Kemény Zsófi: Bőröndbe zárt fejek
2022. június 28. – 17:06
A 15. Ördögkatlanra készülnek a fesztivál szervezői. Megkérték néhány író-költő barátjukat, hogy az elmúlt másfél évtized képei közt válogatva idézzék meg a Katlant. Az ő írásaikat közöljük.
Augusztus 2–6. között már 15. alkalommal rendezik meg az Ördögkatlan összművészeti fesztivált. A sok száz program között a Telex szerkesztősége is ott lesz: augusztus 5-én, pénteken a beremendi Kovácsműhelyben mi töltjük meg eseményekkel a helyszínt. Ez a cikk a Telex és az Ördögkatlan közötti tartalmi együttműködés részeként született.
Bőröndbe zártuk a fejünket, hogy bárhova el tudjunk utazni. Kedves generációm. Nem annyira kedves generációm. Először Velencébe mentünk, mert tudjuk, hogy lassan, de biztosan süllyed. Aztán az esőerdőbe, mert tudjuk, hogy lassan, de biztosan ég.
Most is megyünk. És addig visszük a fejeinket a bőröndjeinkben, amíg a lábunkat tövig reszeli az út. És amikor a lábunkat már tövig reszelte az út, behúzódunk majd a bőrönd-házainkba, és azokkal gurulunk tovább. És amikor a bőrönd-házainkat felkapja egy Haast-féle sas… nem kapja fel, mert rég kihalt. Gurulunk, gurulunk, csak jaj, nem látunk majd ki a bőröndünkből. Nem látjuk az elsuhanó tájakat, az eldöcögő tájakat és a mozdulatlan, levegőben lógó, semmihez sem kapcsolódó tájakat sem. Így érünk majd el a széléhez. Csak azt fogjuk tudni, hogy ez itt a széle, de nem tudjuk majd, mié. Körbekérdezünk, minek a széle ez, de mindenki, akit kérdezünk, rég halott lesz. Ekkor visszafordulunk majd, mert nem szeretnénk ott lenni a végénél semminek, ne emlékeztessen a közelgő, keserves pusztulásunkra. Mikor visszafordultunk, megállunk majd egy krimóban. Fogjuk a dákót, és belőjük a fehér biliárdgolyót, de a földkéreg annyira elvékonyodott, hogy átlyukad, a golyó átesik a glóbuszon, ki az űrbe, és a Nap mellett megáll. Elvigyelek egy körre? Kérdi majd a Naptól. Még egy kicsit maradok, aztán megyek utánad, körözhetünk.
Életünk legkínosabb pillanata még hátravan. Ezzel a tudattal élni. Meg azzal a tudattal, hogy lusták voltunk és szertelenek. És mohók mindenekfelett. Inkább bőröndbe zártuk a fejünket, mint hogy cipekedjünk. Minket nem neveltek. Mi magunktól lettünk magunk. Neveletlen öntudattal állunk a nagy kérdés előtt. Mi lesz életünk legkínosabb pillanata? Ami után piros arccal, letompulva, izzadva nézünk körbe, hogy ugye mindenki látta? És mindenki látta, hogyne. És megmutatták másoknak is. Alapos vizsgálat után pedig elfelejtették. És így tettek minden mással is. De persze mi sem vagyunk kivételek, mert ha kivételek lennénk, az gyanúra adhatna okot.
A bőröndöt, amibe a fejünket zártuk, hosszan kerestük, mit kerestük?, kutattunk utána! Mindenképpen vintage-bőröndöt szerettünk volna, mit szerettünk volna?, akartunk! A régit akartuk összekötni az újjal, örökre, mindörökre, mit mindörökre?, jóval tovább! Mert ki akarna part lenni, ahol híd is lehet, és ki akarna meghalni, ha megteheti, hogy tovább él, hogy soha nem írnak részvétnyilvánításokat félismeretlenek a képei alá?
Azt, hogy az utazásunk éppen annyi, hogy bőröndbe zárt fejjel azt hisszük, világot láttunk, és már mindent tudunk, amit megtanulni lehetséges, azt gyorsan inkább előre elfelejtjük.
Az idei Ördögkatlan fesztiválra bérlet itt váltható: https://tixa.hu/ordogkatlan2022