Meghalt Berend T. Iván történész
„Fájdalommal tudatom, hogy szeretett férjem, Berend T. Iván történész, a magyar, amerikai, brit, osztrák, európai, csehszlovák és bolgár tudományos akadémia tagja, Kossuth-díjas egyetemi tanár 2026. augusztus 30. napján Los Angeles-i otthonában elhunyt” – adta hírül a történész özvegye, Radics Katalin a Substacken.
Berend T. Iván 1930. december 11-én született Budapesten. 14 évesen túlélte a dachaui náci koncentrációs tábort. Tanulmányai középpontjában Európa gazdaság- és társadalomtörténete állt. 1953-tól a Marx Károly (ma Corvinus) Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, 1973 és 1979 között rektora volt. 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, majd 1985 és 1990 között az MTA elnöke volt. 1990-től 2015-ig a University of California, Los Angeles professzora volt, és a Center for European and Eurasian Studies igazgatói teendőit is ellátta. Élettörténetét A történelem – ahogyan megéltem (angolul History in My Life: A Memoir in Three Eras) című memoárjában írta meg.
A Magyar Szocialista Munkáspárt tagjaként részt vett az 1960-as évek gazdasági reformjának előkészítésében. 1988 és 1990 között az MTA–Soros Alapítvány társelnöke, valamint 1989 és 1990 között a Minisztertanács mellett működő tanácsadó testület elnöke volt. 1988 és 1989 között az MSZMP utolsó Központi Bizottságának tagja; vezetésével készítette el egy munkacsoport az ország első piacosítási és privatizációs átalakításának hároméves tervét 1988-ban. 1989 januárjában az 1956-os forradalom addigi negatív megítélésének átértékelését végző Történész Munkabizottság elnöke volt. A rendszerváltás után a magyarországi privatizációt felügyelő/elősegítő ún. Kék Szalag Bizottság tagja 1993-ig. Több alkalommal volt ad hoc módon az Egyesült Államok külügyminisztériumának tanácsadója.
Történészként fő kutatási területe Magyarország és Közép-Európa gazdaságtörténete, elsősorban a 19. és a 20. században, valamint a fejlődésben elmaradt európai térségek gazdasági modernizációja és a térség rendszerváltás utáni gazdasági átalakulása volt. Élete végén áttért a rövidebb, gyakran saját élményeit feldolgozó esszék írására, amelyeket a Substacken publikált.
