A K-pop felfalja, megrágja és kiköpi a művészeit, de nem biztos, hogy ezt ölbe tett kézzel kéne néznünk
2023. május 1. – 22:15
Április 20-án holtan találták az ASTRO nevű dél-koreai fiúbanda egyik tagját, Mun Bint (Moon Bin) a lakásában. Az alig 25 éves énekes-színész-modell halálhírére világszerte megdöbbenéssel reagáltak a rajongói. Mun Bin öngyilkos lett, ezzel bekerült azok közé a koreai hírességek közé, akik nagyon fiatalon, látszólag előzmények nélkül véget vetettek az életüknek – ez a lista pedig meglehetősen hosszú.
A halálesetek mögött egy, az embereket végletekig kizsigerelő rendszer és a fiatalok körében amúgy is növekvő öngyilkossági ráta áll. Az utóbbi években a koreai popzene, azaz a K-pop és a koreai kultúra világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, ami lehet, hogy a jövőben pozitív hatással lesz a K-pop-sztárokkal való bánásmódra. Addig azonban az olyan halálesetek, mint amilyen Mun Biné is, felvetik a kérdést: tényleg érdemes bármilyen módon támogatni egy olyan iparágat, ami nemhogy nem védi meg, de a legvégsőkig dolgoztatja az művészeit?
Miből lesz a K-pop-sztár?
Mun Bin egy viszonylag sikeres fiúbanda, az ASTRO tagja volt. Bár a csapat nem ért el olyan nagy nemzetközi sikert, mint mondjuk a BTS, és nem is a legnagyobb ügynökség ügyfelei voltak, a csapat azért ismert volt hazai szinten.
Mun Bin kapcsolata sem most kezdődött a szórakoztatóiparral, hanem még egészen fiatal gyerekként. Eleinte gyerekszínészként és modellként tevékenykedett, és arról volt ismert, hogy nagyon hasonlított egy híres színészre, akinek a fiatalabb kiadásaként szerepelt is a vásznon. Később aztán – sok más tinédzser koreaihoz hasonlóan – csatlakozott egy tehetséggondozással foglalkozó ügynökséghez.
A dél-koreai zeneipar ugyanis nem egészen úgy működik, mint amit mi Nyugaton megszoktunk. Általában nem úgy tör be valaki az iparba, hogy szépen lassan megtanulja a zene csínját-bínját, felépítgeti az imidzsét, és aztán híres lesz. A forgatókönyv inkább úgy néz ki, hogy az embert leszerződteti egy ügynökség, ahol órákra jár, hogy az ének- és tánctudását tökélyre csiszolva aztán ünnepélyes körülmények között „debütáljon” egy bandában vagy ritkán szólóénekesként.
A „tréningidőszak” jellemzően évekig eltart, de a sokévnyi gyakorlás még korántsem jelenti azt, hogy az ember végül debütál és hírességgé válik. A szerződések értelmében, ha sikerül a bemutatkozás, akkor a zenész jó ideig nagyon olcsón dolgozik, ugyanis az általa generált bevételt arra kell fordítania, hogy visszafizesse a képzése költségeit annak a vállalatnak, ami kitaníttatta. Ezen az úton ment végig Mun Bin is, végül pedig a Fantagio ügynökség ASTRO nevű bandájában mutatkozott be a közönségnek 2016-ban.
Első ránézésre nem sok kivetnivalót talál az ember ebben a karrierútban, bár az egy kicsit talán szokatlan, hogy Mun Bin már gyerekkorától kezdve az iparban volt – persze ez akár előny is lehetett. Ugyanakkor a K-pop-ügynökségek időnként elképesztő megpróbáltatásoknak teszik ki az általuk trenírozott fiatalkorúakat. Az egész folyamat nagyon versenyszerűen zajlik, eleve nem könnyű bekerülni egy ügynökséghez, az embernek tovább kell hozzá jutnia a többfordulós meghallgatásokon. A szórakoztatóipar rendkívül népszerű pálya a feltörekvő koreai fiatalok körében. A dél-koreai oktatási minisztérium 2021-ben végzett felmérése szerint a színészek, modellek és énekesek az általános iskolások top 10 álommunkája között szerepelnek.
