Egy Fidesz-közeli távhőmágnás 18 éves fiáé a rothadó zugligeti fogadó, ahol megfordult Blaha Lujza és Erzsébet királyné is

2021. január 03. – 20:19

Egy Fidesz-közeli távhőmágnás 18 éves fiáé a rothadó zugligeti fogadó, ahol megfordult Blaha Lujza és Erzsébet királyné is
Fotó: Olvasói fotó / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Ha a Fácános tér felől indul a budai hegyvidéki turista a Disznófő-majorok megnevezésű (a Mária-völgy és a Harang-völgy által közrefogott) terület felfedezésére, szembetűnhet neki a kihelyezett térképen a Szilassy út végén magányosan álló Disznófő fogadó- és forrásház táblája. Azonban hiába követi az utat ételek-italok reményében egészen a Disznófőig, a végén nagy csalódás érheti:

korsónyi sörök és kéttenyérnyi zsíroskenyerek helyett csak egy rothadó, a turistáktól elzárt romot láthat meg az út végén.

A Disznófő-forrásnak évtizedekkel ezelőtt csodájára jártak, a 19. században a kor nagyjai, Vörösmarty Mihály, vagy éppen Blaha Lujza múlatták ott az időt, a 20. században pedig ismeretlen tettesek ragasztgatták Ceaușescu képét a Disznófő cégérére afféle politikai megmozdulásként. Volt a Disznófő Mészöly Kálmánnak, a híres focistának a tulajdona, volt magánlakás, ma pedig egy 18 éves fiú nevén van a sok tízmilliót érő épület, vagyis inkább annak maradványai.

„Fantomcéghez kerülhet a Disznófő?”

„Fantomcég birtokába került a legendás zugligeti Disznófő étterem. A százmilliós értékű ingatlanból a hét elején költöztették ki a több mint tíz éve ott lakó Rapay Zsuzsannát és három gyermekét, a zárakat lecserélték, nekik nincs visszaút.”

-írja 2011-es cikkében a Magyar Nemzet.Rapay Zsuzsanna és három gyermeke volt az utolsó lakója a 19. században épült, és korábban vendéglőként működő épületnek, ami egy forrás és egy forrásház mellett állt az 1800-as évek óta.

Az ezredfordulóig vendéglátóként működött, mígnem Rapay 15 évre kibérelte magánlakásként az akkori tulajtól, Tóth Ernőtől. A lap által fantomcégnek nevezett Avillar Szolgáltató Kft. 2007-ben szerezte meg a telek tulajdoni jogait (Rapayék bérleti szerződését vállalva), azonban 2011-ben az új tulajdonosok a szerződés ellenére hirtelen a ház elhagyására szólították fel a Rapay családot.

Az addigi lakók egy hét alatt költöztek ki a Disznófő épületéből, ekkor indult rothadásnak a hely. Az önkormányzat 2008-ban helyezte a területet helyi védelem alá, ami azt jelenti, hogy a forrásház kerületi védettség, míg az épület elővédettség alatt áll – azaz építkezés esetén a tulajdonosnak konzultálnia kell az önkormányzati főépítésszel a terveiről. Az önkormányzati rendelet szerint a területen csak szállás-, vendéglátó-, sport-, szabadidő-, turisztikai, oktatási, kulturális és ezeket kiszolgáló rendeltetés helyezhető el, ha valaki építkezésre adná itt a fejét.

A Disznófő turistaház és vendéglő 1961-ben – Fotó: Bojár Sándor / Fortepan

A tulajdonosi lap szerint 2019-ben egy csere útján az akkor 17 éves Pomázi Csabához került a többtízmilliós ingatlan. Pomázi a Fidesz-közeli távhőmágnás Pomázi Csabának a fia, aki ellen a NAV Közép-Dunántúli Bűnügyi Igazgatósága csődbűntett miatt eljárást indított 2019 nyarán. A NAV azóta a fogadó területét is zár alá vette idén: egyelőre nem tudni, az idősebb Pomázi ellen folytatott eljárás vagy külön ügy részeként terjesztettek ki nyomozást az azóta már nagykorúvá vált tulajdonos telkére. (Megkerestük a kérdéssel NAV-ot, ha választ kapunk, frissítjük cikkünket.) Frissítés: A NAV levelünkre azt válaszolta, folyamatban lévő ügyről nem hozhatnak nyilvánosságra részleteket.

A kerületben terjengett egyébként olyan információ is a fiatal tulajdonossal kapcsolatban, hogy az új birtokos célja a vendéglátó hely eredeti állapotának visszaállítása. Ezt az önkormányzat lapunknak nem tudta megerősíteni, mint írták, „tekintettel arra, hogy az ingatlan magánkézben van, a területen tervezett változtatási szándékról nincsen tudomásuk”.

Forrásvíz, vaskan, alagút

A Disznófő fogadó hatalmas területén az 1800-as években még csak a forrás vonzotta a kirándulókat, a Disznófő volt ugyanis a Városkút és a Béla király kútja mellett a három legjelentősebb forrás egyike a környéken (illetve ekkor még a nagyok közé számított az akkor még létező Szarvas-kút és az Isten szeme fogadó melletti forrás is). A forrás köré az 1820-as években épült egy forrásház, 1890-ben pedig egy vas vadkanfej is került a forrás kivezetőjéhez, a fogakkal ellátott vaskan köpte a vizet, amit régi képeslapok szerint néha vízhordó csacsik hordtak el a hegyről.

A forrás az 1925-ös Turisták Lapja szerint megegyezik azzal a kúttal, amit Mátyás király vadászházának forrásaként emlegettek a történelmi szövegek. „Mátyás király művészi kivitelű kútja ősapja volt a mai Disznófő forrásnak, a kastély közvetlen környéke pedig megfelelő műalkotásokkal az a nagyobb kiterjedésű gyümölcsös volt, amely a ma Istenszeme nevet viselő nyaraló alatt és felett elterül”, írta a lap.

A vendéglő 1876 körül – Fotó: Klösz György / Budapest Főváros Levéltára / Fortepan

A Disznófő eredetét Pálfalvy Gyula kutatta az 1938-as években, ő felfejtette a források korabeli útját, eredetét, illetve lerajzolta a nehezen bejárható alagútrendszert is. Így derült ki, hogy a forrás vize egy közel 30 méteres, téglával kifalazott alagútból folyt lefelé, a forrás mögött pedig egy bonyolult karsztvizes barlangrendszer húzódott, másfél tucatnyi eret összefogva. A helyi lapok többször is felhívták a figyelmet először arra, hogy a forrásvíz az aknát megkerülve tör elő a rossz tervezés miatt, majd a 2000-es években az akkori tulajdonosnak jelezték, hogy az alagút tisztítása szükségszerű lenne. A napi 8060 liter vizet adó forrás kiszáradását végül az Országos Természetvédelmi Tanácsnak és a tulajdonosoknak intézett könyörgések után az eltömődött alagútrendszer okozta. Mivel a forrás táplálta az Isten szeme fogadó tavát, az is eltűnt. Mára már sem a forrásház, sem az Isten szeme fogadó nem látogatható, az önkormányzat szerint pedig a forrás maga még épp hogy nem szűnt meg teljesen:

„Tudomásunk szerint a forrás vize mára elszennyeződött, ivásra nem alkalmas, és ugyan a forrás vízhozama jelentősen csökkent, nem apadt ki teljesen. A természet védelméről szóló törvény értelmében a forrás a törvény erejénél fogva védelem alatt áll.”

Az azóta lezárt forrásház széttört tábláján napjainkig olvasható a „Disznófő-forrás: forrásháza az 1820-as években épült, csurgója 1890 körüli vasöntvény” felirat, a Magyar Nemzet leírása pedig jól mutatja, hogyan fest napjainkban a forrás, aminek

„Már csak neve emlékeztet arra, hogy a budai hegyvidék legbővizűbb forrásából évszázadokon át a vándor, a vadász, később a kiránduló frissítő vizet kortyolhatott. Jelenleg magas betonkerítés és betonozáshoz használt rozsdás vasrácsozat zárja el a látogató elől a mindig is köztulajdonban lévő Disznófő-forrást és Disznófő éttermet.”

Török háremtől Déryné Figaro-előadásáig

A Disznófő etimológiájával kapcsolatban több teória áll fent, az azonban szinte biztos, hogy sem a forrás, sem a később mellé épült fogadó nem az öntöttvas-vadkanról kapta a nevét. Az egyik elmélet szerint a név egy félreértésből keletkezett, ugyanis „a régi magyar szóhasználatban a fő nem fejet, hanem forrást jelentett”, így, mivel a Disznófő-forrás ebben a formájában „Disznó-forrás-forrást” jelentett volna, a szó elejét a disznófejre asszociáltatták, így került a vadkanfej is a forrás szájához. Egy másik értelmezés szerint az egész disznóság onnan ered, hogy az egykori Mátyás-kastély a török hódoltság alatt a háremhölgyek helye volt, és mivel emiatt „disznóságok történtek ott”, a forrás körüli rész a Sauwinkelt, azaz a Disznóliget elnevezést kapta.

Fotó: Olvasói fotó / Telex

A forrás melletti fogadó rész az 1840-es években nyílt, a vendéglő először az Isten szeme egykori fogadósának kezében volt, tőle került át 1854-ben új bérlőjéhez, majd 1867-ben még újabb tulajdonosához, a híres serfőző családhoz. Barberék átalakították a melléképületet, zenekari karzatot építettek a főépületbe, a Disznófő boros vonalát viszont, legalábbis a Vasárnapi Újság 1866-os beszámolója alapján nem igazán tartották meg:

„Mire meghűltél, a disznófő kincses kamrájából hordanak eléd ételt-italt finom terítékü asztalokra, s még le sem hajtád jóformán a paridi-vizzel vegyes, pezsgő boros pohárt: valahol hátad mögött megzendül a buda örsi vagy páti kis czigánybanda, vagy valami vándorló tyroli dalnokpárnak hárfával körülpengetett jodlere. Ez rosz, a másik még roszabb.”

Az 1870-es években az esti mulatozók és a színészek törzshelye lett a Disznófő, megfordult itt Blaha Lujza, Paulay Edené, Náday Ferenc és felesége, Nagy Imre, Benza Ida, Nagy Julcsa vagy Szigligeti Ede. Nem ők voltak egyébként a Disznófő történetének egyetlen hírességei, járt ide előttük vagy utánuk Kossuth, Erzsébet királyné (bár ő az újságok szerint a forrást látogatta), Toldy Ferenc, Wesselényi Miklós és a törzsvendég, Vörösmarty Mihály is. A Disznófőt egy ideig Vörösmarty sorai is díszítették, miszerint „Jókedvében teremté az esten Zugligetet, Gond és Bánat itt kacagásra derül”. Vörösmarty a Karacs-családnál vendégeskedett, amikor erre járt, Karacsék legkisebb lánya így emlékezett vissza étkezéseikre:

„Társasebédünk rendesen három ételből, például az akkor nagyban divatozó szalonnás gombóclevesből, palacsintából és csirkesültből állt, s fejenként fizettünk egy ezüst húszast, s a férfiak, kik bort ittak, ezért külön fizettek. Ily alkalommal láttam először Táncsics Mihályt, de itt láttam meg Kántornét, Dérynét, Szerdahelyit és még többeket. Kántorné a Machbetből rögtönzött, Déryné, Szerdahelyi a Figaróból énekeltek.”

Az éjszakai mulatozások azonban a ‘80-as évekre véget értek, Barberék csődbe mentek, a vendéglátót elárverezték. A telek Kukuvecz Mátyáshoz került, a helyi lapok szerint a Disznófő ismét drága lett, a pincérek meg bunkók. Nem világos, de a fennmaradt képeslapok alapján 1880-1890 körül a Disznófő szállodaként is működött, legalábbis a Disznófő Hotel megnevezés erre utal.

