Öt napra lelassul az idő – sokan otthonuknak érzik az Ördögkatlant (x)
Amikor augusztus 4-én este a nagyharsányi Narancsligetben több ezer ember egyszerre kiáltja majd Törőcsik Mari legendás mondatát – „Nem vagyunk normálisak!” –, valójában nem egyszerűen egy fesztivál kezdődik el, hanem újra létrejön egy közösség.
Egy közösség, ahol természetes, hogy egy koncert után idegenek beszélgetni kezdenek egymással. Ahol egy irodalmi beszélgetés ugyanúgy megtölti a nézőteret, mint egy esti koncert. Ahol nem kell választani színház, zene, irodalom vagy képzőművészet között, mert minden ugyanannak a történetnek a része. Sokszor nem is tud az ember választani, mert egyszerre szeretne itt is, ott is lenni. De bárhogy is dönt, ugyanannak a történetnek lesz résztvevője-alakítója-mesélője. Ez pedig az ötnapos Katlanfolyam.
Sokan mondják, hogy az Ördögkatlanban lelassul az idő. Talán nem is az idő múlik másképp, hanem végre jut idő arra, amire a hétköznapokban egyre kevesebb: egymásra figyelni. A Katlan nem nézőket vár, hanem résztvevőket. Olyan embereket, akik nemcsak programokat szeretnének végignézni, hanem szeretnének megérkezni valahová, ahol nem a fogyasztás az úr. Ahogyan egy látogató fogalmazta egyszer: „nem nézem, hanem benne vagyok.”
Ezért érzik olyan sokan otthonuknak az Ördögkatlant. Nem azért, mert öt napra el lehet felejteni a világot, hanem mert eszünkbe juttatja, hogy a világ lehetne nyitottabb, kíváncsibb és figyelmesebb is. Ez az érzés az, ami miatt sokan évről évre visszatérnek.
Augusztus 4. és 8. között tizenkilencedik alkalommal rendezik meg az Ördögkatlan Fesztivált Beremenden, Nagyharsányban, Kisharsányban, a Szoborparkban, a Vylyan Teraszon és a Mokos Színházban. A fesztivál idén is több száz programmal várja a közönséget, de aki már járt itt, tudja: a Katlant nem a programok száma teszi különlegessé, hanem az a légkör, amely miatt minden évben tízezrek térnek vissza.
A szervezők gyakran beszélnek az Ördögkatlanról úgy, mint egy másik Magyarországról. Nem azért, mert el akarnának vonulni a valóság elől, hanem mert hisznek abban, hogy a kultúra képes közösséget teremteni. Hogy egy koncert, egy színházi előadás, egy könyvbemutató vagy akár egy hosszú esti beszélgetés közelebb vihet bennünket egymáshoz. A Katlan tizenkilenc éve ezt próbálja megmutatni: hogy a szabadság, a kíváncsiság, az emberség és az elfogadás nem elvont fogalmak, hanem megélhető tapasztalatok.
Ennek a gondolatnak a jegyében érkezik idén a fesztivál négy díszvendége is. Grecsó Krisztián új versekkel, személyes történetekkel és Beck Zolival közös estjével lesz jelen. Enyedi Ildikó filmvetítésekkel és beszélgetésekkel várja a közönséget. A nyolcvanéves Bereményi Géza a fiatal társával, Cseh Andrással írt új dalait mutatja meg nekünk, a Platon Karataev pedig nemcsak koncertet ad, hanem saját összművészeti világát is hozza magával. Négy különböző alkotói világ, amelyekben közös a kíváncsiság, az emberi történetek iránti érzékenység és a műfajok közötti átjárás.
Az idei fesztivál egyik legizgalmasabb újdonsága a Krasznahorkai-tér. Ritka, hogy egy élő író köré önálló fesztiválhelyszín épül. Beremenden, egy egykori termelőszövetkezeti épület néhány napra Krasznahorkai László világává alakul: kiállítások, Tarr Béla-filmvetítések, performanszok, felolvasások, koncertek és beszélgetések mutatják meg, hogyan találkozhat irodalom, film, képzőművészet és zene egyetlen térben.
