Szente Vajk: Nem jó érzés, hogy a Petőfi-filmet úgy kritizálják, hogy még el sem készült

Szente Vajk, a Kecskeméti Katona József Színház főrendezője volt Veiszer Alinda műsorának vendége. A színész-rendező beszélt arról, hogy szerinte mi a színház jövője, de szóba került a készülő Petőfi-film is, amit Rákay Philippel és Kis-Szabó Márkkal közösen írtak. A Szente Vajkkal készült teljes beszélgetést itt lehet megnézni némi támogatásért cserébe.

A színész az interjúban mesélt arról, hogy ma mire kell egyre inkább figyelni a „színházcsináláskor”: szerinte egy színházvezető régebben sokkal több időt fordíthatott magára a színdarabra, manapság azonban hangsúlyosabb szerepe lett marketing- és saleskérdéseknek is.

„Én azzal nem vagyok barátságban, hogy úgy csináljunk kultúrát, hogy igazából nem kifejezetten tartjuk szem előtt, hogy ez hány embert fog érdekelni, hanem szerintünk az megfelelő minőségű, szerintünk az magaskultúra.”

Szente Vajk szerint ez egy idejétmúlt gondolat, és ma még ez működik, de már nem sokáig. „Az lesz, hogy fizetnek az emberek a jegyért, vagy nem” – mondta. Hozzátette: egy olyan korszak végét éljük Magyarországon, mikor még semmilyen elvárás nincs a kőszínházak felé, hogy hány jegyet adnak el, és mennyiért. „Ha nincs nézettség, akkor miért csinálod?” – tette fel a kérdést. Szerinte emellett le kell számolni azzal a hozzáállással, hogy ha valamit sokan néznek, akkor az már valamiért nem is jó.

Szente elmondta, hogy neki igénye van arra rendezőként, hogy egy színdarabban sok zene szóljon, ő általában eszerint is rendezi darabjait. A zenés darabjait ért kritikákról általánosságban az a véleménye, hogy mivel az interneten már mindenki leírhatja, mit gondol, ezek a szavak már kisebb súllyal bírnak. Abban egészen biztos, hogy a nézőket már nem befolyásolja, hogy mit írnak a kritikákban a darabokról.

Szóba került a készülő Petőfi-film is, aminek Szente Vajk az egyik írója Kis-Szabó Márk és Rákay Philip mellett. A film forgatásán ő és Rákay kreatív producerként vettek részt, így Szente ott volt a szereplők kiválasztásánál is. Szente Vajk elmondása szerint a filmben kiderül majd, hogy Petőfiben milyen szintű elhivatottság volt, hogy „ezt a napot meg kell csinálni”, úgy, hogy közben nem látta, hogy mi lesz a végén. „Szeretnénk bemutatni, hogy ők is a forradalom növekedésével látták meg, hogy mi is történik ott” – mondta.

A film állami támogatásairól és arról, hogy mint „kurzusfilm” nem érheti-e majd sok kritika a filmet, Szente Vajk azt mondta, hogy tisztában van a csapdákkal, de megpróbálnak egy jó filmet csinálni. Szerinte a következő évek történetének arról kell szólnia, hogy ne legyen a magyar filmekkel kapcsolatban egy nagyon erős negatív előítélet.

Arról, hogy az utóbbi időben több neves rendező fogatókönyvét is visszadobták, miközben a Petőfi-film nagy támogatás mellett forog, azt mondta, hogy ő a háttérfolyamatba nem lát bele, ő a negatív oldalát a dolgoknak ilyen szempontból nem tapasztalja.

„Az viszont nem jó érzés, hogy a filmet már úgy kritizálják, hogy az nem készült el. Az lenne jó érzés, ha ezt a filmet lehetne úgy nézni, hogy filmként értékeljék”

– tette hozzá. Szóba került az is, hogy abban mennyi politika van, hogy ezt a filmet épp azok csinálják, akik. „Nem lehet az, hogy az ezzel kapcsolatos döntéseket az alapján hozták meg, hogy ez egy jó téma? Felmerül ez a kérdés bárkiben, hogy ez egy jó forgatókönyv?” – kérdezte. Szerinte az ő munkájára abszolút nem telepedett rá a politika, nem voltak ilyen szempontok a készítésnél. Jelenleg azon dolgoznak, hogy a filmet úgy ítéljék majd meg, ahogy „szeretnék, hogy megítéljék”, és nem a körülményei alapján.

Az interjúban előkerült az is, hogy mikor színésznek tanult, már akkor is tisztában volt azzal, hogy a „túloldalon is” akar majd állni. De arról is meg volt győződve, hogy a húszas évei végéig tapasztalatot kell gyűjtenie ehhez. A Madách Színházban betöltött szerepéről és arról, hogy Szirtes Tamás igazgató maga mellé vette – amiből sokan arra következtettek, hogy ő lehet majd a következő igazgató –, Szente azt gondolja, hogy az az időszak arról szólt, hogy hogyan avatódik be egy arra affinitást érző ember a rendezésbe. Az elszakadáshoz pedig az vezetett, hogy a Madách három-négy bemutatója évente Szente Vajknak nem nyújt elég lehetőséget tapasztalatszerzésre, ezért kezdte el „járni az országot” – fogalmazott.

Beszélt jövőbeli terveiről is: azt szeretné, hogy legyen olyan színpadi előadás, aminek ő a szerzője, és azt később filmre is tudják majd vinni. Szerinte az egy jó irány, hogy sikeres színházi darabokból film születik. Az interjúban szó volt még arról, hogy Szentének van-e politikai ambíciója, illetve az is előkerült, hogy mit gondol az Operettszínházba beadott vezetői pályázatáról és annak elbírálásáról.