Szörnyaprítás és világmegmentés a konyhaasztalon

Szörnyaprítás és világmegmentés a konyhaasztalon
Szórakozás

Abban nagyjából minden irodalmár egyetért, hogy Tolsztoj legfontosabb művei az Anna Karenina és a Háború és béke - az iskolában a kötelező olvasmányok között mégsem ezek szerepelnek, hanem az Ivan Iljics halála című kisregény. Valószínűleg azért, mert a tanterv kiötlői azt remélték, azt legalább néhányan el fogják olvasni, míg a vaskos nagyregényeknek nem esne neki a tanuló ifjúság. Valami hasonlót gondolhattak a Homályrév (Gloomhaven) nevű társasjáték alkotói is, amikor kihozták a legendás és gigantikus játék kistestvérét kifejezetten azoknak, akiket elijeszt az eredeti mérete és összetettsége. Ez lett Az oroszlán fogai (Jaws of the Lion), ami nemrégiben jelent meg. A Homályrév elérhető magyarul is, a kistesó még csak angolul. Nézzük, mitől is olyan legendás az alapjáték, és mit hoz az egyszerűsített verzió.

Örökös bajnok

A Homályrév jó ideje stabilan őrzi első helyét a társasjátékok toplistáján a társasok IMDB-jének számító BoardgameGeeken, konkrétan azóta, hogy megjelent. Ez játék kalapozta össze magasan a legtöbb pénzt közösségi finanszírozásból a Kickstarteren, ami az elmúlt években a társasjáték-kiadás elsődleges csatornája lett. Nemrég megjelent egy újabb projekt, ami erről a trónról letaszította: a saját folytatása, a Frosthaven. Ebből úgy látszik, hogy nem csak a felhajtás nagy a játék körül, de elszánt rajongótábora is van. Pedig első pillantásra a Homályrév kifejezetten különleges dolognak tűnik.

A megszokott Ki nevet a végén? és Gazdálkodj okosan! típusú játékoktól két szempontból is különbözik: a Homályrév kooperatív és örökség típusú játék. A kooperatív azt jelenti, hogy nem egymás ellen játszanak a játékosok, hanem együtt, tulajdonképpen a játék ellen. A legismertebb ilyen játék a szomorúan aktuális Pandemic, amiben a játékosok közösen próbálnak megfékezni az emberiséget fenyegető járványokat. Az örökségjátékok pedig olyanok, amikben az egyes partik kimenetele hatással van a következő játékokra: ha vége egy menetnek, felírunk dolgokat a táblára, kidobunk kártyákat és előveszünk újakat. Ennek is egy Pandemic változat, a Pandemic Legacy a mintapéldánya, de hasonló például a Charterstone is. Ezekre a játékokra jellemző, hogy igazán csak egyszer lehet őket végigjátszani és jellemzően valamilyen történet bontakozik ki a játékok során.

Fotó: Nádori Gergely / Telex

A Homályrév egy fantasy környezetben játszódó csihipuhi játék. A játékosok közösen irányítanak karaktereket, akiknek különböző küldetésekben kell változatos szörnyetegeket és ellenfeleket kiiktatniuk. A küldetések kezdetén felállítjuk a pályát, rárakjuk az ellenfeleket és a tereptárgyakat, aztán kezdődhet is a haddelhadd. Minden játékosnak saját karaktere van, amihez jár egy speciális kártypakli is. Minden forduló előtt a játékosok kiválasztanak két kártyát, amiken mindenféle akciók, cselekvések vannak (pl. mozog két mezőt, lő három ellenségre, gyógyít magán). A kártyákon egy szám is van, az fogja meghatározni, hogy a forduló során mikor kerülünk sorra. Az ellenfeleknek is húzunk egy ilyen taktikai kártyát, az fogja meghatározni, hogy ők mit és sorrendben mikor csinálnak. A harchoz nincs szükség kockadobásra, a random elemeket egy újabb kártyapakli adja. A felhasznált kártyáinkat eldobjuk, ha mind elfogyott, akkor újra keverhetjük őket, de egyet végleg ki kell dobnunk ilyenkor.

Így aztán a harc alatt azt éljük meg, hogy egyre csökken a választási lehetőségünk, és egyre gyorsabban közeleg a pillanat, amikor véglegesen elfáradunk és ezzel kiesünk a játékból. Persze ennél lényegesen több a csata, külön szabályok vonatkoznak a csapdákra és átkokra, egyes tevékenységeink mindenféle elemi mágiát szabadíthatnak fel, amit azután más játékosok is felhasználhatnak a saját tevékenységeik erősítésére, így remek kombókat állíthatunk össze. Az összes szabályra igaz, hogy ugyan elég sok van belőlük, de sosincs túl sok, nem fullad a parti a szabálykönyv olvasgatásába. Két harc között történik még mindenféle a játékban, egyre jobban kibontakozik a történet, néha döntenünk kell különféle dilemmákban, fejlesztgethetjük a karaktereinket, sőt néha le is kell cserélnünk azokat, hogy új más képességekkel rendelkező, más játékstílust kívánó karakterekkel folytassuk a játékot.

A Homályrévben 95 küldetés van, hosszú hónapokra ad lehetőséget a vérontásra. Ez a játék egy evolúciós vonal harmadik állomása tulajdonképpen. A klasszikus asztali szerepjátékokból (mint például a Dungeons & Dragons) alakultak ki a számítógépes szerepjátékok, ezek erőteljesen megnyirbálták azt a szabadságot, amit a szerepjátékok adnak, cserébe lenyűgöző látvánnyal és izgalmas harcokkal kápráztatták el a játékosokat. A Homályrév leginkább ezeknek a számítógépes szerepjátékoknak az asztali változata. A hangsúly a harcon van, a történet tulajdonképpen csak összeköti a csihipuhikat, a kártyás rendszerrel jelentősen csökken, hogy mit is csinálhatunk egy-egy körben - de ez inkább hozzáaad az élményhez, mintsem elvesz belőle. Nem fogunk húsz percig töprengeni azon, hogy mit is csináljunk, és így ott érezhetjük magunkat az események sűrűjében.

És a kistesó

Mindez önmagában még nem lenne feltétlenül elég a sikerhez, a Homályrév azért is lett sikeres mert hihetetlen mennyiségű dolgot pakol bele a dobozába, ami nagyjából akkora, mint egy mikrohullámú sütő (10 kiló). Tele van műanyag figurákkal, tereptárgyakkal, egyedi kártyákkal. Annyival, hogy külön műfaj a darabok helyes tárolásáról készülő videó. Visszatérő panasz, hogy egy-egy kaland előkészületei (a szörny lapkák, a tereptárgyak kiválogatása és felhelyezése) rengeteg időt vesznek el, és legalább annyi idő az elpakolás is a buli után. Mindehhez jön még az ár: a Homályrévet valamivel 50 000 forint alatt mérik, ami azoknak, akik a Rizikóhoz szoktak, elég borsosnak tűnhet. Ne feledjük azonban, hogy ezért kapunk 95 kalandot, ami legalább 200 órányi játékot jelent. Én a családomnak a társasjáték-vásárlásokat a mozi-egyenértékkel szoktam megindokolni. Számoljuk ki, mennyibe kerül a négytagú családnak két óra mozizás, és ha ehhez viszonyítjuk, mennyiből jön ki egy órányi társasozás, máris barátibb az ára.

Fotó: Nádori Gergely / Telex

Persze nem biztos, hogy valaki rögtön el szeretné szánni magát arra, hogy 200 órán át játsszon egy ilyen játékkal, számukra ideális lehet a Jaws of the Lion. Ebben a változatban csak 25 kalandból áll a történet és csak négyféle karakterrel játszhatunk. Nagy újítás a térképek megoldása: ahelyett, hogy vadásznánk az elemeket, amikből összerakjuk a terepet, csak ki kell nyitnunk egy füzet megfelelő oldalát és rögtön ott van minden, így a felállítás és elrakás ideje is jelentősen csökken. Ehhez jön még, hogy az első öt küldetés arra is szolgál, hogy megtanítsa a játékot. Egyre több új szabály lép be, de soha nem annyi, hogy úgy érezzük, túl mély vízbe lettünk dobva. Bár ebben a változatban is halad a történet, nem lehetetlen visszaállítani a kezdő állapotot, így akár többször is végigjátszhatjuk az egészet (bár kétlem, hogy az, aki ennyire élvezte a játékot, ne kezdene el gyűjteni a nagytesó Homályrévre inkább). Mindezek mellett a 16 000 forint körüli árat is könnyebb kimagyarázni a családnak.

Kiknek való a Homályrév és a Jaws of the Lion? Én két kamasz fiammal próbáltam, akik veterán számítógépes játékosok és szeretik a fantasy műfajt. A feleségemet viszont nem is próbáltuk bevonni a játékba, mert ugyan ő is lelkes társasozó, egyértelmű volt, hogy ez nem az, amit igazán élvezne. A fiúk viszont nagyon szerették, és a nagyobbik már gondolkodik azon, hogy a haverjaival dobják össze egy doboz árát és együtt vigyék végig. Annak is jó lehet, aki kipróbálná ezt kicsit társas-, kicsit szerepjáték öszvért, de nem biztos benne, hogy rögtön a műfaj Háború és békéjével kezdené.

(A Jaws of the Liont a Metagame-től kaptuk kipróbálásra.)

Iratkozz fel a Telex hírlevelére!

Belső infók, tartalomajánlók a szerkesztőktől, csodálatos digitális apróságok!

Feliratkozom