Teherántól Namíbiáig: öt film, amit ne hagyj ki az idei Verzión (x)

Soha nem találkoztunk még annyi képpel, mint napjainkban, ugyanakkor soha nem is volt ilyen nehéz eldönteni, melyeknek hihetünk. A közösségi média és a mesterséges intelligencia korában a bizalmatlanság lassan alapállapottá válik. A Verzió Fesztivál idei mottója, a Hiszem, ha látom? erre a bizonytalanságra kérdez rá. Éppen száz éve, 1926-ban írták le először egy filmről, hogy dokumentumértéke van, és a műfajra talán ma nagyobb szükség van, mint valaha. A Verzió idén 80 filmet mutat be, ezek közül válogattunk.

Teherán a bőr alatt

Iránra mostanában az egész világ figyel, Afsaneh Salari filmje azonban egy kevéssé ismert oldaláról mutatja meg az országot. Ott, ahol a női testet évtizedek óta szigorú tiltások szabályozzák, szinte járványszerűen terjednek a plasztikai sebészeti beavatkozások. A teheráni rendelőkben zajló beszélgetésekből kiderül, hogy a műtétek sokak számára a szabadság és a láthatóság visszaszerzését jelentik – kérdés, hogy valódi felszabadulást hoznak-e. A film világpremierje a torontói filmfesztiválon volt, a rendező pedig szintén a 23. Verzió vendége lesz.

Eközben Namíbiában

Afrika idén önálló szekciót kapott, ennek egyik húzófilmje Jonas Spriestersbach alkotása. Németország máig nem fizetett jóvátételt a gyarmati népirtásért, helyette fejlesztési programokat kínál Namíbiának. A kamera kommentár nélkül figyeli a segélyszervezetek munkatársait és a nosztalgiázó turistákat, a jelenetek pedig sokszor a szürreálisig kínosak. Szemfelnyitó film a jó szándék leple alatt tovább élő rasszizmusról.

Az Afrika-szekcióban látható a fesztivált záró, Idris Elba társproducerelte Krokodil is, amely olyan nigériai kamaszokról szól, akik egyetlen telefonnal forgatnak sci-fit, amíg Hollywood is fel nem figyel rájuk. A nő, aki ujjat húzott a leopárddal főhőse pedig Stella Nyanzi ugandai aktivista, aki provokatív versekkel és a test felszabadításával száll szembe az elnyomással.

Ahol minden eltűnik

Az ukrajnai háborúval idén több film is foglalkozik. Az Egy egyszerű katona a frontra visz, a Békét Ninának és a Berlinalén közönségdíjas Nyomok pedig leginkább azt mutatja meg, mit hagy maga után az erőszak.

Az Ahol minden eltűnik, Oleksandr Tkachenko filmje mégis más, mert egészen sajátos szemüvegen keresztül láttatja a háborút. Dmytro egy ökofarmon élő digitális művész, akit besoroznak, hogy szembeszálljon az orosz invázióval. Telefonja kameráját végig bekapcsolva tartja, így mindent az ő szemével látunk, miközben kétségbeesetten próbálja megőrizni az emberségét. A film az ukrán Docudays UA fesztiválon elnyerte a közönségdíjat.

Hangok a fejemben

Van, aki egy hangot hall a fejében, és van, aki tizenkilenccel kénytelen együtt élni. Nincsenek egyedül: minden tizedik ember életében jelen vannak ezek a hangok. Maasja Ooms filmjének öt szereplője egy különleges terápián vesz részt, ahol a pszichiáter nem elhallgattatni próbálja ezeket a hangokat, hanem beszélgetni kezd velük. Kik ők, miért ilyen ellenségesek, és mit akarnak valójában? Klasszikus „beszélő fejes” dokumentumfilm ritkán ennyire izgalmas, szinte olyan, mintha pszichothrillert néznénk. Az amszterdami IDFA a legjobb holland filmnek választotta. A november 23-i vetítés után a film pszichiátere, Dirk Corstens lesz a fesztivál vendége a Toldi moziban.

Imágó

A csecsen születésű, ma Brüsszel és Párizs között élő Déni Oumar Pitsaev a grúziai Pankiszi-völgybe utazik, hogy az anyjától kapott telken felépítse gyerekkori álmát, egy cölöpökön álló faházat. Az ott élő csecsen rokonságot azonban csak az érdekli, mikor nősül meg végre. A humoros és érzékeny film arról szól, mit jelent férfinak lenni egy hagyományos közösségben, és mit jelent az otthon annak, akinek nincs hazája. A tavaly Cannes-ban a legjobb dokumentumfilm díjával kitüntetett alkotást a rendező személyesen mutatja be november 20-án a Művész moziban.

10 nap a dokumentumfilmek jegyében

Budapesten a Toldi és a Művész mozi ad otthont a fesztiválnak, a filmek egy része pedig nyolc vidéki városban is látható lesz: Pécs, Szeged, Szombathely, Veszprém, Miskolc, Debrecen és Kecskemét mellé idén Szolnok is csatlakozik a vidéki helyszínek sorához. Több mint 40 film alkotóival személyesen is találkozhat a közönség a vetítések után, a mozizást pedig kerekasztal-beszélgetések, kiállítások és napközbeni programok egészítik ki. A Verzió idén akadálymentes és relaxed vetítésekkel is készül, hogy minél többen részesei lehessenek a filmélménynek. Esténként koncertek és bulik várják a közönséget a Toldi Klubban, a Brody House-ban, a Gólyában és az Edithben. Aki pedig lemaradna valamiről, november 26. és december 6. között 50 filmet online is megnézhet.