A fél világon köszörülte már a nyelvét Ricky Gervais, de a transzneműekkel most beleszaladt egy pofonba

Ricky Gervais brit színész-komikus soha nem a politikailag korrekt, ártalmatlan poénokról volt ismert. (A Golden Globe díjátadón például nagyjából elküldte a picsába egész Hollywoodot.) Tulajdonképpen kész csoda, hogy provokatív stílusa mostanáig nem verte ki a biztosítékot woke körökben, de ami késik, nem múlik: legújabb, SuperNature című standupjával rendesen magára szabadította az LMBTQ-aktivisták harcosabb részének haragját. Pontosan úgy, ahogy azt a show egyik viccében megjósolta.

"Egy kicsit kezdünk átesni a ló túloldalára azzal, hogy ma már semmi sem számít őrültségnek, minden csak egy tünet, függőség, vagy preferencia, igaz? Levágathatnám a lábam, helyette felrakathatnék kerekeket, és babakocsiként identifikálhatnék… és ha azt mondanád rám, hogy őrült vagyok, akkor bigottnak számítanál.

Egy kicsit ósdi ez a vicc, de benne hagyom a műsorban, csak hogy bosszantsam vele az embereket. Mert ez az a rész, amitől meg fognak bántódni. Beszélhetek az AIDS-ről, a nemi erőszakról, a holokausztról, a rákról, a pedofíliáról, csak egy dologról nem: az identitáspolitikáról. Az egyetlen téma, amivel nem szabad viccelni manapság, az a transzkérdés. »Ők csak azt akarják, hogy fogadják el őket egyenlőként« – egyetértek. Pontosan ezért viccelődök rajtuk is."

Ez a – nyilvánvalóan csak félig poénra vehető – felvetés hangzik el Gervais új showjának vége felé, és mint kiderült, ebben teljesen igaza lett. Miután a műsor kikerült a Neflixre, végigsöpört az angol nyelvű közösségi médián a menetrendszerű felháborodási hullám, ami a transzneműség jelenségével vagy a transznemű aktivizmussal kapcsolatos bármilyen, nem száz százalékosan támogató megnyilvánulást kísérni szokott.

A GLAAD nevű, LMBTQ-ügyek negatív médiareprezentációja ellen küzdő amerikai civil szervezet például rögtön közleményt adott ki a témában. "Megnéztük a Netflixen Ricky Gervais új standupját, hogy nektek már ne kelljen. Tele van veszélyes, viccnek álcázott transzellenes kirohanásokkal, emellett melegellenes retorikát is ontja magából, és pontatlan információkat terjeszt a HIV-ről" – tweetelte a GLAAD kedden.

A szervezet felhívta a figyelmet, a Netflix azon irányelvére, miszerint a "gyűlölet vagy erőszak szítására irányuló" tartalmak nem engedélyezettek a platformjukon. Ugyanakkor a GLAAD szerint az “LMBTQ-ellenes tartalmak” (ide sorolják a szóban forgó műsort is) pontosan ezt teszik, és miközben a Netflix néhány úttörő LMBTQ-műsornak ad otthont, a humor kategóriába sorolt tartalmaknál nem hajlandó érvényt szerezni saját szabályzatának.

“Az LMBTQ közösség és szövetségesei világossá tették, hogy azok az úgynevezett komikusok, akik humor helyett gyűlöletet szítanak, és azok a médiavállalatok, amelyek platformot adnak nekik, felelősségre vonhatók” – írták. A GLAAD csak a jéghegy csúcsa, az átlag nézők egy részénél is kiverte a biztosítékot a cancel culture (eltörléskultúra, az ideológiai alapon nem megfelelőnek tartott vélemények miatti kiközösítés) és transzneműség kérdésén élcelődő Gervais, csak úgy burjánzanak a lehúzó értékelések az adásról a neten.

A komikus mondjuk meg is tette a tőle telhetőt azért, hogy kivívja a liberális identitáspolitika elkötelezett híveinek haragját.

Már a műsor 4. percében a transzokkal viccel, és a szexuális kisebbség szándékosan bántó karikírozása vissza-visszatérő elem marad a műsor végéig. A legnagyobb felháborodást pont a show elején elhangzó rész váltotta ki, ahol Ricky Gervais elkülöníti a “régimódi nőket" (azokat, akiknek van méhük) az “új nőktől” (akiknek ezzel szemben szakálluk és péniszük van), és még egy megerőszakolós poénnal is beleszáll egy igen érzékeny témába, az úgynevezett vécévitába.

