsőnek szerez tíz pontot nyert. Annyi még bonyolítja a játékot, hogy ha valaki olyan választ írt, amit senki más, akkor megkapja a rózsaszín tehenet és amíg az nála van, nem nyerhet akkor sem, ha összegyűlne a tíz pontja. Amint valaki más marad egyedül a véleményével, a rózsaszín tehén átszáll hozzá. Ehhez a játékhoz nincs szükség semmilyen alkalmazásra, elég, ha egy online hívásban felváltva találjuk ki a kérdéseket.
Kamu művészek annyi pezsgőhöz, hogy rajzolni azért még tudjunk
Különleges partijáték a Fake Artist Goes to New York című, amiben keverednek a rajzolós játékok és a kiszavazós (maffia típusú) játékok elemei. Mindenki kap egy kártyát, amin van egy tágabb kategória (pl. állat) és azon belül egy konkrét dolog (pl. kutya). Vagyis nem mindenki, mert az egyik kártyán csak a kategória található meg. Ezután felváltva mindenki húz egy vonalat egy közös rajzba, úgy, hogy nem emeli fel a tollát. A második kör után, amikor mindenkinek már két vonala van a rajzban, ki kell találni, hogy ki volt az álművész, aki nem tudta, mit kell rajzolni. Ezt egyszerű szavazással döntik el, viszont ha lebukott, az álművésznek még van egy esélye: ha sikerül kitalálnia, hogy mi volt a konkrét lerajzolandó dolog, ő nyert. A cél tehát (kicsit hasonlóan a Kódfejtőhöz), hogy úgy rajzoljunk, hogy kiderüljön, mi tudjuk, mit kell rajzolni, de ne legyen egyértelmű a dolog az álművésznek, aki pedig nagyon meggyőző és magabiztos akar lenni természetesen. A Fake Artist különleges szórakozás, amiben nagyon sokféle dolog találkozik össze. Ha online akarjuk játszani, azt megtehetjük akár egy rajztábla alkalmazással (például ezzel), ha valaki (esetleg körönként más) magára vállalja a játékvezető szerepét és ő adja ki a rajzolandókat (egy valakinek csak a kategóriát) privát csetben.
(A Kódfejtőt, a Hullámhosszt és a Villamos dilemmát a Gémklubtól kaptuk kipróbálásra.)