Rátóti Zoltán: Tudtam, hogy nagyon sokan fognak megharagudni rám, ez be is jött

Veiszer Alinda e heti műsorában (amelyet egy jelképes összegért itt tud megtekinteni) Rátóti Zoltán alkotóművészt kérdezte, először új rektori szerepéről a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A színészt, aki egykor az intézmény diákja is volt, majd az új SZFE tanára, sok kritika érte, többek között azért is, mivel annak a kuratóriumnak a tagja, ami arról döntött, hogy ki legyen az új rektor. „Természetesen én nem szavaztam akkor, nem tettem igent a saját nevem mellé” – mondta, majd azt is hozzátette, hogy a döntésben az is szerepet játszott, hogy neki már volt egy másfél éves tapasztalata abban, hogyan működik az egyetem. A rektori szerepet annak ellenére vállalta, hogy tudta,

„nagyon sokan fognak megharagudni rám, ez be is jött.”

Hozzátette: „Tudtam magamról, hogy ha elfutok egy feladat elől, akkor évekkel később fogok rágódni. Nem engedhetem meg magamnak azt, hogy ha van egy ilyen nagy lehetőség, egy ilyen nagy kihívás, azt nem próbálom meg.”

2020-ban kezdődött el az SZFE-n a modellváltás, ami hamar egy kétfrontos háborúba fordult át, az egyik oldalon a vezetőséggel, a másik oldalon pedig az egyetem számos diákjával és oktatójával. Az új rektor szerint „a felvezetést, az átalakítás módját lehetett volna máshogy csinálni, de ez így történt meg.” Arról is beszélt, hogy a harcok miatt sok kapcsolata megszakadt, és rémes helyzetnek tartja, hogy azok az emberek, akikkel korábban szakmailag jóban volt, teljes elutasítással kezeltek mindent. Szerinte az tudná feloldani az ellentéteket, ha kölcsönös tisztelettel leülnének beszélni, de többen is kijelentették, hogy „nem hajlandóak velünk egy levegőt szívni”, majd arra a kérdésre, hogy érti-e az érveiket, hozzátette, hogy:

„Értem, hogy egy durva beavatkozás történt egy intézmény életébe, de meddig fogunk ezen még rágódni?”

Később azt is hozzátette, hogy szerinte szakma érdeke az, hogy együtt tudjanak dolgozni. Arról is beszélt, hogy az új egyetem rektoraként neki most az a feladata, hogy minden oktatóval leüljenek beszélni. Azokkal is, akik vállalták a továbbtanítást, és azokkal is, akik ellenálltak a modellváltásnak, mert „én nem akarom őket kiutasítani az egyetemről”.

A fővárosi színművészeti egyetem előtt már a kaposvári egyetem színházi tanszékének oktatója is volt, „de ennek nincs nyoma, mert nem voltam hajlandó aláírni szerződést”. Ugyanis nem akart Csáki Judit vezetése alatt dolgozni, mint mondta: „nem akartam vele függőségi viszonyban lenni, nem akartam, hogy ő legyen a főnököm”. Itt a műsorvezető is rámutat arra, hogy ez azért érdekes, mert mikor Rátóti Zoltánt megválasztották a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatójának 2010-ben, Schwajda György korábbi színházigazgató és drámaíró halála után, az ő pályázatát Csáki Judit is támogatta, aki akkor mindvégig elismerően beszélt a színészről. Erről azt mondta: „Igen, hívott, hogy menjek tanítani, de akkor nekem a színház volt a fő”. Később azt is hozzáfűzte, hogy miután mindenki számára egyértelmű volt, hogy mi mellett áll ki, utána sokan nem tudtak már rá színészként tekinteni. Ez árnyékolta be Csáki Judittal is a kapcsolatukat.

Kaposváron színházigazgatóként sokszor ütközött falakba, hasonlóan az előző igazgatóhoz, Schwajda Györgyhöz, akire szakmai pótapaként is hivatkozott még a beszélgetés legelején. „Azért ütközöttem falakba, mert ott voltak azok emberek, akik szerettek volna igazgatók lenni, de nekik nem sikerült, és ez szült egy ellenállást. Nem tartottam egészségesnek azt, hogy van egy igazgatóság fent a második emeleten, és lent a büfében is” – mondta.

Szerinte a kaposvári színházban „valóban képviseltek egy játékstílust, aminek nagyon sokat köszönhetek én is, mert amikor én színészként oda kerültem, akkor tanultam meg rendesen próbálni.” A kaposvári színház mellett a szolnoki színházigazgatói posztra is pályázott, de végül visszalépett: „Ott is értek kritikák, és erre nem voltam felkészülve. Kétségbe vonták azt, hogy alkalmas vagyok-e, ott akkor még ezeken nem tudtam túllépni, és ez megbetegített, zaklatott állapotban pedig nem akartam átvenni egy színház irányítását.”

Szóba került az a műsorvezető által is megfogalmazott probléma, hogy nem ugyanazok a működési feltételek, lehetőségek állnak rendelkezésére bizonyos színházaknak. Példaként három budapesti színházat is említ, melyek fővárosi fenntartásúvá váltak, hogy függetlenül tudják biztosítani az igazgató személyét is. A színész erre azt reagálta, hogy szerinte ez nehéz helyzet, de „nem lehet, hogy ezt az a mérhetetlen ellenállás szülte? Tehát, hogy valahol az, aki a pénzt adja, az rendet szeretne tartani?”

Rátóti szerint egyébként ma mindent ki lehet mondani a színpadon Magyarországon. Elhangzik az is, hogy úgy gondolja,

„mai napig úgy gondolom, hogy elég széles ez a pálya, minden oldal elférne, minden gondolat és minden irányzat is, ha nem egymás életére kellene törni.” Szerinte ez nem feltétlen szükséges, de „valakinek ez az életeleme”.

A színház és az oktatói pálya mellett, 2006-tól öt évig független polgármestere is volt egy 36 fős falunak, Magyarföldnek. Azt mondta erről, hogy akkoriban sok személyes szál fűzte a településhez, és ők kérték fel, hogy legyen a közösség polgármestere. „Volt gyanakvás persze, hogy a pesti művész, aki játssza a nagyot”, de aztán látták a közösség lakói is, hogy hajlandó dolgozni is. Egy ekkora falu élén állni olyan lehet, mint osztályfőnökként rendet tenni a tanteremben: „annyiban különbözik az osztályfőnökségtől, hogy itt több, évtizedekre menő feszültségeket kell megoldani”. Azt is bevallotta, hogy sok esetben nem tudott igazságot tenni.

A beszélgetés végén a műsorvezető egy utolsó kérdést tett fel a rektori pozícióval kapcsolatban, hogy szerinte akkor is eljut-e a rektori pozícióig, ha előtte nem teszi le a hűségesküt. „Én nyugodtan alszom. Nem csak én érdemelhettem volna ki ezt a pozíciót” – válaszolta a színész.