Egy nemes csata ünnepétől a csíksomlyói búcsú foszforeszkáló Szűz Máriájáig

2022. június 06. – 23:07

frissítve

Egy nemes csata ünnepétől a csíksomlyói búcsú foszforeszkáló Szűz Máriájáig
Csíksomlyói kegytárgyak, könyvek, foszforeszkáló Máriák – Fotó: Molnár Réka / Telex.hu

Másolás

Vágólapra másolva

„A búcsú, az óriási. Ami nekem kifejezetten tetszik, az a piros-fehér-zöld, ahogy a magyarok együtt összejönnek. A magyarság egyik összetartó kapcsa Csíksomlyó”

– mondja nekünk Dávid Szaniszla a búcsú péntekén arról, ő miért jár Csíksomlyóra minden évben – idén a 30. alkalommal. A 91 éves Szaniszla nyolc éven át a gyimesi csángók zarándoklatával (erről itt írtunk) érkezett Csíksomlyóra, most már családjával jön, a legkisebb gyerekeknek az idei évi az első búcsújuk. Szaniszlához hasonlóan akárkivel beszélünk a szálláson vagy a búcsún, mindenki a magyarságot emeli ki Csíksomlyó fő vonzerejeként: az igazi katarzisként pedig azt, hogy szombaton elénekelhetik együtt a mise után a magyar és a székely himnuszt is.

A Csíksomlyó iránti hihetetlen elköteleződés, a több százezres, hatalmas tömeg látogatása pünkösdkor teljesen érthetetlen annak, aki nem járt még a búcsún. A csíksomlyói búcsú számos értékkel bír, a nem egyházi világ számára például művészeti és kulturális jelentőségű. Itt található a 16. századi Mária-szobor, vagy a csíksomlyói kegytemplom melletti Nyeregben felhúzott, Makovecz Imre útmutatásai után épült oltáremelvény. Egyházi oldalról pedig itt van például a meredek Jézushágó, amely stációi nagyjából egyidősek a kiegyezéssel – utóbbit egyébként mi is megmásztuk kollégámmal, embert próbáló feladat, amelyet imádkozásokkal megszakítva tesznek meg mai napig az emberek egészen fiataltól a nyugdíjas korosztályig.

Mindemellett fontos központja Csíksomlyó vallási részéről a ferences rendnek is. Az erdélyi ferencesek történelme végigkövethető itt folytonosan: hol a kihalás fenyegette őket szerzeteseik hiánya miatt, hol eltűntek a búcsú életéből, mostanra viszont már állandó szereplői és szervezői a búcsúnak. Nem véletlen, hogy a magyar zarándokvonat egyik főszereplője is a ferences sztárszerzetes, Böjte Csaba volt 2022-ben. Az évszázadok során a csíksomlyói búcsú a ferencesek oldaláról a folytonosságot viselte, a saját történelmében viszont annál kevésbé. Honnan indult az egész búcsúzás, és miért fontos annyira a magyaroknak? Miért pont Csíksomlyó? Hogy jön ide megint Trianon? Csíksomlyó története válságoktól és legendás háborúktól az olcsón adott Szűz Máriáig.

Mi az a csíksomlyói búcsú?

A csíksomlyói ünnepről Mohay Tamás A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás című könyvében azt írja, 1722-ből ismerjük az első hiteles adatot. Az első búcsú pontos dátumát nem ismerni, az általános becslések szerint legalább 350 éves lehet, a merészebb történészek a 600-ra is mernének kisebb fogadásokat kötni. A Csíki Székely Múzeum igazgatója, Dr. Karda-Markaly Aranka szerint a 16-17. századból nincsenek feljegyzések a búcsúról, de ez szerintük nem jelenti azt, hogy ne is lett volna akkoriban.