Ennek lényege, hogy egyes feministák szerint a transz nőket, akik nem estek át nemátalakítő műtéten (vagyis férfi nemi szerveik vannak), nem kéne engedni használni a női mosdókat, mert akkor azok nem maradnak többé biztonságos női terek. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy egy pénisszel rendelkező transz nő erőszakoskodni kezd a mosdóban egy nővel, és ugyanez áll arra az esetre is, ha transz nőket zárnak sima női börtönökbe – érvel az a kör, amelybe a jelek szerint Ricky Gervais is beletartozik. Az ehhez hasonló véleményeket megfogalmazókat a transz aktivisták zöme transzfóbnak minősíti, amire rendre az a válasz érkezik, hogy nem erről van szó, nekik nem a transznemű emberekkel, csak a transz ideológia erőszakos terjesztésével van bajuk.

A teljes, egyórás standupot megnézve teljesen világossá válik, hogy a brit komikus szándékosan állt bele szügyig ezekbe a témákba: Gervais-t nyilvánvalóan bosszantja az, amilyen irányba tart a nyilvánosság.

Ez persze szubjektív, de számomra a műsor botrányt kavart részei kevésbé is voltak viccesek, mint amit Ricky Gervais-től megszoktam. Ezek az elemek sokkal inkább tűntek politikai állásfoglalásnak, amelyek már régóta kikívánkoztak a komikusból – minden bizonnyal az olyan ügyek miatt, mint a szintén brit JK Rowling esete, akit pár évvel ezelőtt a transztémában tett, transzfóbnak minősített állásfoglalása miatt akartak kipurgálni mindenhonnan.

Gervais hosszasan részletezi például, mennyire károsnak tartja, hogy már a politikailag korrekt humornak is megpróbálják lefektetni a kötelező érvényű szabályrendszerét, amelyhez minden komikusnak tartania kell magát, máskülönben ki lesz közösítve. Ricky Gervais egyébként más megnyilvánulásai alapján közel sem tartozik a jobboldalhoz – ahonnan jellemzően érkezni szokott a PC, a liberális cenzúra és az eltörléskultúra kritikája –, sőt, kifejezetten antirasszista, melegekkel szemben elfogadó, ateista álláspontot képvisel. Valószínűleg pont ezért van a bögyében az, hogy ezzel a csomaggal sem egyértelmű már, hogy bizonyos témákban fel lehet vetni kérdéseket, el lehet sütni (akár otromba) vicceket anélkül, hogy csúnya pofonokba szaladna bele az ember.

Itt persze felmerülnek kérdések, amelyekre sosem lesz egyértelmű válasz: a dogmatikus politikai korrektség ugyan biztos megöli a humort, de mi számít még elfogadhatónak?

Szabad-e bármilyen hátrányos helyzetű kisebbséget karikírozni, milyen szintű általánosítások engedhetők meg? Valóban van negatív társadalmi hatása annak, ha vaskos poénok hangzanak el egy-egy csoportról, még ha ironikusan is? Apropó irónia, duplacsavaros rasszista vagy homofób, transzfób viccek még beleférnek? Hallgatóság kérdése az egész, esetleg semmilyen körülmények között nem? Hol húzódik a határ a tabudöntögetés és mások szándékos alázása között? Muszáj tekintettel lennünk arra, hogy lehetőleg senkit se bántsunk meg a vicceinkkel? És mire van feljogosítva az, aki mégis megbántódik?

Az biztos, hogy Ricky Gervais új standupjával rendesen szembe megy a korszellemmel és szándékosan provokál egy csoportot. De ember legyen a talpán, aki levezeti, hogy általános morális irányelveket áthágott-e a kritizált poénokkal, és hogy mindez indok-e rá, hogy kártékonynak, gyűlöletkeltőnek nevezzék, vagy hogy arra buzdítsanak, mindenki mondja le a Netflix-előfizetését a műsora miatt. (Különösen pikáns, hogy pont azon a Netflixen csattan most az ostor, amelyet konzervatív körökben szinte az apokalipszis egyik lovasaként emlegetnek a rengeteg LMBTQ-szereplőt felvonultató sorozatai miatt.)

A Netflix eddig nem reagált a kritikákra, Gervais azonban adott egy interjút a Spectator magazinnak, amelyben kifejtette:

"Nem a transz emberek voltak a célpontjaim, hanem a transz aktivista ideológia". Mindig is szembeszálltam a dogmákkal, amelyek elnyomják az embereket és korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát. Valószínűleg ez volt az elmúlt néhány év legaktuálisabb, legtöbbet emlegetett tabutémája. Én tabutémákkal foglalkozom, szembe kell néznem az elefánttal a szobában".

A Ricky Gervais-eset ékes példája annak az identitásharcnak, amely évek óta áthatja a teljes közéletet és furcsa irányokba tolja a politikai spektrumot világszerte. A jelenséggel a Telexikon egy korábbi részében foglalkoztunk részletesebben: