Meghalt Kertész Ákos Kossuth-díjas író

Kilencvenéves korában, szerdán meghalt a Makra és a Sikátor szerzője, a Kossuth-díjas Kertész Ákos – értesült a Magyar Hang kanadai forrásból.

Kertész Ákos 1932. július 18-án, Budapesten született zsidó családba, a holokausztot gyerekként élte túl. Később polgári származása miatt nem vették fel egyetemre, ezért tizenkét évig karosszérialakatosként dolgozott. Végül ösztöndíjjal elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) magyar–népművelés szakát, majd közel harminc éven át a Mafilm dramaturgjaként, forgatókönyv- és dialógusírójaként dolgozott. Olyan tévéfilmek kötődnek a nevéhez, mint az 1970-es Üvegkalitka, az 1977-es Veri az ördög a feleségét és az 1979-es Aki mer, az nyer – írja a Magyar Hang.

A hatvanas évektől fogva jelentek meg kisregényei és elbeszélései, első regénye, az 1965-ös Sikátor rögtön átütő siker lett, amit fokozott az 1971-es Makra, ami máig a szerző legismertebb műve, 12 nyelvre fordították le, több mint 1,2 millió példányban fogyott el világszerte. 1994 és 1997 között az Élet és Irodalom című hetilap szerkesztője és főmunkatársa volt. A kilencvenes és a kétezres években olyan munkái jelentek meg, mint a Másnaposság, A nap utcai fiúk vagy A romazsaru.

Kertész 1972-ben és 1974-ben is megkapta a József Attila-díjat, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét 1992-ben ítélték neki oda, 2004-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is. 2008-ban Kossuth-díjat kapott.

A közéletben 2011-ben vált ismertté a neve, amikor nagy vihart kavart az Amerikai Népszavában megjelenő írása, amiben a magyarokat „genetikusan alattvalóként” jellemezte, és a holokausztban játszott magyar felelősségre hívta fel a figyelmet. A publicisztika miatt a Fővárosi Közgyűlés visszavonta Kertész díszpolgári címét, aki végül 2012-ben el is hagyta az országot, és Kanadában folyamodott menekültstátuszért. A kérelmét 2013-ban fogadták el a kanadai hatóságok, haláláig ott élt.