Ülni az árnyékban, híg fröccsöt inni, miközben száll a cigarettafüst; nézni, ahogy a táncoló bikinis lányok és félmeztelen fiúk izzadt testén csillog a lemenő nap fénye és hallgatni azt a számot, amit tizenkétszer hallottunk már korábbi koncerteken. Felvetődik a kérdés: miért járok évente a Fishing on Orfűre, ha szinte mindig ugyanaz a lineup és ugyanazok az emberek jönnek szembe?
Kiscsillag, 30Y, Hiperkarma, Vad Fruttik, Esti Kornél, Bohemian Betyars, Parno Graszt, Péterfy Bori: a Fishing nagyszínpadjának lineupja mérnöki pontossággal vonultatja fel évről évre a magyar alternatív zenei szcéna főbb szereplőit, ez a pontosság pedig annyira kiszámítható, hogy szinte most meg lehetne mondani már azt is, jövőre ki fog játszani. A kisebb színpadokon persze van változtatás, de a tömeg jellemzően a nagyszínpad előtti völgyet tölti meg, amiből arra lehet következtetni, hogy a legtöbben ugyanezekért az együttesekért jönnek a Fishingre.
De nemcsak a zene, a résztvevők is ugyanolyanok évről évre: a két fő csoport
a magukat nagyon alternatívnak érző gimnazisták és fiatal egyetemisták, akik fürdőruhában szívják a tekert cigit minden második fa árnyékában;
a negyvenes-ötvenes arcok, akik rendkívül fiatalosnak érzik magukat, amiért Converse-cipőt és divatos pólókat hordanak.
Ezen kívül persze rengetegféle ember van a hetvenes zenekedvelő nyugdíjasoktól, a kisgyerekes családokon keresztül a teljesen átlagos középosztálybeli fiatal felnőttekig, a színes sokaságon végignézve pedig felmerül a kérdés:
mégis mi a franc vonzza ezeket az embereket ide, Orfűre, ha tényleg minden évben ugyanaz a program?
A Fishing ugyanis nemcsak egy népszerű fesztivál, de az a rendezvény, ahová az első nap előtt hetekkel – ha nem hónapokkal – elfogy már az összes jegy, az interneten pedig néha az eredeti ár többszöröséért cserélnek gazdát a belépők. De vannak, akik még felárral sem tudnak bejutni kedvenc fesztiváljukra, így az idei Fishing bejárata előtt hiénaként álltak a „Jegyet vásárolnék” feliratú rajongók, akik minden érkezőt megkérdeztek, nincs-e véletlenül a telefonján egy belépésre jogosító, plusz QR-kód.
Várakozók a fesztivál bejárata előtt – Fotó: Fishing on Orfű / Facebook
Családiasnak indult, kicsit még mindig az
A Fishing eredetileg egy alternatív fesztivál volt alternatív zenészekkel és előadókkal, amin mezítláb lehetett sétálni a fűben és mindenki barátságosan segített a szomszédjának felverni a sátrat. Minden fesztivál így indul, aztán a legtöbbet felzabálja az egyre átlagosabb zene, az egyre átlagosabb vendégek, és ehhez igazodóan az egekbe felkúszó árak is. Bár az évek alatt természetesen a Fishing is veszített eredetiségéből, de azért még mindig:
nincsenek grillcsirkére gyúrt arrogáns vendégek;
nincsenek homályos tekintetű, ki tudja, milyen tudatmódosító hatása alatt támolygó külföldiek;
nincsenek agresszív valtonos biztonsági őrök;
a kajaárak pedig úgy néznek ki, mintha még mindig 2018-ban járnánk.
Ez utóbbi kifejezetten pozitív meglepetés volt. Miközben pont néhány napja írtuk meg, hogy a Volt fesztiválon egy gyros pitában, sültkrumplival 4500 forint volt, addig a Fishingen 1500-2000 forint egy normális adag étel, de 2500 forintért már tányérra rakott húshegyet is lehet kapni. Egy sör nyolcszáz forint, de aki ennél is jobban akar spórolni, az megveheti a műanyag palackba töltött, az évek alatt a Fishing védjegyévé váló „sétálófröccsöt” is, amiből aztán tényleg olcsón hangulatba lehet kerüni.
Az Amondó-színpad – Fotó: Fishing on Orfű / Facebook
Na de miért imádják ennyien a Fishinget?
A nagyszínpaddal szemben a domboldalban ülve, a koncert égre kilőtt fénysugarait nézve folyamatosan azon gondolkodtam: miért jövök el évről évre a Fishingre, amikor már legalább tizedszer hallgatom végig a Vad Fruttiktól, hogy
„Forog a világ, elfolyik minden, Nekem senkim, de senkim sincsen”.