Huszadik századi jelek a falakon

A századforduló után Schaffer Károly, 1909-től pedig özvegye vette át a vendéglőt. Ezután nem tudni a következő tulajdonosok nevét, azt viszont igen, hogy azok már kevésbé voltak nyitottak a látogatókra, az 1925-ös Turisták Lapja már ekkor azt panaszolta, hogy a Disznófőhöz vezető Szilassy „a vendéglőhöz vezet ugyan, de magántulajdon, ezt a magántulajdon figyelmeztető felírást viseli bejáróján maga a Disznófő forráskút is”. A forrásházat első kisajátítása után 1930-ban átalakították, majd a második világháború alatt a vendéglátó üzemeltetése szünetelt, mígnem államosították az épületet. 1960-ban rekonstruálták a fogadót, Vörösmarty idézete eltűnt, a legendásan drága Disznófő pedig visszatért. Egy ízben meg is büntették volna lehúzásai miatt, ha tulajdonosai nem lettek volna olyan részegek, hogy a hatóságok nem tudják őket még kihallgatni sem:

„A disznófői vendéglőben ugyancsak árdrágítást fedeztek fel. Itt a bort a megengedett 8.25 helyett 10 forintért árusították. Súlyosbítja az ügyet, hogy a Disznófő a dolgozók kedvenc kirándulóhelye és a vendéglőbe sok kiránduló kisember tér be egy-egy pohár italra vagy harapás ennivalóra. Az ellenőrök sem a tulajdonost, sem a kisegítő személyzetet nem tudták kihallgatni, mert mindketten a szó legszorosabb értelmében ”megrészegedtek„, nyilván a saját drága boraiktól.”

Az 1970-es években a vendéglőt még kétszer felújították, a nagyobb átalakítás után 1975-ben nyitott újra a síszezonra. A nyolcvanas évek legnagyobb története a Disznófőről ekörül született, eszerint egy máig ismeretlen tettes felmászott a vendéglő cégéréhez Ceaușescu képével és ráragasztotta a táblára a román diktátor méretes poszterét. Arra persze vigyázott, hogy a Disznófő felirat jól látszódjon alatta. A ‘80-as években egyébként cigányzene, folklórprogramok, vadételek és mérsékelt árak jellemezték a vendéglőt.

Fotó: Olvasói fotó / Telex

A rendszerváltás környékén aztán 1988 és 1992 között Mészöly Kálmán futballistához került a több mint 3000 négyzetméteres terület. A Magyar Nemzetnek 2005-ben a Zugliget Egyesület elnöke, Salamin András azt mondta, „az eladásnál a törvény szolgáit mit sem zavarta, hogy a forrás elidegeníthetetlen közvagyon, eladását az akkori törvények is tiltották”. A Hegyvidéki önkormányzat a Telexnek azt mondta,

„A forrás a rendszerváltás éveiben került magánkézbe, vélhetően azóta nem látogatható. ”A kerületi tanács 1988-ban magánkézbe adta a területet, azóta drótkerítés fogadja az erre járókat.„ (Forrás: Hegyvidékújság.hu)

Mészöly a megengedett terület többszörösét kerítette el, így lett a turistáktól elzárt terület a forrás is. Pár év múlva ”a Vasas pasaréti vendéglőjében sör mellett egyezett meg” a hely eladásáról 65 millióért Tóth Ernőnek. Hamar kiderült, hogy a hely focista klubok és kapcsolatok híján nem működik olyan jól, így Tóth hamar csődbe ment a Disznófővel (ami egy akkori szerződésen már 150 milliót ért). A Disznófő 1996-ban bezárt, 1999-ben pedig először a később kiköltöztetett Rapay, majd a fantomcégek kezébe került, hogy végül a NAV vegye zár alá a már menthetetlennek tűnő épületet.