Tíz éve a norvég király szomszédja, a hit mentette meg az életét, és saját darabjainak premierjére se megy el

Mint megírtuk, a norvég Jon Fosse nyerte el az idei irodalmi Nobel-díjat. A József Attila-díjas Cserna-Szabó András az egyik kedvenc szerzőjének tartja a norvég író-drámaírót, így a lehető legjobb személyhez fordultunk, hogy mutassa be Fosse életművét. Cserna-Szabó 15-20 éve találkozott először Fosse nevével, amikor Oslóban járt, és már akkor is ünnepelt szerző volt. Kérdésünkre azt mondta, Fosse köteteiben visszaköszön az a minimalizmus, ami a skandináv kultúrára, azon belül az építészetre és filmművészetre is jellemző.

„Egy hihetetlenül letisztult szerző, aki odáig csupaszítja le a történeteit, hogy már a csend is elkezd beszélni”

– részletezi Cserna-Szabó. Szerinte ezért is indokolhatta a Svéd Királyi Akadémia a döntését azzal, hogy Fosse a kimondhatatlannak ad hangot műveiben. „A kedvencem a Reggel és este című kisregénye, ami egy halász első és utolsó napjáról szól. Ha igaz, hogy a novella a tömörítés művészete, akkor ez végképp az. Nincs száz oldal a kötet, de valami fantasztikus, igazi desztillált irodalom.”

A drámáit is ebben a lecsupaszított stílusban írja. „Én segédkeztem egy drámájának a nyers fordításában is, amit Szász János rendezett Oslóban. Az Oidipusz-trilógia volt egybemontírozva, lecsupaszítva, és működött” – meséli Cserna-Szabó.

A. Dobos Éva már húsz éve fordítja a norvég alkotó köteteit. Eleinte meggyűlt a baja Fosse egyedi nyelvtani fogásaival, főleg a vesszőkkel, amiket inkább érzések, mint logikus szabályok alapján pakolgat a szövegeiben. „Mindig azt mondja, hogy nyugodtan tegyek belátásom szerint, bízik a fordítói képességeimben, ő abba nem szól bele” – mondta kérdésünkre a műfordító, aki akkor talált rá Fosse életművére, mikor kezébe vette az Álmatlanság című könyvét.

„Senki nem kért meg rá, de én azonnal elkezdtem fordítani, annyira magával ragadott. Majd felkerestem a Kalligram kiadót, hogy itt egy zseniális író, akinek ki kellene adni a kötetét.”

És így is lett, 2008-ban kiadták magyarul a két fiatal szerelméről szóló történetet, nagyjából 400-500 példányt nyomtathattak belőle – emlékszik vissza A. Dobos Éva. Ő már negyven éve él Oslóban, és rendszeresen találkozik is a díjnyertes íróval, aki szerinte alapvetően egy visszahúzódó karakter. „Nagyon csendes, nem szeret szerepelni sem, vagy könyvbemutatókra, fesztiválokra járni, még a darabjainak se megy el a színházi bemutatóira, csak a főpróbákra. Azt tudni kell róla, hogy mélyen vallásos, heti többször jár templomba. Szlovák feleségének hatására tért át a katolikus hitre, ami azért szokatlan, mert Norvégiában mindenki protestáns. Neki nagyon sokat segített a vallás, ugyanis sokáig küzdött az alkoholizmussal, és lényegében a hit mentette meg az életét. Ezt egyébként sosem titkolta el, sőt még a köteteiben is megjelenik motívumként. Ő egy kételkedő karakter, aki szeret az emberi létről, Istenről és a köztük lévő kapcsolatról filozofálni és kérdéseket feltenni.”

A műfordító korábban interjút is készített Fossével, még tíz évvel ezelőtt, ami a Kalligram honlapján jelent meg A norvég király szomszédja címmel.

„Fosse 8-10 éve lakik abban a művészlakásban, ami a norvég királyi palota kertjében van, és mindig a nemzet nagy művészének adják ki.”

A. Dobos Éva is azt javasolja, ha valaki még nem tartott a kezében Fosse-kötetet, érdemes a Reggel és este című novellájával kezdeni – és lehet, hogy a végén annyira megszereti majd, mint Cserna-Szabó András.