Clawville, a neonfények városa. Ahol az éjszaka muzsikája a puskaropogás, a mentőautó szirénája, az utcán üvöltöző részegek és persze a bárokból kiszűrődő jazz. Ahol a gengszterek lelkénél talán már csak a rendőröké romlottabb. Ahol a nők nemcsak gyönyörűek, de veszélyesek is.
A fekete-fehér világ, ahol a magyar fejlesztésű Chicken Police – Paint it red! játszódik talán csak annyiban különbözik a klasszikus film noir városoktól, hogy az emberek valójában állatok – de ezúttal nemcsak belül, kívül is. A játék gyakorlatilag a '40-es évek detektívfilmjei, a BoJack Horseman és a Zootropolis hármasának cigarettafüstben és alkoholban született, szinte tökéletes szerelemgyereke.
Játékosként Sonny Featherland nyomozó bőrébe bújunk, akit gyakorlatilag mindenki ismer, még ha nem is találkoztak még vele. A csirke évtizedek óta derít fel gyilkosságokat a rendőrségnél, így teljesen meg van keseredve, minden mondata csöpög a pátoszos költői képektől, a legjobb barátja a whisky és egy lerobbant hotelben bérel irodát, ahol néha azon morfondírozik, hogyan is taszította el magától imádott feleségét. Természetesen a második szerelme a város, ami újra és újra megtöri.
121 unalmas nap, és Sonny visszavonul. A rendőrfőnök addig is felmentette, hogy biztosan ne kerüljön több autós üldözésbe, vagy kocsmai verekedésbe. A legendás Chicken Police páros egykori fele csak ikszelget a naptárban és unatkozik.
Egészen addig, míg egyik este meg nem jelenik egy Bambi-szemű impala lány az irodájában, és belecsöppen valami sötét és rejtélyes ügybe tele fordulatokkal és ármánnyal.
A maga nemében párját ritkító
A Wild Gentlemens fejlesztette Chicken Police egy narratív, noir nyomozós játék tele izgalmas karakterekkel, egyszerű de érdekes fejtörőkkel, szórakoztató párbeszédekkel. Mindehhez egy zseniális soundtrack és profi szinkronhangok társulnak (színészek például a Mass Effect: Andromedából, a Mirror's Edge-ből és a Witcherből).
A játéknak két alapeleme van: a beszélgetés és a klasszikus point and click nyomozás (azaz rányomunk valami érdekesre, amiből megtudunk valami új infót, a főhős pedig narrálja). Mindegyik karakterrel érdemes beszélni – akár többször is –, mert vagy segítenek a munkánkban, vagy mondanak valami újat a játék háttértörténetéről, ami legalább annyira izgalmas, mint a nyomozás. Ugyanez igaz a helyszínekre: érdemes mindegyiket többször felkeresni, mert előfordulhat, hogy új infót kapunk.
A fejlesztők ügyesen megtalálták a tökéletes egyensúlyt. A párbeszédekbe elég sok humort csempésztek, de ettől a játék még nem lett vígjáték. Egészen komoly témák is felmerülnek, mint például a háborúk, társadalmi egyenlőtlenség, droghasználat vagy a rendszerszintű rasszizmus. Mikor Varga Bálint Bánkkal, a Wild Gentlemen egyik társalapítójával, és a játék írójával a Chicken Policeról beszélgettünk, azt mondta, hogy erre kifejezetten ügyeltek.
„Főhőseink folyton ágálnak az őket érő rasszizmus ellen, mikor ők is állandóan rasszista megjegyzéseket tesznek a többi állatra. Ezzel pont ezt az álszent, demagóg hozzáállást szerettem volna előtérbe helyezni, ugyanis ez akkoriban (a noir hőskorában – szerk.) abszolút jelen volt, de még ma is rendszeresen előfordul.”
A Wild Gentlemen csapata megpróbálta összeegyeztetni a noir stílust (a maga rasszizmusával, nőkhöz való viszonyával együtt) a mai kor értékrendjével anélkül, hogy túlságosan eltérnének a klasszikus stílusjegyektől. Ez többnyire sikerült, bár van néhány erős mondat a játékban. Itt is az egyensúlyon volt a hangsúly.
