Láng Annamária: Ebben a mostani hazában nem tudok otthon lenni

2024. január 27. – 07:28

Láng Annamária: Ebben a mostani hazában nem tudok otthon lenni
Fotó: Alinda produkció

Másolás

Vágólapra másolva

Láng Annamária színész volt Veiszer Alinda beszélgetős műsorának utolsó januári vendége. A teljes interjút havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.

A beszélgetés a művészi kétlakiság előnyeinek-hátrányainak megvitatásával kezdődött. Láng ötödik éve a bécsi Burgtheater színésznője, ahol éppen egy vezetőváltásba csöppent bele, amit az osztrák sajtó nem fogadott egyértelműen pozitívan. Egyúttal a közeg sem volt olyan befogadó vele, amin csak a munka segítette át.

Veiszer Alinda szerint sokan mondják azt, hogy Magyarországon a színház egy izgalmas közeg, és nagyot tud szólni benne egy-egy darab. Vajon egy olyan békésebb, demokratikusabb országban, mint Ausztria, tud-e ugyanakkorát szólni, és néha nem hiányzik-e annak a nyomora, ami itt van?

„Van ott is nyomor, egyfajta érzelmi deficit, amelynek során álarcot visel a társadalom, és nem tudni, mi zajlik mögötte”

– mondja erre Láng.

Megemlíti például a Varázsfuvolát, ami szerinte egy különösen meleg darab, csak érzelmi tisztaság nyilvánul meg benne, és a hat színész olyan csapattá lett, olyan szeretetteli hangulatot teremt, hogy azt az életben még kevéssé tapasztalta meg. Egyúttal a nézők is érzik ezt, és őrületes siker és ünnep minden egyes este. Az osztrák társadalom ridegségére reflektál ez az előadás, és ettől, hogy nyílt szeretetet látnak, olvad a jég – mondja.

Láng hangsúlyozza, hiányzik is az életéből az itteni problémákról való beszélgetés, hiszen a Burgtheaterben külföldi rendezők fordulnak meg, akik a világ problémáit hozzák be, amiknek a feldolgozásában ő is ugyanolyan mértékben részt tud ugyan venni, mint a többi osztrák kollégája, ez mégsem a saját hazája problémáinak a feldolgozása.

Úgy látja, a háttere mégis fontos lehet a Burgtheaterben, mert egy próbafolyamat során elhozza a szomszéd ország problémáit, és elég nyersen tud róluk kommunikálni. Nemrégiben például egy holland rendezővel dolgozott, röviden szó esett köztük a közéletről, és a rendező azt mondta, hogy ők már úgy nevezik Hollandiát, mint Magyarország tengerrel, utalva a náluk zajló populizmusra. A Die Hamletmaschine című darabban pedig, amit Rajk László története ihletett, Láng etűdökben eljátszotta a magyar traumát, amiben a saját érzelmi töltete nagyban segítette.

Ebben a darabban egyébként a trónhoz varrta magát, ami a hatalomhoz való ragaszkodást jelentette. Ezzel kapcsolatban hozzátette, úgy látja, hogy az elmúlt időszak magyarországi közéleti történései nyomán az osztrákok szánalommal néznek a magyarokra, és nagyon-nagyon sokszor fejezik ki részvétüket.

„Nagyon szerettem volna leváltani a Fideszt. Nem szerettem volna annál jobban semmit. Ezt az arcátlan bűnözést nem lehet elviselni. Nagy csalódással járt, hogy nem sikerült.”

Attól nem fél, hogy bezárja magát ezekkel a határozott kijelentéseivel, mert ő nem tud mást mondani, mint amit gondol. A hazátlanság aktuális kifejezés az életében, ebben a mostani hazában, ami itthon körvonalazódott, nem tud otthon lenni, tehát számára nincs – mondja.

Az Új Színházban, 1998-ban volt az első olyan politikai döntés, aminek szemtanúja volt, amikor már nem vezethetett színházat az akkori igazgató, ami sokkoló volt, ugyanakkor természetes, mert mindenki elfogadta – emlékezik vissza. A Krétakörben ugyanezt élte át, szinte üldözi őt a jelenség, és ugyancsak nagy veszteségként élte meg azt is.

Lángot már a második holokauszthoz kapcsolódó filmes munka találta meg, ezzel kapcsolatban a generációs szembenézés kerül szóba. A saját életére reflektálva elmondja, felmerült már benne kérdésként, hogy vajon ismétli-e egy őse múltját, és vajon kit visz ő tovább a családjából.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!