Nádas Péter: Ez volt mindig a legnagyobb problémám, a kezeim között mindig terebélyesednek a munkák – ingyenesen elérhető az író 2022-es interjúja

„Egész életemben kerültem a közhelyeket, és most lubickolhattam bennük” – mondta Nádas Péter 2022 májusában Veiszer Alinda műsorában, ahol többek között az akkor megjelent Rémtörténetek című regényével kapcsolatban kérdezték. A Kossuth-díjas, világhírű író szerdán reggel, 83 éves korában halt meg, ennek alkalmából most ingyenesen elérhetővé tették a teljes interjút.

Nádas itt arról a kilenc évről is mesélt, mikor a szavaival élve a „fekete seggűek közé” tartozott, és nem publikálhatott. A hosszú csöndről azt is mondta, hogy „az én renitenciám volt, a kilenc év pedig a diktatúra válasza”.

Mesélt azokról az időkről is, amikor „rácsaptak azokra a bizonyos titokdossziékra”, és az állambiztonság megpróbálta beszervezni, hogy rendszeresen jelentsen, bár ő tudta, hogy erre alkalmatlan. „Azt kérték tőlem, hogy jelentéseket írjak. Úgy nézett ki az ajánlat, hogy megkapod az útlevelet, de akkor írjál arról beszámolót, hogy te hova utazol, kivel találkozol. És akkor már ha úgyis írsz beszámolót, akkor azt is aláírhatod, hogy nekünk dolgozol.”

Nádas azt is mondta, „az emberi lény egy animális lény, magában hordozza a saját állatiasságát” – szerinte ebből az állatiasságból ered az a durvaság, a bántás és az agresszió, ami kíméletlenül kiszorítja a jóságot az emberből. Szóba került egy olyan ideális társadalom képe is, ahol az emberek között kölcsönösség és egyenlőség van, nem pedig kirekesztés és agresszió. Nádas, aki több nemzetet és társadalmat is vizsgált, azt mondta, hogy talán Svájcot lehetne mondani, ahol ez megvalósul, „de ez nagyon merev társadalmat szül”, és „nagy önfegyelmet is kíván”.

„Nem létezik olyan demokrácia, ahol jó újságírók ne fedeznék föl, és ne lepleznék le azokat a korrupciós hálókat, amik beépülnek, és mozgatják a társadalmat” – mondta az író. Arról, hogy mi hangzott el még a beszélgetésben, itt írtunk.