Meghalt Szkárosi Endre költő, irodalomtörténész, műfordító

2022. március 22-én elhunyt Szkárosi Endre költő, irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár – írta a Litera.hu. Experimentális színházzal és intermediális művészettel, hangköltészettel foglalkozott.

Szkárosi 1952-ben született Budapesten, 1977-ben végzett az ELTE magyar–olasz szakán. 1978–83 között a Mozgó Világ szerkesztőségében dolgozott, 1984-től a JATE-n (ma: Szegedi Tudományegyetem), 1994-től az ELTE Romanisztikai Intézetében tanított irodalmat és művelődéstörténetet. 2009-től az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola programvezetője.

A hetvenes évek elején kezdte költői pályáját, experimentális színházi munkát végzett, irodalomtörténeti, kritikai és szépírásokat publikált. A nyolcvanas évektől mélyültek el költői-művészi kutatásai: hangköltészeti, zenei, vizuális művészeti és performanszmunkái nemzetközileg ismertek, rendszeresen dolgozott zenekarokkal, főként a Konnektor, az angol Towering Inferno, valamint a 90-es évektől a Spiritus Noister együttesekkel.

Kutatói tevékenysége középpontjában a modern magyar irodalom, az európai avantgárd kérdései, az experimentális költészet és intermediális művészet története és elmélete állt. 2018-tól 2021-ig a Szépírók Társaságának elnöke volt. Művészetét számos díjjal ismerték el:

• a Kassák-díjat 1986-ban,
• a Locus Signi-díjat 1994-ben,
• a József Attila-díjat 2007-ben,
• a Mészöly Miklós-díjat 2012-ben,
• a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét 2016-ban vehette át.

Főbb művei: Ismeretlen monológok (1981), Egy másik ember (2012) Véletlenül nem jártam itt (2018).