Egy nagy író talán utolsó nagy dobása

„Az élet veszélyes, Marion, bármelyik pillanatban bármi történhet velünk. Maga is tudja, én is tudom, mindenki tudja... és aki nem tudja, az nem figyelt, és aki nem figyel, az nem is él igazán.”

Paul Auster legújabb, Baumgartner című regénye egyszerre klasszikus austeri szöveg, amelyben a szerző felvonultatja szinte az összes, az életművére jellemző kézjegyét, ugyanakkor atipikus is abban a tekintetben, hogy nincsenek benne olyan váratlan és mindent felforgató csavarok, mint amilyenekhez az Auster-rajongók hozzászokhattak. Utóbbi fejlemény nem tesz rosszat a regénynek, sőt, mivel így a szélviharként kavargó események helyett a fókusz az emberi, önismereti kérdéseken maradhat.

A magyarul ismét csak Pék Zoltán fordításában megjelent regény cselekményének összefoglalásához nem kell különösebb erőfeszítéseket tenni, hangulatát és lecsupaszítottságát tekintve pedig hasonló, mint az elmúlt években itthon is kultikussá vált John Williams-mű, a Stoner.

Sy Baumgartner egy átlagos életet élő nyugdíjas filozófiaprofesszor, akinek egy tragikus esemény során tíz évvel korábban meghalt a felesége, a szöveg pedig lényegében a címszereplő gyászát, útkeresését, múltját és párkapcsolatát dolgozza fel. Tőle származik a cikk eleji idézet is egy olyan beszélgetésből, amelynek során egy gyásztanácsadónak magyarázza, hogyan érzi magát azután, hogy elvesztette azt az embert, aki évtizedeken keresztül a társa volt.

„Rettenetesen. Nyomorultul. Ezer darabba törve. (...) De amennyire értem azt, amin most keresztülmegyek, őszintén mondhatom, hogy nem dagonyázom az önsajnálatban, nem nyögdécselem az égnek, hogy miért én? Miért nem én? Az emberek meghalnak. Fiatalon, öregen, ötvennyolc évesen. Hiányzik, ennyi az egész. Ő volt az egyetlen ember a világon, akit szerettem, és most ki kell találnom, hogy tudok élni nélküle.”

A könyv elején sorjáznak az Austerre jellemző eseménysorok. Banális okból születő balesetek; apró, de rossz döntések, amelyek komoly következményekkel járnak; a meg nem történt dolgok misztériuma: valaki órákon keresztül nem zárta el a tűzhelyet, majd emiatt megégette a tenyerét, de ennél sokkal nagyobb baj is történhetett volna.

Paul Auster azért is a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb szerzője, mert könyveiben egy közérthető, mégis teljesen egyedi világot épített fel, amelyben a fikció sajátságosan keveredik a megtörtént eseményekkel. Ebben a regényben is van baseball, mindenféle alszövegek, versek, fontos helyszín New Jersey és Newark (ahonnan az író is származik), játék a nevekkel, önéletrajzi elemek, keményen gürcölő európai bevándorlók, és persze – mintegy kötelező posztmodern névjegyként – felbukkan egy olyan szereplő is, akit Paul Austernek hívnak.

A 4321-hez hasonlóan ennek a regénynek is érdeme, hogy viszonylag sűrűn átszövik történelmi események. Néhány sorban összefoglalja New York, a világ fővárosának lezüllését a 70-es években, ezúttal is megjelennek olyan meghatározó történelmi momentumok, mint a Vietnám elleni amerikai háború (és az értelmetlen besorozás elleni bujkálás), de Auster a faji diszkriminációról is tud újat mondani egy Washingtonig tartó vonatozás történetével 1968-ból.

Miközben a cselekmény nem különösebben dinamikus, unalmasnak vagy vontatottnak egyáltalán nem mondanám, mert egyébként egy sor intellektuálisan izgalmas kérdést is pedzeget. Van-e olyan művész, akinek nincsenek kétségei, csüggedt pillanatai, aki nem az önbizalom és az önutálat közötti változékony területen él? Van-e értelme disszertációt írni „Merleau Akárkiről, ki nem szar le egy halott francia filozófust”? És ha már filozófia, idebiggyeszteném a narrátor rövid reflexióját Sy Baumgartnerről, a vénülő fenomenológusról,

„aki egész életét a kézzelfogható dolgok birodalmában töltötte, magányos utazó, aki derékig gázol az emberi percepció rejtélyes, ontológiai mocsarában: most végre megtalálta a vallást. Vagy ami annak felel meg egy olyan embernél, akinek nincs vallása és nem hisz semmiben, csak abban, hogy kötelességünk jó kérdéseket feltenni arról, mit jelent életben lenni, még ha tisztában is van vele, hogy sosem tud majd rájuk válaszolni.”

A rejtélyek és rejtvények helyett a hangsúly ebben a könyvben az olyan kérdéseken van, mint hogy hatvan körül újra tudja-e valaki kezdeni az életét, de az elbeszélő egy ponton azt is elárulja: a Baumgartner házaspár hosszú és harmonikus kapcsolatának az volt a kulcsa, hogy sosem mondták meg egymásnak, hogy mit csináljon a másik.

Baumgartner arról is elmélkedik, hogy az élethez hozzátartozik a fájdalom, „és aki a fájdalomtól való félelemben él, az nem is él igazán”, de felvillantja az irodalom erejét is, amely szerint egy embert megváltoztathatnak „egy kitalált műben elbeszélt képzeletbeli események”, ezzel pedig kár is lenne vitatkozni.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a nagy megfejtésektől sosem ódzkodó szerző a kora előrehaladtával fordult a mélyebb, érzelmesebb, összegzőbb témák és történetek felé. 2017-ben több mint két tucat kötet után, 70 éves korában jelent meg legutóbb könyve, a már említett 4321, amely radikálisan más hangot ütött meg korábbi munkáihoz képest. A sokszor talán leginkább minőségi ponyvában utazó Auster egy családtörténet négyféle verzióján keresztül írta meg az Egyesült Államok 50-es és 60-as éveinek történetét, és állított össze egy részletes, sokszínű tablót társadalmi kérdésekről és emberi kapcsolatokról.

Hat év szünet után, idén novemberben került a boltokba a Baumgartner, amelynek néhány hónappal a megjelenése előtt derült ki, hogy Austernél rákot diagnosztizáltak, és egy New York-i klinikán kap kemo- és immunterápiát. Auster felesége, a szintén jelentős írónak számító Siri Hustvedt akkor úgy fogalmazott az Instagramján, hogy egy ideje Rákországban él, ahová akár saját betegségük, akár valamelyik hozzátartozójuk miatt már nagyon sokan eljutottak.

Auster november közepén azt mondta a Guardiannek: bizonytalan egészségügyi állapota miatt elképzelhető, hogy ez a könyv lesz az utolsó dolog, amit valaha írt. Ha végül így alakul, a Baumgartner méltó befejezése lesz egy nagy író pályafutásának.

Paul Auster: Baumgartner
Fordította: Pék Zoltán
21. Század Kiadó, 2023, 5490 Ft