Most minden X sorsdöntő? A világ új erőháromszöge választások idején (x)
Az elmúlt évek történései furcsa módon felértékelték az előttünk álló események tétjét. Mintha minden „most vagy soha” helyzet lenne, mintha minden döntés végleges következményekkel járna. A politikai közbeszéd ezt a hangulatot tovább erősíti: végletekben gondolkodik, jókra és rosszakra oszt, a „mi és ők” logikájában beszél. Egy választási időszakban ez különösen intenzív, de a feszültség nem pusztán politikai jelenség. Sokkal inkább egyfajta létállapot. A világ bizonytalansága csapódik le az egyén szintjén – és ettől válik minden személyessé. Hogy történt mindez?
A kampánylogika szeret leegyszerűsíteni, ahogy azt nap mint nap tapasztaljuk. A megjelenő konfliktusokat két oldalra bontja, a világot egyszerű választások sorozataként láttatja. Ez a modell addig működik, míg meg nem jelenik társadalmi szinten a kétely: egyre többen érzik, hogy ez a magyarázat már nem fedi le a valóságot. Nem azért, mert ne lennének valódi törésvonalak, hanem mert a globális erőviszonyok mára jóval bonyolultabbá váltak.
Ahogy több nyugati politikus és elemző is fogalmaz, új világrend van kialakulóban, amely túlmutat a hidegháborúból örökölt Nyugat-Kelet felosztáson. A két pólus mellé belépett egy harmadik: a Globális Dél. A világ ma egy háromszögben mozog: Globális Nyugat, Globális Kelet és Globális Dél között. És ez a váltás nemcsak geopolitikai kérdés, hanem egyfajta pszichológiai tapasztalat is, ahogy arra felhívja figyelmünket Alexander Stubb frissen megjelent, A hatalom háromszöge című kötetében. E szerint a régi logika nem működik többé, az új pedig még nem szilárdult meg. Tulajdonképpen ebből fakad az a bizonytalanság, amit mindannyian érzünk.
Ez a hárompólusú világ komoly hatást gyakorol a Magyarországhoz hasonló kis- és középállamokra. Ebben a rendszerben nem lehet egyszerűen beállni egy oldalra, mert az erőviszonyok folyamatosan változnak. A mozgástér nem adott, és a pozíció újabb és újabb tárgyalások és alkuk kérdése. Nem véletlen, hogy sok ország politikájában megjelenik a helyezkedés, az egyensúlyozás, a hintapolitika logikája. Innen nézve érthető, miért érezzük azt, hogy minden döntés és minden választás szokatlanul nagy téttel bír. Nem pusztán kormányokról, pártokról, ideológiákról döntünk.
Ebben a helyzetben különösen értékes, amikor valaki nem kívülről, hanem belülről próbálja megérteni és elmagyarázni ezt az átalakulást. Alexander Stubb európai politikusként évtizedeken át mozgott a nemzetközi döntéshozatal sűrűjében: volt finn miniszterelnök és külügyminiszter, az Európai Unió világában otthonosan mozgó szereplő. Olyan politikus, aki személyesen ismeri a nyugati elit logikáját, elég, ha csak arra gondolunk, hogy baráti golfpartnere volt Donald Trumpnak, miközben következetesen elkötelezett a liberális demokrácia és az együttműködés mellett. Pontosan látja a törésvonalakat, és nem hisz az egyszerű válaszokban.
Ebből a tapasztalatból született meg A hatalom háromszöge, amely nem kampánykönyv és nem politikai pamflet, hanem értelmezési útmutató az átalakuló világrendhez. Stubb nem állít fel normatív igazságokat, inkább azt mutatja meg, hogyan bomlott fel a poszt-hidegháborús rendszer, és mi lépett a helyére. A könyv részletesen elemzi a Globális Dél felemelkedését, mint önálló hatalmi tényezőt, valamint azt, miért váltak törékennyé a korábban kikezdhetetlenül stabilnak hitt geopolitikai pozíciók. Fontos megjegyezni, hogy ezek nem jóslatok, hanem a pontos működési logika feltárása. Egy olyan világ térképét rajzolja meg, ahol a kiszámíthatóság egyre ritkább.
Az idei magyar parlamenti választások évében ez a megközelítés azért különösen releváns, mert a hétköznapok emberének is segít különválasztani a hazai politikai zajt a globális folyamatoktól. Stubb értelmezésében a felfokozott közhangulat nem magyar sajátosság, hanem egy szélesebb átrendeződés következménye, és annak helyi lecsapódása.
A bizonytalanság tehát, amit érzünk, tulajdonképpen teljesen normális, de nem árt, ha van hozzá kapaszkodónk. A hatalom háromszöge ebben nyújt segédkezet. Nem azt mondja meg, mit kell gondolni, hanem azt, hogyan érdemes olvasni a világot: mikor gondolkodunk még múltbéli reflexekkel, és a valóság mikor kényszerít ki új értelmezéseket. Ez az a tudás, amely segíthet, hogy összefüggésekben lássuk a körülöttünk zajló eseményeket, és ennek megfelelően reagáljunk rájuk.
Ez a cikk egy fizetett promóció, megrendelője az Agave Könyvek.
