Mi a titok? – Egy gamer regényt írt, és milliók kattantak rá (x)

Matt Dinniman sorozatának alapötlete első hallásra nem túl bonyolult, zseniális kivitelezése azonban a legjobbak közé emeli: egyszer csak megjelennek az idegenek, és ledózerolják a Földet, hogy az alapanyagokból egy gigantikus, 18 szintes kazamatát építsenek az intergalaktikus realityjük legújabb évadának helyszínéül. A túlélők – akik annak köszönhetik szerencséjüket vagy szerencsétlenségüket, hogy épp nem zárt térben tartózkodtak – választhatnak: vagy részt vesznek a battle royale-szerű túlélőshow-ban, vagy az idegenek a sorsukra hagyják őket a pusztaságban. Carl az előbbit választja: a hóna alá csapja az exe Muffin Hercegnő nevű macskáját, és megindul a többszintes kazamatába.

Innentől ismerős dolgok történnek. Carl statokat kap, skilleket sajátít el, lootol, achievementjei lesznek, boss fightokon kerekedik felül, és persze szinteket lép, ahogy azt egy videójátékban szokás. A helyszínek és az ellenfelek mind ismerősek lehetnek különböző sikerfranchise-okból, de ilyen ötvözetben még sosem láthattuk őket. A gamer olvasó így azonnal otthon érzi magát, de a nem gamer olvasó is meglepően gyorsan ráérezhet mindennek a logikájára, Dinniman ugyanis piszok ügyesen narrál és magyaráz. A regényt sokan „irodalmi videójátéknak” nevezik, és már hivatalosan elfogadott neve is van a műfajnak: LitRPG, ami egész pontosan irodalmi szerepjátékot jelent.

A többrészes sorozatból egyelőre az első kettő kapható magyarul (Dungeon Crawler Carl, A végítélet forgatókönyve), további kettő várható az év második felében, jövőre pedig a többi. Matt Dinniman könyvei először saját szerzői kiadásban jelentek meg, mostanra viszont már számos országban kaphatóak, és több mint nyolcmillió példányban keltek el világszerte (csak idén januárban 800 ezer lelt gazdára), ami az egész könyvpiacot nézve rendkívüli eredmény. Elkeltek már a filmes jogok is, a Universal Studios nyerte el őket aukción.

Érteni véljük a széria körüli felhajtást. Az egy dolog, hogy a könyvek rendben vannak, ugyanakkor telibe találnak egy széles körű olvasói vágyat is: elfelejtünk minden mást az olvasásuk közben. Carl története elkap mindenkit, és közben a maga groteszk módján valami nagyon ismerőset mond a minket körülvevő világról. Kíméletlenül kritizálja a kapitalizmust, a szórakoztatóipart és az elnyomó rendszereket, a háttérben pedig meghúzódik egy mélyen tragikus és dühös történet is a felemelkedés és szabadulás ígéretével. Ugyanakkor minden mélysége és rejtett rétege ellenére sokszor rendkívül humoros a regények stílusa, ráadásul a Carl és Muffin Hercegnő közti dinamika a klasszikus akcióvígjátékok legjobb jeleneteit idézi (nem nagy spoiler, hogy a macska elég hamar megtanul beszélni, és ez nemegyszer egészen őrült jeleneteket eredményez mémesíthető párbeszédekkel).

A nagy siker jól mutatja, hogy az embereknek ma az ilyen történetekre van a legnagyobb szükségük. A mindennapi stressz és bizonytalanság közepette jólesik egy könyv, ami bár egyáltalán nem felszínes, mégsem kér komoly erőfeszítést a megértéséhez, nem kényszeredetten mély; egyszerűen csak azt szeretné, hogy az olvasója jól érezze magát. És nem utolsósorban Dinniman személye is sokat hozzátesz a DCC-jelenséghez: ő maga is ebből a közösségből érkezik, gamer, és két zenekarban basszusgitározik, ráadásul négy gyereke van. Tudja, hogy mi kell a hozzá hasonló embereknek, ráadásul sokszor megtalálható a Redditen és a Discordon, szüntelenül válaszolva a rajongók kérdéseire.