Ezzel pedig nyilván nem vagyok egyedül, hiszen a sorok között flangálva ugyanazokkal az ismerősökkel futok össze, akikkel tavaly és tavalyelőtt, és ők is ugyanolyan lelkesedéssel várják ugyanazokat a koncerteket, mint az előző években. Ezért megkérdeztünk egy csomó résztvevőt, hogy mégis mi vonzza őket ide, és megdöbbenésünkre a lehető legkülönbözőbb válaszokat kaptuk:
Kisgyerekes család: egy nyolc- és egy tízéves kislánnyal mozgó házaspárt megszólítva kiderült, hogy ők nem is maguk, hanem a gyerekek miatt jöttek el. A két kislány persze még nem is élt, amikor Bérczesi Robi már azon gondolkodott: alkoholfüggőségét inkább drogfüggőségre kéne váltani, de a számai most – amikor már lejött mindenről – is ikonikusak tudnak lenni, a gyerekeknek is.
Hatvanas házaspár: „Nem igazán tudjuk, mit játszanak a nagyszínpadon, mert a közelébe se megyünk”. Ők inkább a kisszínpad, és a Tűzhöz közel nevű, erdei tisztáson felállított előadóhely között mozognak, ez utóbbin pedig kifejezetten a goára hajazó zenét kedvelik.
Tizenhét éves művészeti iskolások: „Imádjuk Lovasit!”. Ez a csoport volt a leghatározottabb, Lovasi, és a most már köré csoportosuló könnyűzenei szféra imádata töretlen a középiskolás lányok között.
Negyvenes férfibanda: „Erre a számra csókolóztam először a feleségemmel”. Tulajdonképpen ennek a csoportnak a rajongása a legérthetőbb, hiszen kiderült: ők már húsz éve is ugyanezekre az előadókra mulattak.
Az egymástól eléggé különböző társaságok látszólag tökéletesen vegyülnek el egymással, és senki nem zavartatja magát, ha olyannal ütközik össze a pogóban, aki az apja/gyereke lehetne. A generációk közötti különbségeket pedig gyönyörűen áthidalják az olyan gesztusok, mint amikor egy középkorú házaspár kikér két tál ételt, de csak az egyiket bírják megenni, ezért a másikat odaadják a mellettük ülő gimnazistáknak.
Bulizók a Fishingen – Fotó: Fishing on Orfű
Nem mosunk bugyit, hogy tiszta
A Fishing on Orfű egy szocializmus alatt kialakított kempingben van, ez pedig épp úgy áthatja a hangulatot, mint a fesztivállal szemben található tó, ahol a harmincnyolc fokos hőségben mindenki eltölti az időt reggeltől estig. És bár van egy olyan legenda, hogy Fishingen minden évben esik az eső (tavaly például végig zuhogott), úgy néz ki, idén inkább csak a hőséggel kell megküzdeniük a fesztiválozóknak.
Ez pedig kiemeli a Fishing legjobb tulajdonságát: azt, hogy az ember 34 ezer forintért nem csak az alternatív magyar együttesek színe-javát hallgathatja végig, de egy ötnapos nyaralást is kap. A sátrakban ugyanis nyilván reggel kilenckor olyan hőség van már, hogy az ember orráról a párnájára csöpög az izzadtság, az este elrakott víz pedig vészesen közelít a forrásponthoz.
Ilyenkor jön el az a pont, hogy az ember papucsot húz és egy háromperces séta után beleugrik a tökéletes hőmérsékletű Pécsi-tóba (ami a nevével ellentétben nem Pécsen, hanem Orfűn van).
Abban pedig senki nem akadályozza meg az embert, hogy este hétig, az első nagyszínpados koncertig ki se jöjjön a vízből.
Természetesen a Fishing is küzd olyan problémákkal, amik minden fesztiválon elő szoktak fordulni, mint hogy a koncertek alatt végtelen hosszú sorok állnak a pultok előtt, vagy hogy a „vip” kemping kapunyitás után három órával már tele van, de valószínűleg kár is lenne nagyon magasra tenni a lécet. Az a nyilvánvalóan nevetséges és kínos jelenség pedig, hogy a pultosok nem tudják, mit jelent a viceházmester, manapság nem csak a fesztiválokon, de minden második budapesti kocsmában is előfordul – a munkaerő-piaci körülmények ismeretében ebben sincsen semmi meglepő.
Fürdőzök a fesztivállal szembeni tóban – Fotó: Fishing on Orfű
Ha az életben nincs már több móka
A Fishing első éjszakája után, a természetesen elkerülhetetlen másnaposság miatt hosszút úszva a tóban végül arra jutok: hiába lesznek valószínűleg megint ugyanazok a fellépők, jövőre is el fogok jönni és persze utána is. Annak az embernek ugyanis, akinek nincsen extrém kifinomult zenei ízlése, és csak arra vágyik, hogy meghallgathassa azokat az előadókat, akik a rádióból is szóltak, amikor még 16 éves volt, tökéletes választás a Fishing.
A visszafogott árak, a kezelhető nagyságú tömeg és a bármikor átúszható tavon kívül ugyanis a Fishing ebben is jó: pontosan azt adja, amit az ember vár tőle. Azoknak pedig, akik nem fesztiválokon akarnak új előadókkal megismerkedni, csak végighallgatnák a harminc kedvenc számukból tizenötöt négy napon belül élőben, ez pont megfelelő.