Ugyanilyen különleges vállalkozás a Lüktető idők című est is, ahol Bereményi Géza és Cseh András közös dalai először hangzanak el közönség előtt. Nem nosztalgiaest készül, hanem új történetek, amelyek ugyanazzal az érzékenységgel keresik a válaszokat a jelen kérdéseire, ahogyan egykor a Cseh Tamás–Bereményi dalok tették.
A Katlan mindig egyszerre épített a mesterekre és az új hangokra. Visszatérnek azok az alkotók, akik nélkül ma már elképzelhetetlen a fesztivál, miközben évről évre fiatal rendezők, zenekarok, írók és színészek kapnak bemutatkozási lehetőséget. Ettől marad élő a fesztivál: őrzi a hagyományait, miközben folyamatosan kíváncsi arra, mi születik éppen most.
A színházi programban idén is a hazai színházi élet legizgalmasabb előadásai sorakoznak: ifj. Vidnyánszky Attila Revizor-rendezése, Bérczes László Reggel és este című előadása, Mácsai Pál estje vagy a Nézőművészeti Kft. új bemutatója, a Balhéatlasz egyaránt látható lesz. A zenei kínálatban a Platon Karataev, a Kiscsillag, Péterfy Bori & Love Band, az Esti Kornél, a Csík Zenekar, a Bohemian Betyars, a Besh o droM, az Analog Balaton, a Budapest Bár és a 30Y koncertjei követik egymást, miközben a Hangtemplomban klasszikus zenei és jazzprogramok várják a közönséget. A Katlan örök fellépője, Dinyés Dániel pedig Handel Messiását vezényli a Szent Mihály Templomban, és saját kórusművének ősbemutatóját is dirigálja. Az irodalom szerelmesei a Líra Irodalmi Teraszon találkozhatnak Grecsó Krisztiánnal, Darvasi Lászlóval, Fekete Ádámmal és számos kortárs szerzővel.
Az Ördögkatlan karakterét azonban legalább annyira meghatározzák sajátos helyszínei, mint a fellépők. Az Elfogadás Terében személyes találkozások és közös élmények segítenek más szemmel nézni egymásra. Az Offline Rezervátumban néhány órára háttérbe szorulnak a telefonok, hogy újra a beszélgetések kerüljenek előtérbe. A Roma Udvar a közös zenélés és tánc ünnepe, a Dalköltő Udvarban pedig a dalok mögötti történetek elevenednek meg. Ezek a helyszínek talán jobban elmondják, milyen is az Ördögkatlan, mint bármilyen meghatározás.
A közösség nemcsak augusztusban létezik. Tavasszal a 10 Millió Fa közösségével együtt 850 facsemetét ültettek Beremenden, létrehozva a Katlanerdőt. Nem egyszerű környezetvédelmi akció volt ez, hanem annak jelképe, hogy a fesztivál szeretne valamit visszaadni annak a tájnak és azoknak a településeknek, amelyek immár tizenkilenc éve otthont adnak neki.
Az idei fesztivál egy megható gesztussal Scherer Péter előtt is tiszteleg. A beremendi színházterem mostantól az ő nevét viseli. Nemcsak azért, mert meghatározó művésze volt az Ördögkatlannak, hanem mert humora, szabadsága és embersége ugyanazokat az értékeket képviselte, amelyekre a Katlan is épül.
Az Ördögkatlan soha nem a legnagyobb fesztivál akart lenni. Inkább olyan hely, ahol természetes, hogy egy koncert után beszélgetés kezdődik, egy könyvbemutatóból barátság lesz, és egy idegen faluban néhány nap alatt ismerős arcok vesznek körül. Talán ezért térnek vissza annyian minden augusztusban. Nemcsak a programok miatt, hanem azért az érzésért, hogy itt egy időre minden a helyére kerül. Hogy öt napra valóban lelassul az idő. És vele együtt mi is.
További információkért és a fesztivál bérletekért látogass el az Ördögkatlan Fesztivál hivatalos weboldalára: www.ordogkatlan.hu
Ez a cikk egy fizetett promóció, megrendelője az Ördögkatlan Fesztivál.
