Jegeli a kapcsolatát az Operával, de méltó körülmények között folytatná a munkát az intézménnyel Rost Andrea

A héten Rost Andrea Kossuth-, Prima Primissima és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes volt Veiszer Alinda műsorának vendége. Az interjú elején, amelynek teljes verzióját egy jelképes havidíjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni, a közelgő újévi gálakoncertről beszélnek, amiből szeretne hagyományt teremteni.

Az újév jelentőségével kapcsolatban megjegyzi az énekesnő, hogy ez az időszak jó alkalom arra, hogy az ember magához ragadja a gyeplőt, és maga irányítsa az év hátralevő részét. Ilyenkor dől el nála az is, hogy mit, mikor és kivel fog előadni az év során.

Az énekesi pályájának indulásával kapcsolatban Rost Andrea azt mondja, hogy az övé egy igazi berobbanás volt. Főszerepet énekelt az Erkelben, Gulyás Dénessel dolgozott, aki akkoriban dominánsan jelen volt az operajátszásban, ő mint főiskolás dolgozott vele, ami akkoriban nagy dolognak számított. Ezzel párhuzamosan kezdett Bécsben énekelni a Staatsoperben. Nála azonban kivételesen nem ez hozta meg az itthoni ismertséget, hanem Bécs egy kicsit emelt a már meglévő ismertségén. Bécs után jött Salzburg, majd a milánói Scala és a világhírnév.

Szóba kerül, hogy a budapesti Operában az énekeseket méltatlanul kezelik, kizsigerelik, akik aztán nem mernek fellépni ez ellen, és az érdekeiket képviselni. Legutóbb azt hallotta, hogy Wagner előadások szinte azonos szereposztással három-négy egymást követő napokon mentek. De vannak, akik nagyon sokat köszönhetnek a vezetésnek, ezért nem fognak semmit lépni. Ő úgy döntött, most kicsit jegeli a kapcsolatát az intézménnyel. Ha megkeresik, és közösen meg tudnak állapodni olyan szerepekről, körülményekről, ami mindkét félnek jó, akkor a következő évadban akár már szerződne, de addig nincs napirenden, hogy visszatérjen az Opera színpadára.

Az igazgatói posztra is azért pályázott, mert jó lenne, ha több nő kerülne vezetői pozícióba világszerte. A szépséget és a harmóniát képviselné vezető pozícióban, mert a kinti világban annyira sok a borzalom, hogy az emberek ha elmennek színházba, akkor a szépre vágynak, és arra, amit a színházon kívüli világban nem találhatnak meg.

Politika és művészet kapcsolatát is érintettek, így például arról is beszélt, amikor Fekete György nyilatkozatai miatt felfüggesztette az MMA tagságát, de nem akart jobban elmenni ebbe az irányba, nála a középpontban a művészi kiteljesedés áll, amihez rengeteg út vezet, és ameddig hagyják, addig szeretne itthon működni, a magányos farkas szerepét hátrahagyva, csapatban gondolkodik a jövőt illetően.