2020. december 12. – 15:10
frissítve
Az Amerikai pszichó forgatásán Mary Harron rendező azt kérte az egyik mellékszereplőtől, a Patrick Bateman után kutatkodó nyomozót alakító Willem Dafoe-tól, hogy minden jelenetét háromféleképpen vegye fel. Egyszer úgy, hogy biztos benne, Bateman bűnös, egyszer úgy, hogy biztos benne, ártatlan. Egyszer pedig úgy, hogy nem döntötte még el a karaktere, hogy mit gondol. Harron aztán ezeket a jeleneteket úgy vágta össze, hogy a három variáció váltogatja egymást, Dafoe alakítása kiszámíthatatlan, és még jobban átérezzük a főszereplő pszichopata zavarát, hogy most tulajdonképpen ő préda vagy ragadozó éppen.
A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmben senkit sem ölnek meg egy láncfűrésszel két emelet magasságból, sőt, igazából semmi köze nincsen Harron filmjéhez, de megvan benne egy olyan furcsa zavarodottság, amiről rögtön az jutott eszembe. A két főszereplőjéről nem tudjuk, hogy igazat mond-e, hogy tényleg úgy reagálnak, ahogy teszik, sőt, egy-egy pontján még mi is el tudunk bizonytalanodni abban, hogy egyik vagy a másik létezik-e. Ez a fajta csodálatos bizonytalanság egyébként egy marha jó érzés, főleg azért, mert csak másfél órán át tart, és a végén ki lehet kapcsolni. Más bizonytalanságokkal ellentétben.
A Felkészülés… egy rejtélyről szól. Valamikor, nem is olyan régen, az Egyesült Államokban élő Márta (Stork Natasa) egy orvosi konferencián összetalálkozott a kolléga Jánossal (Bodó Viktor), ahol valami történt. Hogy mi, azt nem tudjuk egészen pontosan, de Márta biztos benne, hogy a férfival megbeszéltek egy randit egy hónappal későbbre a Szabadság-híd pesti lábánál. Amikor János nem mutatkozik, a nő úgy dönt, hogy New Jersey és a pompás karrier helyett egy koszlott budapesti albérletet, és a koszlott magyar egészségügyet választja, miközben elkezd kutakodni a férfi után, és próbál nem becsavarodni.
De tényleg becsavarodik? Mi az isten történt New Jerseyben? Tényleg találkoztak és volt köztük valami? Vagy az egész Márta fantáziájában játszódik? Minden, ami valamennyire a valósághoz kötné őt, csak álomszerűbb, bizonytalanabb, kicsúszik az ember keze közül, hirtelen jön, mint a belvárosi köd, aztán el is tűnik, mintha sosem lett volna. A pszichológusa nem sokat segít, a Péterfy utcai orvosi brigád sem túlságosan kedves, az őszi Budapest meg nagyjából úgy néz ki, mintha már félúton lenne a teljes szürkeárnyalat felé. Miért akar valaki egy karriert, megélhetést, barátokat elhagyni azért, hogy ebben a koszlott városban kajtassa Bodó Viktort.
A Felkészülés…-nek egészen meglepően sikerül választ adnia azzal, hogy nem ad választ. Stork Natasa alakításában Márta egy kedves, céltudatos nő, akinek a tekintetére és a személyiségére leszállna egy szürke köd, és olyan döntéseket hozna, amiket épeszű ember soha, de a céltudatossága miatt azt gondoljuk, hogy biztos minden oka megvan rá. Storkot az Isteni műszak női főszereplőjeként lehetett látni szélesebb körben 2013-ban, de ez a szerepe olyan, mintha most érkezett volna meg igazán, rajta áll vagy bukik ez a film. És eléggé áll. Bodó Viktor szintén egy sokáig áthatolhatatlan fal, ami annyira jellegtelen, mint az a fekete kabát, amit folyton hord. Pont miatta kellett elhagyni Amerikát?
Nemcsak a nézőt zavarhatja a kérdés, mert a film minden lehetőséget megragad, hogy a főszereplő orra alá dörgölje, hogy holdkórosnak kell lenni ahhoz, hogy valaki onnan jöjjön Budapestre orvosnak. A kollégái lenézik, a mentora (Lukáts Andor) értetlenül áll az egész előtt, még az egyik páciens fia (Vilmányi Benett) is a fejéhez vágja, hogy most akkor minek jött haza. Budapest ráadásul tényleg csodálatosan lepukkant tud lenni a filmben, a Péterfy Kórház belseje magáért beszél, de egy-egy esős utcakép is erős már önmagában. Az is erős, amikor valami olyat látunk, ami teljesen szokatlan: egy himbálózó beállításban látjuk, ahogy Márta fut a Szabadság hídon, a szög teljesen idegen attól, ahogy a mindennapokban lehet látni.
A film is az, egyébként, bár az előző pár bekezdés alapján pont annak a lila gőzös nyöszörgésnek tűnik, ami elől az emberek jelentős része teljesen érthetően, sikítva és üvöltve menekül. Ahogy írtam, a Felkészülés… középpontjában egy rejtély áll, aminek a megoldása kétséges, de önmagában elég erős ahhoz, hogy végignézzük. Folyamatos feszültségben vagyunk attól, hogy mi tudunk többet a szereplőknél, vagy ők tudnak többet. És amikor Márta néha meglátja János figuráját az utcán, az ablakban, vagy bármilyen váratlan helyzetben egy pillanatra, az olyan, mintha egy érzelmi thrillert látnánk, ahol bűn ugyan nincsen, de valami furcsaság igen.
Ez Horvát Lili rendező második játékfilmje, és stílusban, történetben, és erőben köröket ver a 2015-ös A szerdai gyerekre, amiből öt év távlatában csak annyira emlékszem, hogy a főszereplője mikrohitelből mosodát nyit a magyar mélyszegény vidéken, illetve Nagy Ervin bűnöző karakterének nyúlszája van. A Felkészülés… egy markánsan, jó elképzeléssel, következetesen elmesélt történet, ami egyszerre beszél a női pszichéről, párkapcsolatokról, Magyarországról, sőt, még a magyar egészségügyről is úgy, hogy ne essen össze az egyik terhe alatt sem.
A Felkészülés… az egyik abból a négy magyar filmből, amit idén meg lehetett nézni a mozikban. A három másik a Pesti balhé, a Hab, és még a korlátozások előtt Szabó István Zárójelentés című drámája volt, több tervezett bemutató (Hét kis véletlen, Spirál, Becsúszó szerelem) elmaradt. Ebből a választékból Horvát Lili filmje lett az, amit idén az Oscar-díjra nevezünk. Elég beszédes, hogy nem annak a rendezőnek az új filmjét, aki már kapott is egyet.
A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre szeptemberben, rövid ideig volt a mozikban, még a Telex indulása előtt. December 1-jétől viszont a Cinego kínálatában érhető el, 1490 forintért 30 napig ki tudjuk kölcsönözni.
