A gyerekeim szerint nem oké, hogy viszontlátják a fenekem egy múzeum falán
„Ezrével érkeztek, némelyek gyalog, mások mankóra támaszkodva, megint mások kerekesszékben – de mindannyian meztelenül” – olvassuk a Guardian 2016. július 9-i cikkében, amely Spencer Tunick Sea of Hull című, aznap zajlott fotós projektjéről számol be.
Épp tíz éve, 2016. július 9-én, szombaton ugyanis, még pirkadat előtt 3200 ember gyűlt össze a Kelet-Yorkshire-i, Debrecennél valamivel nagyobb város közepén. Kifűzték a cipőiket, kibújtak a szandáljukból, megváltak a ruháiktól, és a Queen’s Gardens gyepére dobálták a farmernadrágjukat, a fölsőjüket, a pólójukat, valamint a fehérneműiket, aztán a művészet nevében kékre festették magukat.
Merész ötletek és kikötő
A nem mindennapi látványosság az ambiciózus, tömeges aktokat megjelenítő installációiról ismert amerikai fotós, Spencer Tunick projektje volt. A Hullban található Ferens Művészeti Galéria rendelte meg, méghozzá azért, mert a Digitális Kultúra, Média és Sport Minisztériuma döntése értelmében 2017-ben Hull Nagy-Britanniában a Kultúra Városa lett.
„Hull az ötletbörzék központja, ahol rengetegen megfordulnak – az Egyesült Királyság egyik legnagyobb kikötője, Észak-Európához kötődő erős kereskedelmi kapcsolatokkal. A város a történelem során mindig is a szabad gondolkodás, a merész ötletek és a radikalizmus központja volt” – olvasható a British Council honlapján.
Kikötő és merész ötletek. Ebbe az örökségbe illeszkedett Tunick elképzelése is. A Sea of Hull projekt miatt lezárták a belvárost éjfél és délelőtt 10 óra között, hogy a hajózáshoz kapcsolódó helyszíneken pózolhassanak. Természetesen a kék színnek is a tengerhez van köze. A New York-i művész a Ferens Művészeti Galéria Hull és a tenger viszonyát bemutató gyűjteményéből választott ki négy árnyalatot, amelyeket testfestékből kevertek ki az asszisztensei, hogy a semmi egyebet nem viselő önkéntesek egymásra kenjék vastagon.
Először rémisztő volt, aztán teljesen normális
„A kék festék afféle köpenyként működött, nem érezted magad meztelennek” – mondta a fotózás tizedik évfordulója alkalmából a BBC által megszólaltatott 76 éves David Beel. Cass Patton, aki elsősorban amiatt vett részt a projektben, mert régóta Tunick rajongója volt, arról számolt be a lapnak, hogy „ez volt a legfelszabadítóbb és a legizgalmasabb dolog, amiben részt vettem, számomra az egyenlőségről szólt ez a délelőtt”. Danielle Robilliard szociális munkás pedig azt mondta, a fotózás idején egy különleges klub tagjának érezte magát. „Tudtam, hogy maga az élmény nagyszerű lesz, de amikor le kellett vetkőznöm a többiek előtt, az rémisztő volt. Aztán tulajdonképpen perceken belül minden teljesen normálisnak tűnt megint.”
Tunick, aki 1994 óta több mint 100 helyspecifikus, meztelen élő installációt szervezett, úgy tartja, „az egyének tömegesen, ruhátlanul, csoportosan, egészen más alakot öltenek”. A művész szerint az alkotásai a szexualitás hangsúlyozása helyett segítenek újragondolni a meztelenségről és a magánéletről alkotott nézeteinket. Dolgozott többek között a Sydney-i Operaház előtt, a montreali Place des Arts-ban, fotózott a New York-i NATO-székháznál, a londoni Saatchi Galériában, Caracasban, Mexikóvárosban, a 2008-as foci-eb idején pedig a bécsi Ernest Happel Stadionban készített felvételeket. A hulli akciójában a kék színű emberek tömege a klímaváltozás okozta tengerszint-emelkedésre hívta fel a figyelmet, mondta Tunick, aki szerint azt jelképezte a projekt, hogy a nem is túl távoli jövőben a víz elöntheti akár a vele évszázados szoros kapcsolatban álló település utcáit is.
Meztelen fenekek a múzeum falán
A tengerként áramló tömegben ott volt a 80 éves műgyűjtő, Stéphane Janssen is, aki korábban hússzor pózolt már hasonló akciók során, először 64 évesen. A Guardiannek azt mondta „A gyerekeim nagyon konzervatívak. Nem tartják teljesen helyénvalónak, hogy az apjuk feneke egy múzeum falán legyen, én viszont imádom ezt.”
A július 9-én készült fényképeket ugyanis 2017-ben, a felújított Ferens Művészeti Galériában állítottak ki, aztán hármat megvásárolt közülük az intézmény, amik azóta állandó gyűjtemény részei. A Ferens sosem fogadott annyi látogatót, mint a 2017-es év során, amikor összesen 519 ezren voltak kíváncsiak az ottani tárlatokra, köztük a Sea of Hull projekt eredményeként elkészült fotókra is.