A neheze is csak ezután jön, valójában nem is képzésről, hanem kiképzésről van szó. A „trainee” vagyis tanonc pozícióban levő gyerekek iskola mellett akár késő estig bent vannak az ügynökségnél, hogy tánc- és énekórákon vegyenek részt. Sokan az ügynökség kollégiumába is beköltöznek. Eközben nem tudnak megfelelően teljesíteni az iskolában, a barátaikkal és a szeretteikkel is megszakadhat a kapcsolatuk. Erre a felkészülésre évek mennek el, a tanoncok gyakorlatilag az egész fiatalságukat ezzel töltik: Mun Bin a korábbi tapasztalatai ellenére nyolc évig gyakorolt, mielőtt debütált. Húga, Mun Szua, aki szintén K-pop énekesnő a Billlie nevű lánybandában, 12 évet töltött felkészüléssel (a zenekar nevét tényleg három l-lel írják).
Nem titok az sem, hogy a fiatalokat a trénerek és a menedzserek sokszor verbálisan bántalmazzák, megjegyzéseket tesznek a külsejükre. A tanoncoknak úgynevezett „idollá” kell válniuk, minden szempontból:
a képességeik fejlesztése mellett a külsejüket is tökéletessé kell csiszolniuk, ha kell, éhezéssel vagy akár plasztikai műtéttel.
Az ügynökségek sokszor nyomást gyakorolnak a tanoncaikra, hogy feküdjenek a kés alá, különben nem debütálhatnak. Szintén ezzel fenyegetik őket, ha nem fogynak le elég gyorsan a kívánt testsúlyra – ami időnként már inkább az alultáplált kategóriát súrolja. A debütálással való érzelmi zsarolásnak aztán sokszor evészavar, testképzavar, szorongás és depresszió lesz az eredménye – ilyen állapotban mutatkoznak be a koreai posztárok, akik ráadásul nem is biztos, hogy nagykorúak. Tavaly például komolyan megosztotta a K-pop-rajongókat, hogy egy ügynökség New Jeans néven indított lánybandájában alig 14 éves a legfiatalabb énekes, de a társai közül sem töltötte be senki a huszadik életévét.
És ha valaki végig is csinálja a fent leírt, vért izzasztó folyamatot, átműtteti az arcát, vagy komoly mentális zavarok alakulnak ki nála az évek során, akkor sem biztos, hogy sztár lehet belőle. És mivel a tréning általában az iskolai teljesítmény kárára megy, ezért egyes tanoncok végül nem biztos, hogy úgy tanulhatnak tovább, mint ahogy azt szerették volna. Egy, a Guardiannek nyilatkozó tehetséggondozó akadémia tulajdonosa szerint azért is természetes, hogy ilyen versenyistállókban képzik a popénekeseket, mert ha nem táncot, akkor mást kellene ugyanilyen intenzitással tanulniuk a fiataloknak az iskolában. „A K-popot úgy ábrázolják, mint egy gyárszerű iparágat, de én megkérdőjelezem ezt a nézetet, mert Koreában mindenki kénytelen évekig tanulni” – mondta, rámutatva arra, hogy az országban egyébként is iszonyatos versenyszellemmel hajszolják magukat az emberek az iskolában és a munkában egyaránt.
Piedesztálra emelik az idolt, aztán onnan lökik a szakadékba
Mielőtt azt hinnénk, hogy a debütálás valóban a vágyott megváltás a fiataloknak, jegyezzük le: a nyomás nem szűnik meg teljesen, csak átalakul. A debütálás során a lány- vagy fiúbanda kiad egy vagy két számot, amit aztán hetekig reklámozniuk kell különböző tévéműsorokban.
A nagyobb ügynökségek bandái általában jobban teljesítenek, több publicitást kapnak, de már az is okozhat hírverést körülöttük, hogy egyáltalán melyik vállalat köpönyegéből bújnak ki. A kisebb ügynökségek – mint amilyen Mun Bin mögött is állt – általában kevesebb pénzből próbálják ismertté tenni a bandáikat. De az ilyen csapatoknál is elképesztő az a munkatempó, amit egy K-pop-sztárnak bírnia kell. Egy szám kiadása után az énekesek néha napokon át egyik jelenéstől a másikig szaladgálnak, van, hogy egy-két napig egyáltalán nem is alszanak, csak akkor, ha épp fuvarozzák őket egy másik helyszínre. Ez a munka időnként végkimerülésig terheli a bandatagokat, nem ritka, hogy az énekesek elájulnak a saját koncertjeiken.
Aztán ha az ember véletlenül befut, akkor sem habos torta az élet. A koreai rajongók általában nagyon megosztottan reagálnak egy-egy idolra. Előfordul, hogy elsőre imádják, aztán ha valami baklövést követ el, akkor annál mélyebbre taszítják. A baklövés itt akár olyan pitiáner dolog is lehet, hogy az illető két kézzel eszi az epret, felszed néhány kilót vagy túl sokat ad le, esetleg lustán táncol egy próbán. A koreai netezők híresek arról, hogy elképesztő cyberbullyingnak teszik ki azokat a hírességeket, akiket valamiért nem szívlelnek. Az online zaklatás miatt vetett véget életének az f(x) nevű lánybanda énekesnője, Szolli is 2019-ben. Az ő halála miatt követelték sokan a dél-koreai kormánytól, hogy vezessen be szigorúbb büntetést az online gyűlölködés és a bántó kommentek megregulázására.
Alig egy hónappal Szolli után, egyik legjobb barátnője, a szintén híresség Ku Hara is meghalt tisztázatlan körülmények között, miután az exbarátja a szakításuk után bosszúpornót töltött fel róla az internetre. Ku Hara valószínűleg már a szexbotrány nélkül is iszonyatos online gyűlölködést kapott volna, amiért párkapcsolatban volt, ugyanis a K-pop-idoloknak az ügynökségük gyakran megtiltják, hogy barátjuk vagy barátnőjük legyen. Ennek megakadályozására a tréning idején odáig is elmennek, hogy elveszik a tanoncok telefonját, és ellenőrzik, nem csetelnek-e az ellenkező nem képviselőivel. Az pedig szóba se jöhet, hogy egy meleg idol felvállalja a homoszexualitását.
„Koreában más országokhoz képest nagyon szigorú erkölcsi normák vonatkoznak a hírességekre. Ha egy sztár csak egy kicsit is másképp viselkedik, mint amit »tisztességesnek« tartanak, a közönség megtámadja. Sztárként pedig nehéz figyelmen kívül hagyni ezt a fajta támadást, az erős kollektivizmusból fakadó nagy társadalmi nyomás miatt” – mondta a BBC-nek Ha Dzsegon koreai popkultúra-kritikus.
A nullára redukált magánélet mellett azért legalább jól keresnek az idolok, ugye? Hát, nagyon nem!
Ahogy azt említettük, az idolok sokszor nagyon fiatalon kötnek szerződést a munkáltatójukkal. Néhány éve még nagyon elterjedt gyakorlatnak számított, hogy a tanoncokkal úgynevezett „rabszolgaszerződéseket” írattak alá a debütálás előtt. Ezek hosszú ideig – általában 7-10 évig – tartó, exkluzív megállapodások, amik nagyon kevés kontrollt biztosítanak az idoloknak az időbeosztásuk vagy az anyagi jutalmuk felett – sőt abba sem lehet beleszólásuk, hogy mit énekelnek. Ráadásul a szerződések értelmében a debütált idolok kénytelenek visszafizetni a képzésük és a koszt-kvártély árát, amit korábban a vállalat állt. Így a zenészek általában 10-20 százalékot kapnak a profitból, amit termelnek, a többi az ügynökségüké. Ha csapatban szerepelnek, a számok még rosszabbak, mert a pénzt a zenekar tagjai között osztják fel. De olyan is előfordul, hogy a saját menedzserük elsikkasztja a pénzüket.
Bár 2017-ben a bíróság elrendelte, hogy az ügynökségek álljanak le a rabszolgaszerződésekkel, a BBC-nek megszólaló szakértő, Rob Schwartz kétli, hogy ezek az ügyek nagy változást hoztak volna a koreai zeneiparban. „A K-pop-sztároknak több kontrolljuk van, abban az értelemben, hogy nem ellenőrzik őket annyira. A dolgok megváltoztak, de nem feltétlenül mondanám, hogy jobbak lettek” – mondta Schwartz. Az elmúlt hónapokban egy nagyon sikeres lánybanda, a LOONA tagjainak egy része pert nyert a rabszolgaszerződésük miatt, és sikerült kiszabadulniuk az ügynökségüktől. Az ő példájuk lehet előremutató, de nagy változásokat szintén nem szabad remélni miatta.
Sok fiatal lesz öngyilkos, de ezt nem kéne ölbe tett kézzel nézni
Ku Hara és Szolli mellett egyébként nagyon hosszú listát lehetne arról írni, hogy hány énekes és hány fiatal koreai színész halt meg az elmúlt években. A színészeket azért is lehet szintén ide sorolni, mert nem egyszer ők is hasonló utat járnak végig egy ügynökséggel, mint a K-pop-idolok.
Április elején Csong Cshejul 26 éves színésznőt holtan találták otthonában, augusztusban pedig Ju Dzsuün színésznő halt meg. 2018-ban a 100% fiúzenekar tagja, a 33 éves Szo Minu az otthonában halt meg, a kiadója csak annyit közölt, hogy a halál oka szívmegállás volt. Három hónappal korábban a nagyon sikeres SHINee együttes énekese, Kim Dzsonghjon öngyilkosság gyanújával halt meg. Ő 27 éves volt, az ő halála rázta meg talán a legjobban a K-poppereket. Nem mindegyik halálesetet ismerték el öngyilkosságnak, de valószínűsíthető, hogy a korábbi ügyek is azok voltak.
Az öngyilkosságok száma persze nem csupán az embert próbáló munkából, hanem a kulturális közegből is fakad. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országai közül Dél-Koreában a legmagasabb a fiatalok öngyilkossági aránya. Az országban 2021-ben 100 ezer emberből 26 volt a ráta. A legmeglepőbb adat mégis talán az, hogy
bár az ország általános öngyilkossági aránya csökken, a húszas éveikben járók halálozási aránya emelkedik az ország egészségügyi és jóléti minisztériuma szerint.
Ennek egyik oka a mentális betegségek stigmatizáltsága, ami a hírességek esetében még erősebb. Az iparág tisztában van a sztárok mentális egészségét érő megterheléssel, és főleg az elmúlt évek öngyilkossági ügyei után úgy tűnik, hogy már kicsit jobban odafigyelnek az idolok lelkiállapotára. Az elmúlt években több K-pop-énekes is tarthatott szünetet a karrierjében. Ju Dzsongjon, a Twice nevű, az egyik legsikeresebb lánycsapat tagja 2020 óta négy alkalommal vonult vissza mentális problémák és nyaksérülés miatt. Az elmúlt hónapokban fokozatosan visszatért, de a rajongók egy része rögtön azzal fogadta, hogy meghízott az antidepresszánsoktól.
Mun Bin 2019-ben és 2020-ban szintén egészségügyi okokra hivatkozva tartott szünetet. A BBC szerint az énekes a legutolsó koncertjén is arról beszélt, hogy nehéz időszakon megy át, és elnézést kért a rajongóitól, amiért nem teljesít olyan jól, mint korábban. „Gyakorolok és próbálom apránként összeszedni a dolgokat, amiket elhagytam. Ezt a munkát választottam, így boldognak kell lennem, hogy a rajongókat is boldoggá tehessem” – mondta egy nemrég tartott élő bejelentkezésben is.
Több ügynökség is terápiás foglalkozásokat vezetett be a tanoncoknak és a hírességeknek. A Naver, Dél-Korea legnagyobb keresőmotorja 2020-ban bezárta a szórakoztató hírek alatti kommentszekciót, felismerve, hogy mennyire mérgezővé vált a környezet. Vannak tehát minimális eredmények, de ezeknek a hatása egyelőre elenyészőnek tűnik, miközben a K-pop és a koreai kultúra népszerűsége egyelőre csak növekedni látszik globális szinten – ez a Hallju (Hallyu), vagyis a koreai hullám. A rajongótábor kulturális színesedésével fellazulhatnak az idolokra vonatkozó elvárások, ám egyelőre nagyon nem úgy tűnik, hogy erre kellő gyorsasággal reagálna a koreai zeneipar.
Utolsó szalmaszál, hogy ha az ipar nem változtat, akkor talán a megengedőbb szemléletű rajongók fognak elég nyomást gyakorolni majd az ügynökségekre és az őket szabályozó kormányra, de erre nem sok esély van. Addig nézhetjük ölbe tett kézzel, ahogy emberek a szemünk láttára agyondolgozzák magukat. Vagy nemes egyszerűséggel nem támogatjuk tovább a K-pop-ipart a figyelmünkkel.
