A Becsúszó szerelem kigúnyolná a fociultrákat, csak nevetni nem lehet rajta

A filmek sokszor logikátlanok, értelmetlenek, közhelyesek, elrugaszkodottak a valóságtól, és még hosszasan lehetne folytatni a sort a bosszantó dolgokról. A Halálos iram-filmeket sem a hiperrealista ábrázolásért szeretik, szórakozni, kikapcsolódni akarnak a nézők, és ez jól is van így. Ezt most csak azért tartom fontosnak rögzíteni, hogy jelezzem: tisztában vagyok vele, hogy egy film nem feltétlenül attól lesz jó, hogy kiállja a ráció próbáját. Szemet lehet hunyni apró logikai buktatók, bugyutaságok felett, ha – mondjuk – olyan a látvány, a sztori vagy a színészi játék. Lehet, hogy ezért tanultabb filmkritikusok megköveznének, de bizonyos filmekkel tényleg így vagyok.

Na és van az a szint, amikor az agyam mégis ledobja magáról az ékszíjat, és hangosan fújtatok a moziteremben, miközben kínomban a szemeimet dörzsölgetem. A Becsúszó szerelem pont ezt a reakciót váltotta ki bennem. A sztori röviden az, hogy Gyula (Ötvös András), egy kitalált futballcsapat rasszista és homofób ultrája és Mariann, a felesége (Stefanovics Angéla) gyereket szeretnének, de kiderül, hogy a férfi meddő, és mivel örökbefogadásra sincs lehetőségük, ezért a nő kitalálja, hogy egy intézetben nevelkedő roma lány, Lüszi (Gombó Viola Lotti) születendő gyerekét veszik magukhoz. El is rendez mindent, a papírokat is meghamisítják majd, hogy senkinek ne tűnjön fel a turpisság.

Igen, a fő konfliktusforrást az jelenti, hogy Gyula utálja a cigányokat, a lány, akinek a gyerekére pályázik a felesége, pedig cigány, és így a születendő gyermek bőre sem lesz fehér.

Ebből még olyan bonyodalmak kerekednek, hogy Gyulának titkolnia kell a szintén cigánygyűlölő szurkolótársai előtt, hogy mire készülnek. Ezen a ponton szinte mellékes, hogy a nagy terv egészen úgy hangzik, mint egy bűncselekmény, de nem abból a bohókás fajtából, amikor például egy kétbalkezes banda megpróbál kirabolni egy bankot, és bénáznak közben. Szóval nekem már itt billegett, hogy miért is lesz vicces a Becsúszó szerelem.

A Becsúszó szerelem javára szól, hogy feldob pár tök fontos és aktuális témát, problémát (rasszizmus, örökbefogadás, állami gondozás, szülői felelősség), de valójában semmi mondanivalója nincs ezekről. Mintha a rendező rátalált volna egy érdekes világra (ez lenne a fociultráké), és aköré kerekítette az egész történetet, körülbelül azon az alapon, hogy mit utálhatnak legjobban a tipikus hardcore szurkolók.

Hogy mire is gondolok pontosan: egy pillanatig sem reflektál arra a film, hogy baromi nagy szívás Magyarországon állami gondozottként felnőni, főleg romaként, vagy hogy mi történt a lánnyal, hogy intézetbe került, milyen borzasztó lehet, hogy lemondana a gyerekéről, egyáltalán miért kell eltitkolnia a terhességét. A Lüszit játszó színésznő egy interjúban arról beszélt, hogy már önmagában az is stigma, ha valaki állami gondozásban nő fel, és hogy a romák felülreprezentáltak a rendszerben. Ez így is van, kár, hogy a film ezzel sem kezd semmit. (A romák ábrázolására nem térnék ki, azon is lehetne lamentálni egy sort, hogy biztos-e, hogy minden romának külföldire hajazó neve van és tájszólással beszél.)

És ha már ultrák: gondoltam, a Becsúszó szerelem a szurkolói viselkedésekre is magyarázattal szolgál, főleg, hogy Nagy Viktor Oszkár rendező azt nyilatkozta, hogy alaposan beleásták magukat a témába, valódi szurkolókkal is beszélgettek a filmhez, emiatt még inkább „az emberi oldaláról tudták megközelíteni a focis szubkultúrát”. Ebből nem sok valósult meg, sőt, elég mostohán bánik a saját szurkolóival a film: vagy rasszista, sört vedelő agresszív állatoknak mutatják őket, élükön a Thuróczy Szabolcs által játszott Alexszel, vagy totál balfékeknek, akik mindig lebuknak a balhék után. Persze ha ez volt a cél, és a rendező tényleg ilyennek látja az ultrákat, akkor működik.

Végül is már maga a Becsúszó szerelem alapszituációja is őket gúnyolja azzal, hogy a keménykedő fociultra, a hátára tetovált Szent Koronával nem képes gyereket csinálni. Oké, ez amúgy nem rossz húzás, és az a jelenet is szellemes, amikor Gyula a turulszobor tetején ülve gyalázza a szlovákokat, de összességében ez a vonal is megreked a sztereotípiák és az ordító közhelyek szintjén. A lelátói jelenetek legalább hangulatosak, azoknál el lehet kapni valamit a szurkolói életérzésből.

Érződik a Becsúszó szerelemen, hogy szeretne valamit mondani a rasszizmusról is, csak meg kéne mutatni, hogy na tessék, ezért csúnya és helytelen dolog utálni a cigányokat. Ez sem annyira jön össze, pedig még arra is történik utalás, hogy az egészségügyben milyen hátrányokat szenvednek el a roma nők. Az is csak lóg a levegőben, hogy Gyula rasszista ugyan, de közben semmi problémája nincs azzal, hogy imádott csapatának sztárcsatárja történetesen fekete.

Spoiler következik: Gyula és a cigány lány egymásra találása – ami kvázi a rasszizmus feletti győzelem szimbóluma lenne – is teljesen indokolatlan.

Nem történik meg a katarzis, hogy jé, attól még, hogy barnább a bőröd, ugyanolyan értékes ember vagy, mint én. Körülbelül annyival érdemli ki Lüszi szerelmét a főhős, hogy beviszi a kórházba, miután egyébként durván megfenyegette a lányt.

Van még pár olyan mozzanat, amikor észrevétlenül thrillerbe vált át a film, ilyen például, hogy egy ideig bezárva tartja a lakásában a lányt a főszereplő. A Becsúszó szerelem papíron ugye egy romantikus vígjáték, hát ezeknél a részeknél sem a romantika, sem a poén nem jött át, és hasonlóan furcsa, ahogy a nőket és úgy általában a párkapcsolatokat kezeli a film.

Persze, ez mégiscsak egy vígjáték, de talán 2021-ben már nem lenne akkora kunszt eggyel érzékenyebb, összetettebb sztorit írni. Talán az a jelenet összegzi legjobban, hogy mi a probléma ebből a szempontból a Becsúszó szerelemmel, amikor beállítanak Gyulához a szurkolótársai egy terhes lánnyal, hogy akkor majd az ő gyerekét kaphatja meg. Itt vesztettem el végleg a fonalat, hogy ez hol és miért vicces, így inkább arra koncentráltam a továbbiakban, hogy milyen kellemesen hűvös van a moziteremben az utcán tomboló hőséghez képest.

A Becsúszó szerelem július 15-től látható a magyar mozikban.