Várady Szabolcs költő: Mostantól többet kell majd a lényeggel foglalkozni

Soha nem érezte, hogy mindent kihozott volna magából, ezért most, nyolcvanévesen majd megpróbál már inkább a lényeggel foglalkozni – mondta Várady Szabolcs költő, műfordító, szépirodalmi szerkesztő Alinda műsorában. A teljes beszélgetést havi előfizetéssel itt lehet megnézni, ebben Várady elmondja: a lényeg alatt a költészetet érti, igyekszik még minél jobb verseket írni.

Várady Szabolcs 1943-ban született Budapesten, fiatalon elkezdett verseket írni, felnőttkora nagy részében az Európa Könyvkiadónál dolgozott, a rendszerváltás után pedig a Holmi irodalmi folyóirat egyik szerkesztője lett. Munkásságát Radnóti-, Kossuth- és József Attila-díjjal ismerték el.

Érdekes családi háttér

Alinda műsorában Várady a gyerekkoráról azt mondta: szüleivel elég kevés kapcsolata volt, nagyrészt nagyanyja nevelte fel. Apja gyógyszerész és egy vegyi üzem tulajdonosa volt, akit a Rákosi-rendszerben börtönbe zártak és vagyonelkobzással büntettek, amiért „árut halmozott fel”. Ez nem jelentett többet néhány tucat kiló lisztnél, cukornál és olajnál.

Várady elmondása szerint apja szerette a nőket, többször újraházasodott, öt gyerekéből viszont csak ketten érték meg a felnőttkort. Egy ideig egy lakásban éltek Várady elvált szülei, anyja (új férjével), és apja (új feleségével), ami feszültségeket okozott. Az ő egyetlen szerencséje az volt, hogy kapott egy külön bejáratú szobát, ezzel pedig kivonhatta magát a családi életből, ami miatt viszont nagyrészt egyedül nőtt fel.

Várady fiatalon elkezdett verseket írni, bekerült egy főleg filozófusokból álló baráti körbe, ahol a többség 1968-ig hitt a szocializmus megreformálhatóságában. A csehszlovák átalakulás megakadályozása viszont az egész generációnak traumát jelentett, sokan itt ábrándultak ki egyszer s mindenkorra a marxizmusból. Várady viszont saját elmondása szerint soha nem folyt bele túlságosan a közéletbe, ma már nem is nagyon tudja megmondani, hogy ő hitt-e valaha valamennyire a szocializmusban.

Több volt az urbánus szerző, mint a népi

Ahogy Alinda műsorában hétről hétre szinte mindig, úgy most is előkerült a Kádár-rendszer és a NER kultúrpolitikájának összehasonlítása. Várady ebbe nem ment bele részletesen, de megemlítette, hogy akkor sokakat korlátozott az állam a munkában, most viszont jóval megosztottabb a művésztársadalom.

A beszélgetésben előkerült a Holmi című folyóirat, amelyet Várady és társai a rendszerváltáskor alapítottak, és amely 2014-es megszűnéséig a magyar szépirodalom kánonalkotó lapja volt. Alinda felveti, hogy a kritikák szerint a Holmiba csak egy zárt kör publikálhatott, abból kizárták a „népi”, jobboldali szerzőket. Várady szerint viszont ez nem igaz, a tartalomjegyzékeket végignézve látszik, hogy sok teljesen új szerzőnek lehetőséget adtak. A folyóiratban pedig azért szerepelt sokkal több „urbánus”, mint népi alkotó műve, mert szerinte egészen egyszerűen több urbánus szerző volt.

Alinda közéleti jellegű kérdéseire Várady végig igyekszik semleges vagy semmitmondó válaszokat adni. Azt az egyet viszont leszögezi, hogy ami ellen muszáj tiltakozni, az ellen ő is tiltakozott, az egyik ilyen az SZFE tönkretétele, a másik az augusztus 20-i tűzijáték megtartása volt.