92 éves szegedi katolikus püspök: A világ problémája a kapitalizmus

„Amit mi mindannyian termelünk meg, az nekünk mindannyiunknak jár” – mondja a gazdaság működéséről Gyulay Endre 92 éves nyugalmazott katolikus püspök, aki szerint a GDP-alapú gazdaságtól el kell jutni a szeretet- és igazságalapú társadalomig. Az egyházi vezetővel a Szemlélek készített videóinterjút, ami teljes terjedelmében itt tekinthető meg.

A beszélgetés elején elhangzik, hogy Gyulay Endre egyidős a szegedi dómmal, azt ugyanis 1930-ban avatták fel, de még ezzel a korral is csak a második legidősebb a katolikus püspökök között. Ő még a Horthy-rendszer végén köteleződött el az egyházhoz, majd a szocializmus ideje alatt járta végig a hierarchiát, amíg 1987-ben püspökké nem szentelték.

„Állványimádás” politikai hátszéllel

Az interjúban Gyulayt visszatérően kérdezik a mostani kormányzat egyházpolitikájáról, illetve a politika és egyház összefonódásáról. A püspök azt mondja, hogy ő 1987 óta minden választás előtt írt egy körlevelet a katolikusoknak, amiben a hitük alapján való szavazásra buzdította őket, de soha nem említette egy párt nevét sem.

Mikor a kérdező azt veti fel, hogy egy nemrég megjelent közvélemény-kutatás szerint a templomba járók többsége úgy gondolja, a szószékről kifejezetten az egyik oldal támogatására buzdítják őket, Gyulay leszögezi: szerinte tilos egy párt mellett prédikálni. Az egyházi törvénykönyv alapvetően is tartalmaz megkötéseket arra, milyen állami tisztségeket viselhetnek egyházi személyek, de a katolikusok saját szabályai kifejezetten tiltják a politikai szerepvállalást. Gyulay azért hozzáteszi, hogy magánemberként úgy gondolja, többek között a „genderelmélet” sem összeegyeztethető az egyház tanításaival, de szerinte ezt hiba lenne összekeverni a pártpolitikával.

Az interjúban felmerül az úgynevezett „állványimádás” problémája is. Ez alatt azt kell érteni, hogy sokak szerint az egyház célja minél több ingatlan megszerzése, miközben sokszor nem is tudnak igazi funkciót találni a megkapott épületeknek.

Az állam és az egyház túlzott összefonódása nem helyes, mondja ennek kapcsán, de mivel Magyarországon 1945 előtt a nemesek tartották fenn a templomokat, a szocializmus után nem volt más lehetőség, mint az, hogy ezt a feladatot az állam vállalja magára. A támogatások felhasználását viszont problémásnak tartja, a templomfelújításoknál pedig szerinte

„most már olyan milliók mennek el, hogy nagyon nehéz elképzelni, hogy ez tisztességes”.

Egyházi iskolák szellemiség nélkül

A püspök az egyházi iskolákkal kapcsolatban is kritikus hangot üt meg. Szerinte a szocializmus alatt Szeged környékén nem nagyon maradt meg a vallásosság, ma egy katolikus gimnáziumban 28 diákból csak 6-7 jár el a heti egy misére, ráadásul közülük is legfeljebb egy tud ministrálni. Így pedig nincs, ami ezeket az iskolákat igazán vallásossá tenné,

„kár kiírni a katolikus gimnáziumra, hogy katolikus”.

Azzal kapcsolatban is szkeptikus, hogy az egyre növekvő számú egyházi iskolák majd hozzá fognak tenni a keresztény szellemiség elterjedéséhez. Szerinte az egyházi nevelés most mennyiségi, nem minőségi, keresztény szellemiség nélkül pedig nem lesz keresztény jövőkép.

Tud olyan iskoláról, amit egyházivá alakítottak, míg korábban ugyanannak a tantestületnek a fele párttag volt. Szerinte ilyen pedagógusgárdával az anyagot ugyan le tudják adni, de nem tudnak katolikus szellemben oktatni, így kétséges, hogy a következő generációban lesznek-e egyáltalán még olyanok, akik komolyan veszik ezt az értékrendet.

Kapitalizmus és gyűlölet

De Gyulay a gazdasági berendezkedéssel sem elégedett, szerinte az államnak nem kellene félnie elvenni a gazdagoktól, a milliós fizetések megadóztatásával pedig ő az alacsony béreket tehermentesítené. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a társadalmi olló egyre nagyobbra nyílik, a középréteg felemelése pedig sikertelen volt.

Amikor a Szemlélek riportere megkérdezi Gyulayt, hogy szerinte mi a magyar társadalom egy-két legfontosabb sebe, a püspök azonnal rávágja:

„Az egész világ problémáját mondom: ez a kapitalizmus. A kapitalizmus mire épül? Arra, hogy én lenyomlak téged, és én ebből fejlődöm. Ez mi? Gyűlölet. Hogy nekem ebből hasznom lesz. Tehát ha ez nem szeretetre, nem segítésre, nem kiegészítésre megy, akkor máris baj van.”