Csíksomlyó több szempontból is fontos helyszín ma Erdélyben, korábban pedig Nagy-Magyarországon belül. Mohay könyve alapján a legtöbb korból fennmaradt népszámlálások azt mutatják, hogy Csíkban főként magyarok éltek, ráadásul főként katolikus magyarok. Mohay szerint Csíksomlyó jellege és jelentősége mindenképp kiemelkedő magyar viszonylatban. Az egyházi szemszögből pedig fontossá teszi az egyik legrégebbi, 1444-es pápai búcsúkiváltsága (ez a július 2-i templomi búcsúra vonatkozik), és csaknem ötszáz éves Mária-szobra miatt is.

A búcsú emellett a hargitai csatában tett székely győzelem ünneplése minden évben. A történet szerint a gyergyói, csíki és kászoni népek Mária közbenjárását kérték, amikor János Zsigmond hadaival Csík felé tartott 1567-ben, hogy az unitárius hitre térítse meg az itteni lakókat. A helyiek ellenállásából csata lett, a székelyek pedig győztek: ezt a győzelmet ünnepli pünkösdkor mind a mai napig a búcsú. A hargitai csata legendája még most is él a búcsúra járók körében, a 30 évnyi búcsút megjáró Szaniszla úgy mesélte,

„A második vagy harmadik alkalommal mesélte el nekem egy bácsi, hogy hogy történt ez a harc. János Zsigmond akarta őket legyőzni. Ők pedig felálltak a fasorok mögé, minden második fát elfűrészeltek, és ráhúzták azokat az útra, így győzték le Zsigmondot. Nekem így mesélte a bácsi, én pedig azóta is így mesélem tovább.”

A 91 éves Dávid Szaniszla – Fotó: Presinkszy Judit / Telex
A 91 éves Dávid Szaniszla – Fotó: Presinkszy Judit / Telex

A csata és a győzelem története napjainkig erősen él a búcsúzók között, annak ellenére is, hogy a hargitai csata tényét később számos történész megkérdőjelezte. Mohay könyvében írja, a csatáról egyedül a csíksomlyói búcsú vonatkozásában esik szó. Dr. Karda-Markaly Aranka szerint a hargitai csatáról a történészek jelenlegi tudása szerint nem maradt fent írásos dokumentum. Mint az igazgató elmondta, ez különös egyrészről azért is, mert minden más hasonló dolgot feljegyeztek – és azért is, mert ebben az időben Andrássi Márton, aki Csíkszék egyik legfontosabb elöljárója volt, jó kapcsolatot ápolt Zsigmonddal, nyoma maradt volna egy ilyen jellegű konfliktusnak.

Mohay a csatát legendának minősítette, a búcsú hívei viszont ezt sokszor már-már kikérik maguknak. Olvasható erdélyi egyházi oldalakon olyan véleménycikk, amely Mohayra rákontrázva azt mondja, hogy „arra sincs bizonyíték, hogy nem létezett”. A résztvevők, pláne rendszeresen járók, pedig a történelmi boncolgatás helyett az általuk hallott szájhagyományban hisznek továbbra is.

A legenda ráadásul nemcsak a szóbeszédben, de a gyakorlatban is él tovább. A hargitai csata története úgy tartja, hogy az ütközetből visszatért székelyeket a gyermekek, nők győzelmi ágakkal fogadták. A győztesek ezután a zöldágakkal járultak Mária elé segítségét megköszönni. A zöldág gyűjtése és Mária elé vitele napjainkban is megmaradt: sőt, olyan szimbólummá vált, hogy a nyeregbe vezető úton már árusok is telepedtek arra, hogy pár lejért adjanak egy-egy letört ágat az arrafelé sétáló híveknek.

Mária országa Mária kegyhelyén

Mint Tánczos Vilmos néprajzkutató lapunknak mondta, Csíksomlyó eredetileg a székelyek és a gyimesi és moldvai csángók lokális búcsújáró helye volt. A közlekedési viszonyok változásával aztán később a 20. század első felétől kiszélesedett, 1990 után pedig

„Csíksomlyó magyar nemzeti kegyhellyé vált, ahová a pünkösdi búcsúra, valamint más vallásos ünnepekre, sőt hétköznapokon is a világ minden részéről érkeznek zarándokok, illetve turisták.”

A búcsú Trianon után fokozatosan a magyarság szimbóluma lett, a Trianon előtti összetartozás jelképe, ezt erősíti az is, hogy az idei búcsún a lapunk által megkérdezett, magyarul beszélő zarándokok mind egytől egyig kiemelték, hogy a búcsúnak számukra két célja van: a spirituális megtisztulás és a nemzeti összetartozás kifejezése. A Szent Ferencz Hírnöke már 1903-ban úgy hivatkozott Csíksomlyóra, mint ami „főleg azért nevezetes, mert Nagy-Magyarországon ez az egyetlen tisztán magyar ajkú búcsú”. A búcsú kiemelkedő jellege az összmagyarság számára a néprajzosok szerint több oldalról is magyarázható: ilyen egyrészről a Mária-kultusz, másrészről pedig az átélt válságok miatt, ahol a magyarságot és/vagy a katolicizmust elnyomó árral szemben kellett a helyi, és az ide látogató hitközösségeknek kormányoznia.

Hívő látogat el a csíksomlyói Mária-szoborhoz; hálatáblák a szobor melletti részen – Fotó: Molnár Réka / Telex.hu Hívő látogat el a csíksomlyói Mária-szoborhoz; hálatáblák a szobor melletti részen – Fotó: Molnár Réka / Telex.hu
Hívő látogat el a csíksomlyói Mária-szoborhoz; hálatáblák a szobor melletti részen – Fotó: Molnár Réka / Telex.hu

Előbbit, a Mária-kultusz jelentőségét Tánczos Vilmos Csíksomlyó szerepe Székelyföld hitvilágában című írásában azzal is összeköti, hogy a magyarságot mint „Mária népét és országát” érő tragédiák nyomán Mária központi szerepet játszott a magyarok vallásában. „A magyar nemzeti kegyhely, ami a törökdúlás és a reformáció miatt a maga idejében nem alakulhatott ki, a 20. században Románia közepén jött létre”, írja. A Mária körüli kultusszal foglalkozó Bálint Sándor csíksomlyói látogatásakor egyenesen „a magyarok szimbólumának, a székelység Noé bárkájának” nevezi a csíksomlyói Mária-szobrot. Dr. Karda-Markaly szerint a kultusz épüléséhez az is hozzájárult, hogy a háborúkban fiaikat elvesztett asszonyok könnyen tudtak azonosulni a fiát elvesztett Mária érzéseivel.

Mohay Tamás könyvében azt írja, hogy a Mária-tisztelet Székelyföldön és Moldvában nemcsak a hivatalos, hanem a népi vallásosságban is rendkívül erős, nagyon sokan merítenek erőt abból, hogy elzarándokolnak évente a csodatévőnek minősített Mária-szobor lábaihoz. A csodák iránti hálát a 18. század végén hálaajándékokkal fejezték ki a hívek (a tehetősebbek ezüstből készítették ezeket), azóta a márványba vagy fába vésett rövid feliratok a jellemzők a szobor mögött. Olyasmik, minthogy „Mária, gyógyíts meg”, vagy hogy „Köszönet Lujza lányunkért”. A búcsú része volt korábban a Mária-szobor meglátogatása is, Tánczos szerint ez az elmúlt időkben egyre inkább eltűnni látszik.

A történelem mindemellett úgy hozta, hogy a csíkiak folyamatos ellenszélben kormányoztak: a 17. században a protestáns fejedelmekkel szemben, II. József alatt szintén egyházi szembenállásban voltak, a 19. század második felétől a szekularizációs folyamatokkal, a 20. század elejétől pedig az ortodox román államvallással szemben. Az első igazán nagy korlátot az első világháború jelentette. 1916-ban a román bevonulás elől Kolozsvárra menekítették egy ideig a Mária-szobrot, innentől évekig szünetelt a búcsú. Mohay szerint az 1920-as években Trianon után az ellenálláshoz kerestek kapaszkodókat a csíkiak, a közös bajban a magyarság egységének megtartása lett a búcsú fő fókusza.

Jelentősen fokozta a közös ellenállás érzetét ekkor az is, hogy 1920-ban a trianoni szerződés előtt két héttel tervezték megtartani a csíksomlyói búcsút, ezt azonban mégsem lehetett. Az akkori vezetés úgy tartotta, hogy egy nagyobb magyar gyűlés az adott történelmi helyzetben kényelmetlen lenne akkor is, ha vallási indíttatású. A magyarság kifejezésétől való félelem implikálta aztán, hogy a búcsú valóban a magyarság összetartozásának jelképe lett. A tiltás azonban továbbra is maradt: a Csíki Lapok 1921-ben azt írja:

„Azt sem engedik meg, hogy egy hazáját vesztett nép vallásában megvigasztalódjon? Ilyen eljárással megkeserítik az embereket, s a bolsevizmus magját hintik el épp azok, akiknek pedig kötelességük volna azt csírájában elfojtani.”

Mint Mohay könyvében megjelenik, az újság később arról is beszámolt, ahogy a romániai média Nagy-Magyarország visszatérítésére irányulónak látta a búcsú körmenetét. A trianoni történelmi szál napjainkra odáig vezetett, hogy a szélsőjobboldali eszmék is állandó látogatói lettek „vesszen Trianon” felkiáltásokkal, Nagy-Magyarországot visszakövetelő pólóikkal a búcsúnak.

Egy szabad Csíksomlyó

A búcsú következő válságát a második világháború jelentette, habár 1944-ben a front közeledtével még megtarthatták. Csíksomlyó egy szakasza zárult le 1949-ben, mint Mohay könyvében írja, ekkor a búcsút „bezárták a magánájtatosságok körébe”. Markaly arról beszélt, hogy a kommunista diktatúra idején beszüntették a korábbi búcsújárást, szűkös keretek között emlékeztek meg róla.

Zarándokok a nyeregben 1989-ben – Fotó: Fortepan
Zarándokok a nyeregben 1989-ben – Fotó: Fortepan

1990-től aztán új erőre kapott Csíksomlyó, Markaly úgy fogalmazott, „1990 után azt láthatjuk, hogy még egy ilyen hosszú periódusú diktatúrának sem sikerült kiölni az emberekből a hitet, így a búcsú még nagyobb méreteket öltött, napjainkra az összmagyarság ünnepévé vált”. Ezt a búcsút látta Szaniszla is, aki azt mesélte,

„1990-ben volt az első szabad csíksomlyói búcsú, én ezt akkor a Duna Tv-ben néztem. Elhatároztam, hogy én jövőre megyek Csíksomlyóra. Azóta, 1991 óta járok minden évben a búcsúra.”

Mohay adatai szerint több százezres tömeg érkezett ekkor Csíksomlyóra, a korábbinál is szélesebb körökből, európai és tengerentúli, nem magyar ajkú országokból is. A búcsújárás egy új korszaka kezdődött el, Csíksomlyó pedig egyre inkább nemzeti kegyhellyé változott. Mohay azt írta, 1990-ben már a megelőző készülődésnél nyilvánvalóvá vált, hogy a vallási hagyomány innentől igen erősen összekapcsolódik a nemzeti tudattal, a közösség megerősítésével.