„Ezzel beáldoztuk kicsit a főhőseink hitelességét és szerethetőségét, de pont ettől lettek emberiek”
– mondta Varga.
Egy ilyen csavar volt még a játékban a női karakterekhez való viszony.
„Az egyik legnagyobb fejfájást ez a korszakos különbség okozta, például faji vagy nemi kérdésekben, de sok más apróságban is.”
Ilyen például a tempó, hiszen a klasszikus noir dinamikája egészen más, mint a mai nyomozós-rendőrös tartalmaknak, és egészen máson volt a hangsúly.
„Rögtön tudtuk, hogy minden szempontból egy rétegjátékot csinálunk, mintha csak a saját magunk ellenségei lennék. Ez a fotorealisztikus állatábrázolás fura, a noir pedig egészen más stílus, mint amit manapság megszoktunk.”
Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor
A játék tele van utalásokkal és kikacsintásokkal is (például az engedély nélkül gyógyító, morfiumfüggő és illegális kísérleteket végző orvos egy bizonyos Dr. Bubó), de azokat egy olyan részletesen kitalált világba és háttérsztoriba szurkálták bele, hogy egy percig sem éreztem azt, hogy a fejlesztők erőszakosan kacsintgatnának az arcomba, miközben bökdösnek, hogy „na, ugye érted? hehe!”. A fejtörők nem nehezek, de nem is pofonegyszerűek, bár néha elütnek a játék általános hangulatától. Ez előfordulhat, hogy valakit zavar, nekem inkább rövid pihenőknek tűntek. Az igazi kihívás a kihallgatásokban rejlik.
Amikor kifaggatunk egy gyanúsítottat, több kérdés közül választhatunk. Van, amelyiktől előrehalad a nyomozás, de van olyan is, amelyik teljesen felesleges. Ez már nem egyértelmű, érdemes végig gondolni, mit kérdezünk. Hogy ne csak mindig beszélő állatfejeket kelljen bámulnunk, néha nyomokat kell keresnünk, sőt lövöldözhetünk is.
Minden háttér akár képernyővédő is lehetne, az ember-állat hibrid szereplők pedig már-már élethűek. Mindössze két dolog zavart a játék során: amikor valaki beszélt, a szája / csőre folyamatosan mozgott fel le, függetlenül attól, hogy épp adott-e ki hangot, vagy nem. A másik az, hogy az angol szinkronos verzióban néha nem ugyanazt mondták a karakterek, mint amit az angol felirat írt.
A játék hosszát is tökéletesen eltalálták: egy alapos végigjátszás alig pár óra, ami szerencsés, mert úgy beszippant, hogy egy ültő helyemben izgultam végig a nyomozópáros kalandjait.
Kis ország, de annál jobb játék
Nehéz írni erről a játékról. Mivel sztoriközpontú, arról nem beszélnék, hadd fedezze fel mindenki magának. A Chicken Police nem nyomja agyon a játékost ezer és egy játékelemmel, amiket be kéne mutatni, de ez nem is baj, mert a meglévők nagyon jól össze vannak rakva. Bár én PC-n játszottam, utólag szívesebben használtam volna egy Switch-et, talán azon lehet a legkényelmesebb. A játék Steamen, Switchre, Xbox-ra és PlayStationre is kijött.
Egy igazi indie gyöngyszem, akár filmként is megállná a helyét. Tökéletes egy esős estére, esetleg egy hosszú busz- vagy vonatútra. Kellemes kikapcsolódás a AAA-s játékok után, és emlékeztet, hogy a videójátékok nem csak szórakoztatóipari termékek, hanem igenis ugyanolyan művészeti alkotások, mint a zenék vagy a filmek.
Már csak abból a szempontból is lenyűgöző, hogy a fejlesztőcsapatnak ebben a felállásban ez az első közös játéka. Érdemes megnézni az ilyen volt-ilyen lett képeket is, látható a minőségi ugrás (ahogy a macska is, amelyik arcát kölcsönözte a játék femme fatale-jának).
Ugyan mindössze tíz felhasználó értékelte, a játék a Metacriticen 8,5 ponton áll. Ennél a Steames értékelés talán meggyőzőbb, ugyanis a 315 értékelés 98 százaléka pozitív. Ha valakinek ez is kevés, próbálja ki az ingyenes demót.