Művésztelep 100 – megnyílt az év legfontosabb szentendrei kiállítása

Az 1920-as években, a világháború és a trianoni döntés sokkja után a művészek is keresték a helyüket. Szó szerint, hiszen például az etalonnak számító Nagybányai művésztelep a határokon túlra került. És átvitt értelemben is: sokan megjárták a frontot, volt, akinek a tanulmányai is megszakadtak a háború miatt, ahogy a művészettörténeti hagyományokhoz kapcsolódást, a világ ábrázolását is újra kellett gondolniuk, ki kellett találniuk.

Az alapítók, akik PR-ban is jók voltak

Szentendre az egykori tüdőszanatórium használaton kívüli épületeit és ősfás kertjét adta használatba a nyolc alapítónak. Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos és Rozgonyi László itt rendezte be műtermét.

Egyesületet alapítottak; a Szentendrei Festők Társaságának tagjai korukat megelőzően jól működtek a maguk menedzselésében, mai kifejezéssel jó volt a PR tevékenységük is. Ehhez az is kellett, hogy jó viszonyt ápoltak a helyi polgársággal, kereskedőkkel. Előfordult, hogy alkotással fizettek valamiért, díszpolgároklevél albumot készítettek a városnak, de a polgármester is rendelt például festményt tőlük, ami – kérésének megfelelően – Szentendrét ábrázolja a Duna felől nézve. Érdekesség, hogy a kiállításra belépve, frissen restaurálva láthatjuk ezt a panorámaképet, ami egyébként a mai polgármesteri hivatal egyik éke.

Az alapítók a Nagybányai hagyományok örökösei, akiket a plein air, azaz szabadtéri festés híveként megragadott a természeti környezet szépsége, a várost övező dombok, hegyek és a Duna. Ez az érdeklődés folyamatosan fordult Szentendre épített öröksége felé: a geometrikus formák, a város tagoltsága, az épületek jellegzetes motívumai és a szűk sikátorok egyre fontosabb inspirációt jelentettek – ahogy az a kiállításon is követhető.

Művésztelep állandó megújulásban

Vagy épp maga a művésztelep! A ma is fantasztikus hangulatú park, a műtermek és az ezekben alkotó festők egyaránt megjelennek a képeken. Az eredeti épületeket 1970-ben lebontották, új műtermek épültek, melyeket 2008-tól kezdve átépítettek és korszerűsíttettek. A kiállítás kísérletet tesz az eredeti állapot rekonstruálására is, festmény- és fotórészletek, visszaemlékezések alapján készült egy makett, ami a hetvenes évek előtti állapotot ábrázolja.

A barátságok is megjelennek a festményeken, hívja fel a figyelmünket Bodonyi Emőke. Egymást is festik az alkotók, Jeges Ernőnek köszönhetően karikatúrák is készültek róluk, de a két oldalán más festőtől származó kép is látható a kiállításon. Az egymás mellett – néha csak átmenetileg, máskor évtizedekig – dolgozó művészek között természetes, hogy barátságok, szerelmek, szakmai szövetségek is születtek.

A művésztelepre eseményeket is szerveztek, vendégművészek, tanulni vágyó diákok is érkeztek. Így hatott és hat az itt folyó munka a mai napig a magyar alkotókra, lesz része a kezdetektől a kánonnak, alakítja a művészettörténet irányát. A kiállításon ezt és a másik irányt is követhetjük: hogyan hatottak a történelmi események és a modern művészet az alkotókra. Miközben a második világháború borzalmai megjelennek a képeken, azt is átérezhetjük, hogy a művésztelep és kertje egy új generáció számára is az állandóságot, biztonságot nyújtja.

Élő hagyomány a mai napig

Korniss Dezső lesoványodva ér haza a hadifogságból, és újra nekiáll a háború előtt Vajda Lajossal elkezdett munkának. Annak, hogy a helyi népi és épített motívumokat hogyan lehet beépíteni a modern festészetbe. Ennek a – mai napig tartó – hagyománynak a születését és fejlődését is nyomon követhetjük a kiállításon.

Olyan ismert művészek kötődtek a szentendrei Művésztelephez, mint Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Kondor Béla, Korniss Dezső, Miháltz Pál, a nemrégiben elhunyt Aknay János, a kortársak közül Baksai József, Bereznai Péter, Buhály József, Martin Henrik, Szakács Imre, akiknek életművében fontos szerep jutott a környezetnek.

Az alkotások egy része a kiállítást is szervező szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum tulajdona, sok festmény érkezett nagy országos gyűjteményekből, például a Nemzeti Galériából, de a kurátorok kértek és kaptak alkotásokat magángyűjteményekből is. Ezért is egyedülálló a kiállítás anyaga, amit minden festészet iránt érdeklődőnek érdemes megnéznie.

100 év történetét, művészeti irányzatait, az alkotókat, a művésztelepet és Szentendrét a Művésztelep 100 kiállítás alkotásain keresztül új és új szemszögből ismerhetjük meg.