2020. november 14. – 15:25
Abban nagyjából minden irodalmár egyetért, hogy Tolsztoj legfontosabb művei az Anna Karenina és a Háború és béke – az iskolában a kötelező olvasmányok között mégsem ezek szerepelnek, hanem az Ivan Iljics halála című kisregény. Valószínűleg azért, mert a tanterv kiötlői azt remélték, azt legalább néhányan el fogják olvasni, míg a vaskos nagyregényeknek nem esne neki a tanuló ifjúság. Valami hasonlót gondolhattak a Homályrév (Gloomhaven) nevű társasjáték alkotói is, amikor kihozták a legendás és gigantikus játék kistestvérét kifejezetten azoknak, akiket elijeszt az eredeti mérete és összetettsége. Ez lett Az oroszlán fogai (Jaws of the Lion), ami nemrégiben jelent meg. A Homályrév elérhető magyarul is, a kistesó még csak angolul. Nézzük, mitől is olyan legendás az alapjáték, és mit hoz az egyszerűsített verzió.
Örökös bajnok
A Homályrév jó ideje stabilan őrzi első helyét a társasjátékok toplistáján a társasok IMDB-jének számító BoardgameGeeken, konkrétan azóta, hogy megjelent. Ez játék kalapozta össze magasan a legtöbb pénzt közösségi finanszírozásból a Kickstarteren, ami az elmúlt években a társasjáték-kiadás elsődleges csatornája lett. Nemrég megjelent egy újabb projekt, ami erről a trónról letaszította: a saját folytatása, a Frosthaven. Ebből úgy látszik, hogy nem csak a felhajtás nagy a játék körül, de elszánt rajongótábora is van. Pedig első pillantásra a Homályrév kifejezetten különleges dolognak tűnik.
A megszokott Ki nevet a végén? és Gazdálkodj okosan! típusú játékoktól két szempontból is különbözik: a Homályrév kooperatív és örökség típusú játék. A kooperatív azt jelenti, hogy nem egymás ellen játszanak a játékosok, hanem együtt, tulajdonképpen a játék ellen. A legismertebb ilyen játék a szomorúan aktuális Pandemic, amiben a játékosok közösen próbálnak megfékezni az emberiséget fenyegető járványokat. Az örökségjátékok pedig olyanok, amikben az egyes partik kimenetele hatással van a következő játékokra: ha vége egy menetnek, felírunk dolgokat a táblára, kidobunk kártyákat és előveszünk újakat. Ennek is egy Pandemic változat, a Pandemic Legacy a mintapéldánya, de hasonló például a Charterstone is. Ezekre a játékokra jellemző, hogy igazán csak egyszer lehet őket végigjátszani és jellemzően valamilyen történet bontakozik ki a játékok során.
A Homályrév egy fantasy környezetben játszódó csihipuhi játék. A játékosok közösen irányítanak karaktereket, akiknek különböző küldetésekben kell változatos szörnyetegeket és ellenfeleket kiiktatniuk. A küldetések kezdetén felállítjuk a pályát, rárakjuk az ellenfeleket és a tereptárgyakat, aztán kezdődhet is a haddelhadd. Minden játékosnak saját karaktere van, amihez jár egy speciális kártypakli is. Minden forduló előtt a játékosok kiválasztanak két kártyát, amiken mindenféle akciók, cselekvések vannak (pl. mozog két mezőt, lő három ellenségre, gyógyít magán). A kártyákon egy szám is van, az fogja meghatározni, hogy a forduló során mikor kerülünk sorra. Az ellenfeleknek is húzunk egy ilyen taktikai kártyát, az fogja meghatározni, hogy ők mit és sorrendben mikor csinálnak. A harchoz nincs szükség kockadobásra, a random elemeket egy újabb kártyapakli adja. A felhasznált kártyáinkat eldobjuk, ha mind elfogyott, akkor újra keverhetjük őket, de egyet végleg ki kell dobnunk ilyenkor.
Így aztán a harc alatt azt éljük meg, hogy egyre csökken a választási lehetőségünk, és egyre gyorsabban közeleg a pillanat, amikor véglegesen elfáradunk és ezzel kiesünk a játékból. Persze ennél lényegesen több a csata, külön szabályok vonatkoznak a csapdákra és átkokra, egyes tevékenységeink mindenféle elemi mágiát szabadíthatnak fel, amit azután más játékosok is felhasználhatnak a saját tevékenységeik erősítésére, így remek kombókat állíthatunk össze. Az összes szabályra igaz, hogy ugyan elég sok van belőlük, de sosincs túl sok, nem fullad a parti a szabálykönyv olvasgatásába. Két harc között történik még mindenféle a játékban, egyre jobban kibontakozik a történet, néha döntenünk kell különféle dilemmákban, fejlesztgethetjük a karaktereinket, sőt néha le is kell cserélnünk azokat, hogy új más képességekkel rendelkező, más játékstílust kívánó karakterekkel folytassuk a játékot.