Új időknek új szelei

„Rengeteg dolog változott Csíksomlyón. A borzalmas utakból felújított utak lettek. A két-három órányi határon várakozás is eltűnt. A román határon is rájöttek, hogy nincs értelme ennek a sok durvaságnak, mert a magyarok soha nem vágnak vissza”

– mesélte Szaniszla, amikor az elmúlt 30 évről kérdeztük. A búcsú szűken vett szakaszában, az elmúlt egy évtizedben is számos dolog alakult át Csíksomlyón, legjellemzőbben a hagyományos vallásos rítusok kezdtek eltűnni. Tánczos szerint ezeken (a keresztútvégzésen, templomalváson, hajnali napváráson) már csak azok vesznek részt, akik viszonylag sok időt töltenek a kegyhelyen.

Mint Tánczos fogalmaz, a résztvevőknek egyre kevesebb hányada tartozik a hagyományosan szerveződő búcsús keresztaljákhoz, és a búcsú ideje alatt még ezek a mostanáig létező keresztalják is sokszor felbomlanak, azaz nem mindig viselkednek kulturális egységként. A felbomlás érdekes, a falvak közötti versengés a néprajzi feljegyzések szerint olyan fontos része volt a körmenetelésnek, hogy rendszeresen több száz évvel ezelőtt akár tömegverekedésekbe is fulladt egy-egy rivalizálás arról, ki lehet előrébb. A versengés később megszűnt annak köszönhetően, hogy a ferencesek meghatározták a körmenet rendjét. Tánczos szerint hasonlóan az egyházi korlátok közé kerülés vett vissza sok egyéb rítusból is: mint írja, az egyházi irányítás megnövekedése miatt a virrasztás, a virrasztási éneklés is kiveszőben van.

Csángók a búcsún tartott csángó misén – Fotó: Márkos Tamás / Transztelex
Csángók a búcsún tartott csángó misén – Fotó: Márkos Tamás / Transztelex

A tradíciók korlátok közé kerülése mellett a búcsú szerves részeit képző moldvai csángók száma is folyamatosan csökkent. Szaniszla arról beszélt, hogy az általa ismert csoportok a 2000-es évektől már nem, vagy csak nagyon kis létszámban jelentek meg a búcsún. Tánczos szerint ez a nyelvcserével, az egyházi anyanyelv elvesztésével magyarázható, a fiatalabb csángók már nem értik a magyar liturgiát – bár igaz az is, hogy idén először román fordítást biztosítottak nekik ennek kiküszöbölésére. A csángó rítusok így is hatalmas tömegeket vonzottak magukhoz, az idei búcsú csángó miséjét például hangszórókkal közvetítették az emberek felé, a templomon belül szinte csak a csángó népviseletet hordó moldvaiak követték a szertartást.

Mint azt Tánczos kiemelte, és a hangszórók megjelenéséből is látszik, nagy változás az elmúlt időszakban a búcsú mediatizálása, a különböző platformokon való megjelenése: legyen az közösségi oldal, rádió vagy tévé. A média megjelenése mellett a búcsú egészében is messzebb került a hagyományos tradícióktól, és közelebb egy afféle népszórakoztató jelleg felé.

Ezt mi sem mutatja jobban, mint a csíksomlyói árusok, akikről már 1903-ban is azt írja a Csíki Lap, hogy a korábbi, szükséges étel- és italkínálatra hagyatkozás mellé már megjelentek az „országos vásári hangulatot” idéző kirakodók. 2022-re elmondhatjuk, hogy az árusok teljes kavalkádja ütötte fel a fejét Csíksomlyón, a profán búcsúajándékok, színes nyalókák és mézeskalácsok mellett pedig megjelent a teljesen nemzeti összefonódás is. A korábbi zarándoklati fókusz helyett mára a székelyzászlós napernyők, székelyzászlós-medvés hűtőmágnesek, sötétben fluoreszkáló Szűz Máriák hódítanak, meg az olyan mondatok, minthogy

„Olcsó Máriát tessék, olcsó Máriát vegyenek, olyan a szeme, mintha élne!”

Kövess minket Facebookon is!