A Homályrévben 95 küldetés van, hosszú hónapokra ad lehetőséget a vérontásra. Ez a játék egy evolúciós vonal harmadik állomása tulajdonképpen. A klasszikus asztali szerepjátékokból (mint például a Dungeons & Dragons) alakultak ki a számítógépes szerepjátékok, ezek erőteljesen megnyirbálták azt a szabadságot, amit a szerepjátékok adnak, cserébe lenyűgöző látvánnyal és izgalmas harcokkal kápráztatták el a játékosokat. A Homályrév leginkább ezeknek a számítógépes szerepjátékoknak az asztali változata. A hangsúly a harcon van, a történet tulajdonképpen csak összeköti a csihipuhikat, a kártyás rendszerrel jelentősen csökken, hogy mit is csinálhatunk egy-egy körben – de ez inkább hozzáaad az élményhez, mintsem elvesz belőle. Nem fogunk húsz percig töprengeni azon, hogy mit is csináljunk, és így ott érezhetjük magunkat az események sűrűjében.
És a kistesó
Mindez önmagában még nem lenne feltétlenül elég a sikerhez, a Homályrév azért is lett sikeres mert hihetetlen mennyiségű dolgot pakol bele a dobozába, ami nagyjából akkora, mint egy mikrohullámú sütő (10 kiló). Tele van műanyag figurákkal, tereptárgyakkal, egyedi kártyákkal. Annyival, hogy külön műfaj a darabok helyes tárolásáról készülő videó. Visszatérő panasz, hogy egy-egy kaland előkészületei (a szörny lapkák, a tereptárgyak kiválogatása és felhelyezése) rengeteg időt vesznek el, és legalább annyi idő az elpakolás is a buli után. Mindehhez jön még az ár: a Homályrévet valamivel 50 000 forint alatt mérik, ami azoknak, akik a Rizikóhoz szoktak, elég borsosnak tűnhet. Ne feledjük azonban, hogy ezért kapunk 95 kalandot, ami legalább 200 órányi játékot jelent. Én a családomnak a társasjáték-vásárlásokat a mozi-egyenértékkel szoktam megindokolni. Számoljuk ki, mennyibe kerül a négytagú családnak két óra mozizás, és ha ehhez viszonyítjuk, mennyiből jön ki egy órányi társasozás, máris barátibb az ára.
Persze nem biztos, hogy valaki rögtön el szeretné szánni magát arra, hogy 200 órán át játsszon egy ilyen játékkal, számukra ideális lehet a Jaws of the Lion. Ebben a változatban csak 25 kalandból áll a történet és csak négyféle karakterrel játszhatunk. Nagy újítás a térképek megoldása: ahelyett, hogy vadásznánk az elemeket, amikből összerakjuk a terepet, csak ki kell nyitnunk egy füzet megfelelő oldalát és rögtön ott van minden, így a felállítás és elrakás ideje is jelentősen csökken. Ehhez jön még, hogy az első öt küldetés arra is szolgál, hogy megtanítsa a játékot. Egyre több új szabály lép be, de soha nem annyi, hogy úgy érezzük, túl mély vízbe lettünk dobva. Bár ebben a változatban is halad a történet, nem lehetetlen visszaállítani a kezdő állapotot, így akár többször is végigjátszhatjuk az egészet (bár kétlem, hogy az, aki ennyire élvezte a játékot, ne kezdene el gyűjteni a nagytesó Homályrévre inkább). Mindezek mellett a 16 000 forint körüli árat is könnyebb kimagyarázni a családnak.
Kiknek való a Homályrév és a Jaws of the Lion? Én két kamasz fiammal próbáltam, akik veterán számítógépes játékosok és szeretik a fantasy műfajt. A feleségemet viszont nem is próbáltuk bevonni a játékba, mert ugyan ő is lelkes társasozó, egyértelmű volt, hogy ez nem az, amit igazán élvezne. A fiúk viszont nagyon szerették, és a nagyobbik már gondolkodik azon, hogy a haverjaival dobják össze egy doboz árát és együtt vigyék végig. Annak is jó lehet, aki kipróbálná ezt kicsit társas-, kicsit szerepjáték öszvért, de nem biztos benne, hogy rögtön a műfaj Háború és békéjével kezdené.
(A Jaws of the Liont a Metagame-től kaptuk kipróbálásra.)
